Ismét sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de sajnos már nem tud mindig valami izgalmas történni. 

Na akkor gyorsan vegyük át, mi történt április óta... májusban pár napot Londonban töltöttünk, aztán onnan haza ruccantunk egy kis látogatásra. Amikor visszajöttünk Manchesterben kellett töltenünk a reptéren az éjszakát, mert nem volt este már vonat. Abszolút borzasztó volt, nekem nem jött be, nem tudom ajánlani. Felváltva adagoltuk a kávét, a kaját és a sorozatokat és nagyon hideg volt a terminálon :( 

Londonban ért minket az egyik legkellemesebb hír akkor tájt, még pedig, hogy az összes romi felmondott és esélyünk nyílt kihívni Olivér hugát és a barátját. Olivér még egy öröm ugrabugrát is lejtett. Onnantól kezdve izgis szakasz kezdődött, kezdve a rokonság kiutaztatásának megszervezésétől, egészen addig, hogy végre magyarokkal lakunk! Ez egész jól hangzott, de egy angol szakács gyerek is a szomszédunk lett, aminek igazán nem örültem. Elég hamar bemutatkozott, a kedvenc hobbija az ajtó csapkodás volt és a zene/film üvöltetése. Én felvettem vele a harcot, és bevásároltam az ajtó félfára ragasztható szivacsot, ami elvileg a huzat ellen hasznos, de a sok hülye ajtócsapkodó buzi ellen is. Beragasztottam az összes ajtót. Azóta talán a gyerek is csillapodott, de még a mai napig meg tud lepni igazi finom kis idegesítő dolgokkal....ISTENEM ALIG VÁROM, HOGY EGYEDÜL LAKJAK. Szerintem én ha koleszos lettem volna, előbb akasztatottam volna fel magam, minthogy a többieket kinyírjam, az több év letöltendővel járt volna. Szóval édes lesz újra otthon lakni. Na nézzük mi is történt még...a szakácsok is cserélődtek, és Fruzsi a legrégebben itt dolgozó magyar lány is elment a hotelből. Szóval történt ez az tavasz óta. Májusban még túl estem egy nyelvvizsgán, mai szerencsére sikeres kimenetelű volt :) Sokat készültem rá, igazán akkor éreztem, hogy lexikailag tényleg fejlődtem, mert ugye tanultam, nem csak felszedegettem az angolt, mint a többi napokon. Azóta, amióta nem készülök a vizsgára, kicsit úgy érzem, hogy stagnál a tudásom, kicsit hiányzik is a tudás szaga :) Mondjuk minden csak rajtam múlik igaz, de én nem szeretek tanulni, csak akkor teszem, ha muszáj. Ééés lusta is vagyok. Inkább nézek sorozatot két meló között :P Viszont azt megfogadtam magamnak, hogy ha haza költözöm, akkor időt és pénzt fogok fordítani arra, hogy a megszerzett tudás ne kopjon el, esetleg még fejlesszem is. Ámen.

Talán ami a legjelentősebb számomra az események sorában, hogy én is szedem a sátorfámat szeptemberben. Ez eddig sem volt titok, hogy 2 évet terveztem maximum. Igaz, októberben gondoltam először haza menni, de közbe jött a jövőm :) A Grasmere-i kiküldetésem alatt sok mindent átértékeltem, máshogy kezdtem el látni és szerintem én is változtam. Megszerettem a bárányokat.... :)

Így adódott, hogy a jövőm olyan pályán tervezem, amihez nem gondoltam, hogy valaha kedvem lesz. Apuval fogok dolgozni a munkavédelem területén. Érdekes amúgy tényleg, hogy régen nem tudtak volna rávenni semmiképpen erre a melóra, most pedig még érdeklődést is mutatok iránta. Talán az is motiváló, hogy lesz egy mesterem, akitől tanulhatok. Nem titok, hogy az én csodás diplomám (amit már valóban kézhez kapok hamarosan, ugyanis meglett a nyelvvizsgám), a környékét sem súrolja a munkavédelemnek, így vár rám egy "kis" tanulás. Először OKJ-s képzésben gondolkodtam, de valahogy szembejött velem a BME szakirányú továbbképzése, amire nem februárban kellett jelentkezni, hanem a nyár volt a határidő, a felvitől függetlenül. Így hát jelentkeztem munkavédelmi szakmérnöknek. Amúgy életemben elöször mondok köszit a bolognai rendszernek, hisz bármilyen alapdiplomával lehetett jelentkezni, igaz így nem szakmérnök leszek, csak szakember, de kit érdekel !?! Szóval ez a fincsi suli falat vár rám, ha felvesznek. Levelezős lesz természétesen. De amíg várok a felvételre, addig persze már fel mondtam a hotelben és szeptember 8-án költözöm haza. Tehát a 2 éves projekt majdnem kerek. Amikor azt mondtam, hogy költözöm haza (egyes számban), az nem véletlen, hiszem Olivér még marad kint pár hónapot. Pár hónap anyagilag nem rossz, és ő még nem döntötte el teljesen, hogy mit is kezd ha haza megy, így még több pénz, sosem jöhet rosszul. Megelőzném a rossz nyelvűek gondolatait, hogy az, hogy külön élünk pár hónapot, az nem azért lesz,mert bármi kapcsolati problémánk lenne, csupán felnőtt emberi lények vagyunk. Ennek keretén belül én nem fogok senkit korlátozni, ha ő azt látja jónak, hogy még marad, akkor támogatom. Sőt, az egy hónapos kis külön élést én is szorgalmaztam, hisz ennyi fellélegzés kicsit kell, az itteni összezárt élet után. Egy kis fellélegzés nem árt a kapcsolatnak, hogy utána újult erővel bele vágjunk az igzalmas jövőbe. Szóval ez az "egészségügyi" egy hónap kicsit hosszabb lesz, de karácsony után jövök majd ki látogatóba. Sőt szilveszter éjjelén felajánlottam a szolgálataimat a hotelnek, hisz Olivér dolgozik én meg nem akarok otthon ülni egyedül, jó móka lesz egy kis nosztalgia :) Január elején ismét visszarepülök Pestre, aztán kitudja, lehet hogy Olivérnek is betelik a pohár, aztán jön velem haza...

Tehát elérkezett úgy mond a finish szakasz. Szerencsére nem tűkön ülve várom a haza menetelt, hanem mindig lesz program, ami leköt. Most voltunk pár napot Edinburghban, ami fantasztikus volt, azt leszámítva, hogy lejártuk a lábunkat :) Tudom nektek ajánlani, gyönyörű hely, a kedvenc helyem lett.

Augusztusban még anyu is jön egy hétre, aztán miután ő haza ment 2 hét és én is megyek. Azért furcsa lesz...nem lesz nehéz visszaszokni, hisz az otthoni életem volt sokáig a normális. Viszont szívet melengető lesz, hogy nem azzal kell majd kezdenem a reggelt, hogy kipakolom a reggeli büfét az étteremben vagy hogy kitakarítom a spa-t. Helyette lesznek más kihívások :) Mondjuk a mit vegyek fel, egy ruhám nincs...itt ez sosem okozott gondot, hisz mindig a csodálatos egyenruhát kellett felvenni. Már egész különlegesnek éreztem magam, a kis hétköznapi ruhámban, amikor szabadnapon elmentünk valahova. Jó lesz végre normális ruhát felvenni! Sőt az még szuperebb, hogy a következő munkahelyemen nincs egyenruha. Amióta csak dolgozom ezek a hülye ruhák kisértenek...reptér...hotel...

Ha haza megyek és ne adj isten unatkoznék az új munka, új suli, család, barátok mellett akkor ott vár még rám a lakás projekt is. Az otthoni emeletes családi ház szintjei ketté lesznek választva egy varázslattal és a felső szint lesz az én birodalmam. Ennek lakássá varázsolása szintén a rám váró kihívások listáját szaporítja. ALIG VÁROM! El sem hiszem, hogy ez is eljön lassan, hogy tényleg, ekkor már hivatalosan is magam ura leszek :) Naponta 3D-s lakástervező programok futnak a fejemben. Már minden ki van találva, már csak a megvalósítás hiányzik. Végre elköthetem a pénzem :D Persze majd jönnek a bökkenők, csak hogy tuti életszagú legyen a dolog!

CHALLENGE ACCEPTED :)

Üdv a nyugalom szigetéről - ahol persze mindig vannak rendkívül idegesítő bennszülettek és szintén idekeveredett hajótöröttek- ahol már nagyon lassan de tavaszodik! Idén ismét csodálatos nárcisz virágzásnak lehetünk tanúi. 2 hete tanultam meg, hogy mi a nárcisz angolul = daffodil. De ezt is csak azért valahogy, mert ez az egyik szálloda neve, amit nem is tudtam, hogy ilyen szép nevet visel :) A nárciszokról idén még nem csináltam képeket, szóval max. csak elképzelhetitek, hogy milyen csodás! A napsütéses órák száma eléggé gyatra, szóval szerhez kellett nyúlnom....ami nem más mint a D-vitamin :) Már megint azt tapasztaltam, hogy minden napom olyan szürke volt, fáradt voltam, levert, a vas hiányom alatt is ezt éreztem. Miután elkezdtem szedni a vasat, olyan szinte megdobta a kedély állapotomat, hogy már ijesztő is volt, hogy egy pici vitamin hiányzik a testemből és ennyit tud számítani. Hát a D-vitaminnal is ugyan így jártam. Megint "repültem" tőle. Már annyi szar vitamint szedek, hogy lassan elgondolkodtam egy olyan gyógyszer porciózón, tudjátok, minden napra kiosztva a kis napi adag :) De most tényleg, szedek multit, a térdemre porc javítót, d-vitamint és vasat. Mondjuk annyira azért ne csodálkozzatok ezen, hogy kell, mert az itteni gyümölcs és zöldség forrás elég gyászos, ami van abban sem hiszem, hogy túl sok hasznos dolgot találnánk. Istenem, de hiányzik a jó kis otthoni piac, még ha a téli kiszerelést is nézzük :) És nem csak a választék, hanem az áruk is hiányzik. Itt arany áron vannak a gyümik, meg a zöldségek és olyanok is. Itt egy kép, ami álmaim mutatja :)

Hát a munka világában való eseményekről nem akarok túl sok szót ejteni, mert uncsi, még rágondolni is fárasztó így szabadnapon, de azért egy pár szót ejtek róla mégis. Elment a magyar pár, így csak 3-an maradtunk magyarok a vidéken. A szomszéd országbeliekkel továbbra sem mondanám rózsásnak a helyzetet. Azaz közülük főleg egy párocskát nem kedvelünk, akiknek a fő hobbija, hogy nem szeretnek dolgozni. De elég idegesítően űzik ezt. Van egy kisfőnök, akinek, tövig a seggében vannak és még ez a helyzet is adja alájuk a lovat, hogy ne dolgozzanak. Aztán van egy angol leányzó, akivel jóban vagyunk, ő is ilyen kisfőnök szerű. 1 hónapja kiderült, hogy ős sem csipázza a szomszédokat, ez elég felemelő érzés volt a számunkra, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. De ő sajnos elmegy a szállodából, így ezzel az érzéssel megint egyedül maradunk. Persze nem tudjuk a többiek véleményét, de reménykedünk a forradalmi gondolat mást is megkörnyékezett már :) Még órákig mesélhetném a kétszínűségeket, intrikákat, de nem teszem! Maradjunk annyiban, hogy szerintem minden munkahelynek meg van a maga keresztje. Már az evakuáció gondolata is meglegyintett minket, de miután anyunak vettem repcsijegyet augusztusra és van pár kifizetett szállás foglalásom...augusztus végéig mindenképpen ki kell tartani....lelkileg. Mostanában fele arányban vagyok takarításon és étteremben. Ez így jó is. Nem véletlen lett kitalálva, hogy az este pihenésre van és nem arra, hogy dolgozzunk. Új takarítási rendszer van mostanában. Egyedül dolgozik mindenki. Először elég felháborítónak találtam, de mára abszolút tetszik. Nem idegesítem magamat, hogy a másik megcsinálta e rendesen a munkáját, ha nincs kedvem, nem kell beszélgetni, a saját tempómban dolgozhatok és oszthatom be, hogy haladok. Minden szobában bekapcsolom a TV-t, amik amúgy nem rég lettek lecserélve menő nagy lapos TV-re. Van vagy 5 zene csatorna, szóval még mondhatjuk, hogy képbe is kerültem, hogy milyen zenék mennek manapság, ugyanis régebben eléggé kiestem a napi tutiból. Amúgy, ezt az új rendszer állítólag azért lett kitalálva, mert hogy sokat beszélünk...éééééés???? A vendég nem lát minket, a munka mindig elkészült. Akkor WTF??? Na mind1, szerintem amúgy senki nem bánja. 

Még februárban voltunk Glasgowba 3 napra egy kicsit pihenni. Nagyon szuper volt, tényleg sikerült kicsit kikapcsolni agyilag. Túl sok képet majd ne várjatok, hisz a facebook tele van velük, de azért mesélni, mesélek :) Vonattal mentünk, ami nem is volt túl hosszú, talán picit több, mint 2 óra. Az első napon az idő elég gyászos volt, mondjuk ki, esett és szürke volt. Hát nem voltam oda érte, sőt még hideg is volt és a szél is fújt. Ez kicsit elszegte a kedvem. A vonat állomás 5 perc sétára volt a szállásunktól. Még mielőtt mentünk lecsekkoltam a googlen a hotelt, elég kihalt utcának tűnt, hát pont nem az volt :) Én nem tudom, hogy csinálják ezeket a fotókat, hogy szinte senki nincs az utcán!?! Szóval totál nyüzsi volt az utca, igazi "wáóóó nagy város". Vettem egy térképet, ami jó nagy volt és összehajtogatós. Nagyon boldog voltam, amikor ki kellett nyitni esőben és szélben és levadászni, merre is van a szállás. Szerencsére tényleg közel volt. Gyorsan becsekkoltunk, aztán indultunk is városnézőbe. Szakadt az eső kisebb-nagyobb intenzitással. Olivér persze nem akart nagy esernyőt hozni, így volt egy pici egyszemélyes esernyőnk. Ami tudjátok, pont jó arra, hogy csak az arcod ne ázzon el, mert ketten biztos, hogy nem fértek alá. Szóval egy kis szócsatával kezdtük, hogy ugye én meg mondtam, hogy hozzál ernyőt!!! 

Szerencsére Glasgowban vannak nagyon szuper múzeumok, amik ráadásul még ingyenesek is, meg volt mentve a városnézésünk. Hihetetlen, hogy milyen jók a múzeumok és mindezt ingyen tudják ajánlani. Hát a város nem sajnálja a támogatást, az biztos...

NAAAAAAAAAAAA JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, most volt elegem ebből a szar számítógépből!!! Egy rakás fostalicska, már egy képszerkesztő programot sem tud normálisan kezelni! Most vagy nagyon űber vírusos, vagy már nagyon szar, avagy mindkettő. Ennek a következménye, hogy most nem fogok képeket raknia a blogba :( Szóval marad a facebook mindenkinek.

Az első múzeum amit megnéztünk, egy természet tudományi múzeum volt, egy kis képgalériával kiegészítve. Én nem vagyok egy nagy múzeum rajongó, de ez tényleg lenyűgöző volt. Kicsit olyan volt, mint Az éjszaka a múzeumban című filmben :) Míg a múzeumot csodáltuk, talán az idő is kicsit jobb lett. Van a városban egy dombocska, amin a városi egyetem helyezkedik el. Nagyon szép épület. A kapun simán belehetett menni a campus területére, így nekünk is meg kellett nézni. Annyi kínai volt az egyetem területén, hogy csak na. Szinte csak őket lehetett látni. Bementünk a főépületen belüli belső udvarra. Egyből az az érzésem volt, hogy a Harry Potterben  vagyunk, ahol akár játszódhatna is a repülés óra az u dvaron. Nagyon szuper volt, ezért már megérte bemenni. Az eső sajnos nem kímélt miket, így jókat vitatkoztunk tovább az esernyő kérdésen. Késő délutánra hagytuk a bevásárló utcát, ami nagyon szivetmelengető volt...Grasmere után minden város nagyon szupi :) Természetesen végig vettük a boltok kínálatát!  A cipőm estére full beázott, jól átfagytam, szóval az esti városnézés, esőzés miatt is elmaradt. Másnapra cipő vásárlás lett volna az első program, ha esett volna, de szerencsére kedvesek voltak az égiek és napos időnk volt. Az első napon szinte nem is hallottam helyi angol hangot, csak bevándorlókat. Sőt, jó pár magyart is. Kicsit felháborítónak éreztem, hogy te jó ég, ennyire ellepik a külföldiek Angliát? Nem mintha én nem ezt csinálnám, de én nem vagyok rájuk kíváncsi. Hogy tanuljon így az ember angolul? Egyébként a skótok valóban máshogy beszélnek angolul, mintha valami más nyelv lenne, komolyan. Egyszer kértünk egy útba igazítást, és nem mondnám, hogy megértettem :) Az utolsó napon szintén megnéztünk egy múzeumot, ami közlekedési múzeum volt. Valami fantasztikus volt, nagyon látványos volt. Egy hatalmas vitorlás hajó is állt előtte a folyón. Szóval kultúrális élményekkel is gazdagodtunk. A metrót is kipróbáltuk, ami inkább az otthoni kisföldalattihoz hasonlítható. A skót pénz különbözően néz ki, mint az angol, akartam is megtartani belőle, de még úgy is megyünk nyáron Edinburghba, majd ott szert teszek pár "drága" emlékre. A szállásunk korrekt volt, a reggeli nagyon jó volt. Nálam ez a kulcskérdés :) Megszavaztuk, hogy az eddigi itteni szállásaink közül, eddig ez volt a legjobb. Még annyi tapasztalati megosztás, hogy bementünk egy Aldi-ba. Az árai pont olyanok voltak, mintha Magyarországon lettük volna. Ezen kissé megbotránkoztunk, hogy miért csak a nagy városokban van az embernek lehetősége olcsón vásárolni. Oké, ez egy kis falu, itt csak egy bolt van, amennyit kiszabnak egy árucikkért, annyiért mindenki szó nélkül megveszi, mert nincs más. De a környező kis városkákban sincsen olcsóbb élelmiszer bolt. Csak ha egy órát utazol busszal. Kicsit rosszul esett a lelkünknek, hogy a dupláját fizetjük majdnem mindenért ebben a kis szar boltban. Az utolsó napon, délután indultunk vissza. Mielőtt még mentünk volna a vonathoz, bementünk egy pubba ebédelni. Valahogy elszámoltuk az időt, így életemben nem toltam be ilyen gyorsan egy nagy adag főételt és nem kicsi desszertet. Szabályos fizikai fájdalom volt, és míg félig rágtam, már rohantunk a vonathoz. A vonat azonban vagy 30 percet késett és érkezése után még 15 percet szarakodott. Glasgow amúgy a végállomás volt. Már előre nyugtáztuk, hogy a csatlakozást is le fogjuk késni. Emlékszem, még a blog első pár bejegyzéseiben istenítettem, az itteni vonat közlekedést, ezt most akkor visszaszívnám. Mostanában pont hogy nem tudunk úgy utazni, hogy ne késne valahol a vonat. Na de Glasgow-t összegezve, nagyon jó volt, érdemes ellátogatni. 

Utazgatásban nem lesz hiány mostantól, egészen be van táblázva a nyarunk. Május 9-én megyünk Londonba, ahonnan 13-án haza repülünk. Már nagyon várom Londont! Utikönyvek beszerezve, minden hotel, vonat lefoglalva. Úgy sem lehet mindent megnézni 3 nap alatt, de még úgy is tervezem a 3.-ik visszatérést. Nem tudom tudtátok e, de van egy Harry Potter Warner Brothers Studio látogatás. Nem olcsó, de játszom a gondolattal : Ha nem most, akkor legközelebb! Itt egy videó róla: https://www.youtube.com/watch?v=jQ_FW0rQS0k 

Tehát 13-25-ig otthon leszünk. Ismét fél év után, már nagyon várom. Hatalmas bőröndökkel fogunk haza térni, megkezdjük félig a haza költözést, annyi cucc van amit nem használunk vagy fölhalmoztunk, hogy a végső költözéskor fejenként 2 vagy 3 bőrönd kéne. Költöztetem haza a rozsdamentes angliai mintás pirítómat is :) Mikor jövünk haza, úgy néz ki nem kell aggódnunk, hogy a Ryanair késni fog (ami tuti) és ezáltal lekéssük a vonatot, mert hogy este fél 8 után már esélytelen hogy haza jussunk. Nincs vonat. Mondjuk ez elég megdöbbentő számomra, hogy szezon lesz és nincs vonat??? Hát, végűlis egyszer ki kell próbálni, hogy milyen a reptéren tölteni az éjszakát. 

A nyári programok, továbbá: a szomszéd párocska elmegy júniusban 3 hetes szabadságra, ez már magában szuper számunkra, júliusban megyünk Edinburghba, augusztusban jön anyu egy hétre. Vele megnézzünk majd Manchestert és Liverpoolt. A többi fennmaradó hetekben pedig a környéket fedezzük majd fel, ami még hátra van. És ha minden jól megy októberben befejezzük az angliai projektet. Csak 6 hónap :)

Képzeljétek az egyik kisfőnökünk felesége tanárnő, kis iskolásokat tanít. Megkért, hogy segítenék e neki egy nap az iskolában, ugyanis van egy magyar kis fiú, akinek gondolom segíteni kéne, kicsit angolul, meg a nőnek egy két mondatot megtanítani angolul, hogy a kisfiú (5 éves) kicsit jobban érezze magát. Ennek az iskolai napnak az egyeztetése eléggé elhúzódik, mert a nő csak üzenget a férjén keresztül. Hétfőn este pedig egy harmadik személyen keresztül kaptam egy üzenetet, hogy tudnék e menni kedden. De semmi infó, hogy hol találkoznánk vagy mikor. Aznap választ sem kaptam, eme kérdésemre. A nő férje külföldön van, azt kár lett volna hívogatni, a 3. félt nem lehetett elérni telefonon. Kínomba már a tanárnőnek írtam facebookon. De tudjuk ez nem alaptétel, hogy valaki folyton nézze az oldalát. Így infó hiányában nem mentem. Egyébként hihetetlen, hogy ezek menyire nem ismerik a normális kommunikációs csatornákat vagy normákat. Itt üzengetések mennek vagy a facebook. Nem is merik a telefont vagy mi? Egyik késő este a szomszéd szobába lakó szakácsnak nem volt kulcsa és írt Olivérnek, hogy kinyitná az ajtót??? Még nem aludtunk, de bakker mit hisznek, hogy csak a facebookon lógunk egész nap?? 

Nem tudom meséltem e, hogy bezárt a konditerem. Így marad az ingyenes futás. Kisebb nagyobb lelkesedéssel...

Talán mára ennyi elég is lesz, most akkor megyünk egy kicsit sétálni és nárciszt fényképezni :)

Most akkor összeszégyellem magam, mert ahogy látom nyár óta nem írtam. Habár túl sok izgalom nem is történt, eléggé konzerválódott az élet. 

Októberben otthon voltunk körülbelül 2 hetet. Jó volt, mint mindig, sűrű volt, mint mindig. Az első haza látogatásunkkor emlékszem minden olyan furcsa volt, hirtelen nem tudtam mit hova kell tenni a konyhában,mit hol találok és képtelen voltam lecsukni a vécét (ugyanis itt ez nem szokás). De októberben amikor otthon voltunk nem volt már semmi gond. Olyan érzés volt, mintha meg sem történt volna ez a pár hónap, amit "emigrációban" töltöttem. És simán lecsuktam a wc deszkát :D Furcsák ezek a dolgok. Amikor anyuék összeszedtek minket a reptéren, csak gyorsan bezuhantam a kocsiba (hisz rohanni kellett az 5 perces ingyen behajtás miatt) és kész. Anyu mondta is, hogy már puszit se adok, nem is értettem, hisz "nem rég találkoztunk"?! Lehet hogy csak a gyakori skypolás miatt érzem így.De talán, mert minden egyes kocsi úton a reptérről haza felé azt érzem, hogy ugyan ezt átéltem már egy hete, meg sem történt ez a pár hónap. Fura. Olivérrel épp beszélgettük, hogy már simán kibírnánk a való világot is....itt is kis helyen és sok hülyével élünk 100-an....szóval csöröghetnek a milliók, meg a ház, olyan jó fejek vagyunk, hogy megnyernénk :) Ha-ha-ha

Nem tudom mennyire emlékeztek a nyári nizzai útibeszámolóm repteres horror sztorijára? Ha nem, akkor csak annyit mondok, hogy semmi jó. Akkor most is mesélek egyet, az októberi utazás kapcsán. Hazafelé (ide) vettük az irányt. Csak kéziponggyászunk volt, így indokolatlan lett volna túl korán kimenni. Jött a család is, hát nehéz is volt a búcsúzkodás...Ryanair barátunkkal vettük az utat Manchester felé. Aki ismeri a légitársaság labirintus rendszerét a gépig Ferihegyen, akkor annak nem is kell mondanom, de aki nem, annak mondom....a reptér épületéből simán kijutsz, csak a beszállókártyádat kell levonalkodózni és mehetsz is ki a csőbe, aztán sétálhatsz szabadtéren, míg egy szlalompályával ellátott épültbe nem érsz, ahol vár rád a valós útlevél és kártya ellenőrzés, valamint a csomagod fittségének ellenőrzése. Ebben eddig nincs is semmi rossz. De aki ismeri a Ryanairt, az tudja, hogy ha kicsit nem passzol a csomagod, akkor azt előszeretettel szeretik visszaküldeni feladásra. De ha már kint vagy a felszállópálya közepén és akkor találják ezt ki, akkor hogy?? Azt még el tudom képzelni, hogy az ottani check-in-esek felviszik a gépre, de hol tudod mind ezt kifizetni? Vissza kéne menni a főépületbe? Mert régen ez volt, a beszállás előtt visszaküldtek, hogy add fel, de innen hogy mész vissza? No, mind 1. A gép természetesen késett fél órát, ott sem volt még, de mi már ott álltunk hering style-ban a sorban. Épp pár nappal az utazásunk előtt olvastam, hogy a Ryanair pilóták panaszkodnak a cégre, mert a gépek nincsenek rendesen megtankolva és karbantartva....szupi, mi meg épp várunk egy ilyen jó kis gépre. Ez a gép ugyanis Manchesterből jött és már indult is vissza. Szerencsére láttam, hogy megtankolják, így megnyugodtam. A várakozás közben felfedeztem pár cigány famíliát, de nagyszülőstül, unokástól, fukszostul, csomagostul. Olyan csomagokkal, hogy már előre röhögtem, hogy haveeeer, te azzal fölnemgyüsssz a gépre! Már előre vártam a konfliktust...de nem volt, sőt, a család a 2-szer akkor kéziponggyászt, húzta vonta maga után és felvihették a gépre!?!? Mi a szar??? Igaz, a gépen a légiutas kísérő 10 perc utáni tuszkolást megunta, és egy ülésre rakta a csomagot. Bezzeg ha én jöttem volna nagyobb cuccal, tuti megszívom. Na de ugorjunk és landoljunk Manchesterben. A változatosság kedvéért fájt a fejem. A gép késett, így a vonatunk elérése is neccesé vált. Uccu neki fussunk. Vizünk már nem volt, de idő sem volt venni. A vonathoz érve nem láttam kiírva a járatunkat, rohangáltunk a peronon, míg találtunk valakit, aki közölte, hogy törölték a vonatot (ilyenkor merül fel benned este 7-kor, hogy what the fuck??? hogy jutok haza??? holnap dolgozom!!!). A kalauz szerű bácsi szavaiból annyit vettem ki, hogy el kell mennünk Manchester központjáig vonattal és ott átszállni. De bővebben nem tudtam figyelni rá, mert már félig rohantunk a vonathoz, ami vitt a központhoz és indulni készült. Iszonyatos migrénes fejfájással megspékelt szomjamat nem enyhítette a tudat, hogy majd lesz valami, hisz CARPE DIEM van! Felpattantunk a vonatra, a szenvedő arcomért az Oscar-on tuti szobrot kaptam volna. Pár perccel később a vonaton, megszólít minket egy csajszi, aki magyar volt. Mint kiderült, ugyan oda tartott ahova mi, a mi kis falunk szomszédságába, ekkora véletlent?! :) A városközpontban leszálltunk, és kalauzos segítséget kértem. A bácsi olyannyira segítőkész volt, hogy rádión megkérdezte, hogy jutunk el minél gyorsabban a világvégére. Le is írta az átszállásokat és a peronokat is. Ilyenek az angolok!!! Respect! Volt egy óránk a vonatig, így a gyógyszertárnak köszönhetően, ami az állomáson volt, enyhíthettem a fejfájásomon. A kajáldáknak és boltoknak köszönhetően nem haltunk szomjan és éhen sem. A vonat amivel mennünk kellett volna, persze késett, így a csatlakozásunkat is lekéstük, ahol még egy órát várhattunk. A leányzónak, aki csatlakozott hozzánk már volt fuvarja a vonat állomásról, de mi már aggódhattunk, mert busz az már nem járt, avagy csak este 11 körül jött az uccsó. Ja igen, és szakadt az eső :) Nem is kis herce-hurca után eljutottunk vonatunkkal a célba. Ott már a leányzó sem volt benne biztos, hogy lesz fuvarja, mi pedig nagyon reméltük, mert akkor minket is elvihettek volna. Az állomáson nem vártak rá, de hirtelen a semmiből előbukkant egy másik magyar lány a vonatról, akiért jöttek és ugyanoda ment, ahova a másik lány, barátok voltak. Tehát a képlet: egy kocsi, eleve 2 utassal + 4 ember, aki utas szeretne lenni + csomagok. 10 perc tanakodás után azt látjuk, hogy a sofőr rácsukja az egyik csajra a csomagtartót és veszettül mutogat, hogy ugorjunk be gyorsan. Így mégis úton voltunk a cél felé 5-en a kocsiba + 1 a csomagtartóba. De nem jutottunk el a falunkig, mert nekik dolguk volt (a szomszéd faluban) és csak odáig vittek. Nem ám a főúton tettek volna ki, hanem a házuktól botorkáltunk le sötétben, esőben az útig. Ott próbáltunk a lemerülőben levő telefonnal taxit hívni, aki persze nem dolgozott, de a második nyert. Haza értünk....Még az első blogjaimban azt meséltem, hogy milyen jó ez az ország, itt minden pontos. Ez mostanában messze kezd megdőlni!

December gyorsan eltelt. Sajnos nem havazódtunk be, pedig tavaly olyan szép volt. Napot nem igen láttunk, csak rengeteg esőt, esőt és néha esőt. Tényleg megtapasztalhatjuk a szürke minden árnyalatát. Ha lenne a faluban szoli, már ott szívnám a csövekből a fényt. A január ugyan ez. Ha néha süt nap, akkor is természetesen dolgozunk. Szürke, vizes, szeles, szürke, tehát fujjjjj. Hó továbbra sincs, nincs is igazán hideg hozzá. Azért tavasz sincs, mint otthon.

Az ünnepek gyorsan elteltek, természetesen munkával. Már nem voltak olyan iljesztőek ezek a napok, mint tavaly, amikor még kezdők voltunk. Nyílván már mindent tudtunk, a nyelvvel sincs gondunk, ismerős arcok is voltak a szállóban a vendégek közt. Volt karácsonyfánk ismét, szerencsére a műfa nem veszt a fényéből, így ismét felragyoghatott. A staff-os karácsonyi buli a hotelben el lett halasztva januárra, mert akkor úgy is bezárt a szálló egy hétre, és akkor megtudjuk tartani. Így kari buli nélkül eljött a szilveszter is. Szintén jó hangulatban telt, mi is koccintottunk egyet éjfélkor. A munka után, a főnök meghívott minket egy italra a bárban. A vendégek tapssal fogadtak minket, jól esett ez a köszönet az estén végzett munkáért. Mi is befolyhattunk a bulizásba, táncolgattunk, dumálgattunk. Jó móka volt. Utána még itthon is folytatódott a buli. A konfliktusok, ellentétek ilyenkor szerencsére félre tevődnek a szomszédokkal. Én naív ilyenkor mindig azt hiszem, hogy a csapat buli kicsit lendít a kapcsolatunkon, de mindig rá kell jönnöm, hogy minden csoda X ideig tart. De addig legalább tart. Januárban 5 nap szabink volt, mert festették a szállodát. Igen, ez sajna, nem puszira kapott szabadság volt, hanem a mienkből pereg. Először azt terveztük, hogy elutazunk valahova, hisz itt nem igazán lehet mit csinálni, na meg a szomszédok fejét sem akarjuk ennyit nézni. Szó volt Írországról vagy valami itteni városról, de végül elvettük, mert anyagilag sok lett volna, ha idén még menni akarunk máshova is. Januárban mindenhol hideg van és nem a legjobb évszak a városnézésre. Szóval végül itthon voltunk és végig betegeskedtünk, felváltva. Egy nap volt, amikor sütött a nap, akkor épp mind a ketten jól voltunk és elmentünk Keswickbe kirándulni. Közeli kis városka. Az új kedvenc :)

Ezek a képek az új Nikon szerelmemmel készültek, aputól kaptam :) Már alig várom, hogy legyen jó idő és mehessek kattogtatni.

Ami mindig szóba jön minden egyes bejegyzés alkalmával, az a fogyás téma köre. Mikor otthon voltunk készült rólam pár fotó, aminek a láttán fájdalmas szégyen érzés fogott el. Kisért a kép ma is. Tehát Novembertől rászántam magam a konditerem bérlet megvásárlására és a fogyásbarát ételekre. Minden hónap végén fotó készült a testi eredményeimről. Szerencsére van eredmény :) Bár a projekt az étkezés oldaláról néha kicsit megbukik, de szerencsére csak ritkán. Most azonban januárban sajnos bezárt a konditerem, mert felújítják, a spa részleggel együtt, így várhatóan csak februártól állhatunk ismét a gépekre. Addig marad az itthoni, kevésbé lelkes és sűrű testedzés. Fogalmam sincs kiló ügyileg hogy állok, mert van egy szeszélyes mérlegünk. Marad a tükör, ami itthon túl kedves, szóval a reális tükörkép a konditeremből és még a fotó adhat valós képet.

Már ugye több mint egy éve dolgozunk itt. Azóta elég rendesen rotálódott a személyzet. Most elment egy szakács lány, aki készítette a legjobb kajákat nekünk. Valamint elmegy a magyar pár is hamarosan, akiket még mi hoztunk ide. Így 3-an maradunk csak magyarok. A pár azért megy el, mert eldöntötték, hogy nem szándékoznak haza költözni, helyette délre költöznek Anglián belül rokonhoz, új munkával. Tökre megértem őket, ha nem lenne tervben, hogy haza megyek, akkor tuti én is nyúlcipőt húznék. Nyugdíjjas az élet itt, én is unom a banánt. Már a hegyek sem tudnak annyira elvarázsolni. A szomszédokról is hallunk ezt azt, hogy mennek vagy nem mennek. Mi nem igazán beszélgetünk velük, így csak pletyit hallunk róluk. Szóval ki tudja mi lesz itt a helyzet még nyárig. 

Képzeljétek, új hülyeség terjeng a itt facebookon. Fel kell tölteni egy videót, ahogy megiszol egy izmosabb alkohol mennyiséget. Majd a  videóban meg kell nevezned két új embert, aki a következő lesz a kihívásban, van 24 óra a teljesítésre. Az első pár ilyen videót, amit láttam fiuk csinálták. Az egyik pl. alsónadrágban állt a folyó közepén és megivott egy üveg bort, a másodikat a fejére öntötte. Egy másik srác a videóban ült egy fotelban, a pia benyakalása után, a felállt, csak alsónadrág volt rajta és a "fürtös tojásait"  jól bele rázza a képedbe. De mint megtudtam, az alsónadrág nem követelmény, csak az alkohol lehúzása. Futó tűzként terjed a hülyeség. A tojás rázó fiatal ember, mellékesen 19 éves, a kollégánk, aki most kapott supervisor-i kinevezést és öltönyös emberke lett belőle a hotelben. Közöltem vele, hogy édes szivem, ha ezt a mi hazánkban tetted volna, akkor lehet, hogy felhívnának elbeszélgetésre. Amúgy a srácnak szerintem nincs olyan testrése, amit ne ismernénk a facebookról. Az egyik kisfőnökünk, aki mellesleg egykorú velem, csaj, jelenleg 5 hetes Thaiföldi úton van és csak olyan képet tölt fel, amin egy homokozó vödörben kapott piát isznak a barátnőjével. Ilyen képeket 2 naponta beújjít. Semmi kép a helyről, a tájról, az már snassz. Ezek az angol fiatalok. Egyszer megkérdezték tőlünk mit csinálunk szabadnapunkon. A válasz szerintem normális, pihenünk, főzünk, filmezünk, esetleg sétálunk. A válasz: jajj de unalmas!!! Ha nem mész 2 naponta a pub-ba inni, akkor uncsi vagy.

Az éves szabadság elosztásunkat már el is készítettük. Ugye volt ez csodálatos beteges januári pár nap...Májusban elmegyünk Londonba, ahol 4 napot töltünk, majd onnan haza repülünk 10 napra. Most kimarad a tengerpartos heje-hujázás és helyette Edinburghba megyünk júliusban 3 napra. Október elején én fogom a holmim és haza költözöm. Olivér még lehet, hogy kint marad pár hónapot. Minden a céloktól és a csillagok állásától függ. A nagyobb utazások mellett majd teszünk kisebbeket is, közelebbi, még fel nem fedezett városkákba. Már kell valami mááááás, mert itt már kicsit sokkkkk. Londonra visszatérve...én semmit nem bízom a véletlenre így már rég birtokunkban vannak a repülő jegyek, illetve a szállás is, a londoni hotel is csak ránk vár. Na jó, az még nincs meg, hogy mi lesz a napirend, meg a megnézni valók listája, annyira azért nem vagyok stréber :) De ami késik nem múlik!

Most megint olyan az idő, mintha valaki kapcsolgatná a villanyt...egyszer süt a nap, most meg a billentyűzetet sem látom, szürkeség, szakadó eső. A változatosságnak is van határa!!! Ha már az eső a téma. Még az ideköltözésünk elején dicsekedtem a gumicsizmámmal. Ma már az a csizma a kukák világában éldegél, ugyanis beázott. De nem tört meg sehol, nem láttam rajta semmit, nem hordtam sokat mégis beázott. Ha itt esik, akkor min. 5 centis tócsák vannak, szóval ide kell a nehéz fegyverzet. Végül vettem egy újat. Nagyon menő CROCS márka. Tudjátok az a lukacsos, színes, műanyag papucs márkája. A csizma nagyon szuper, olyan könnyű, mint a futócipőm és nagyon kényelmes! Jó vétel volt. Ja és már felnőttem, nem lilát vettem hanem feketét, városban is felvállalható legyen :) 

Megint időjárást jelentek: Felhős, Szeles, havas eső!!! 

Reggel mosogatás közben megláttam egy őzikét az udvarban!!! Le is lőttem...a Nikonommal :P 

Már órák teltek el és megint itt kolbászol. Jól idekeveredett szegénykém az erdőből. De nem tűnik félősnek annyira. Ő is megtorpant szerintem az időtől, mert most lefeküdt egy fa alá.

Hát most ennyi futotta egy szuszra, reméljük a mostani szünet rövidebb lesz!

Most úgy hirtelen rám zuhant valami, ami eddig még ismeretlen volt számomra. Kicsit úgy érzem magam, mint aki egy buborékban lebeg az élete felett, de csak lebeg....nézi, ahogy az életének építőelemei szépen sorban rakodnak egymás mellé, egymásra, de nem tud közbe lépni, nem tud félre dobni egy elemet, sem összetörni, sem kicserélni...csak nézni tudja és csak nézni. Ma szokásosan néztem a facebookot és akkor tetőződött bennem ez az érzés.  A barátaim, a családtagjaim, mindenki jól érzi magát, szuper programokon vesznek részt, együtt vannak. De jó nekik istenem! Én meg itt ülök jó messze és csak ennyi jut, nézhetem. Félre értés ne essék, senkitől nem sajnálok semmit, csak azt sajnálom, hogy nem lehetek a része. És habár tudom, hogy senki sem felejt el, mégis tudom, hogy olyan pillanatokat hagyok ki, ami elszáll és nem jön vissza. Tudom, hogy lesznek mások, lesznek újak....de akkor is. Két év parkolópályán vagyok.

Talán a közel egy év alatt, amióta itt vagyunk, most érzem magam először elveszve. Eddig hatott az újdonság ereje, azok a dolgok, amiket eddig nem ismertem, megismerhettem. Sokat tanultam, tapasztaltam. Még a család hiánya sem gyötört annyira, mert tudtam, hogy ők a biztos háttér, ami ha skypon is, de ott van. A barátok hiánya néha veszedelmesebb volt, de az is enyhült néha. De most valahogy eljött az a pont, hogy nem tudok mit kezdeni magammal és ez nagyon rossz. A kedvem csapong, egyik nap drága ceruzákat és rajzpapírokat veszek, hogy én most nagyon szeretnék rajzolni, a másik pillanatban ötleten kapva varrnék, harmad nap meg ha az időjárás engedi, csak sétálnék. A munkán kívül más rendszert képtelen vagyok beépíteni az életembe. Most 3 nap boldogságom van mert végre takarításra osztottak be, és így szabad az estém. Csak filmezek és vagyok. De valahogy jó. Ma igazából semmi okom nem lehetett erre az elkeseredésre, mert ma csak magyar lányokkal dolgoztunk, sokat nevettünk, sütött a nap (ha épp nem esett) és a munka után a tóparton egy teázással zártuk a napot, a három grácia. Aztán mégis becsapott a magány villám.

Anyu egy hete kijött 4 napra. Nagyon szuper volt! Az időnk is érthetetlenül tökéletes volt, sütött a nap és meleg volt. Volt, akinek  megmutathattam a környéket, akivel beszélgessek, kávézgassak a kedvenc helyeimen és akivel csak ücsöröghettem a hegy tetején egy sziklán. Hirtelen izgalmassá vált Grasmere, újra jártam azokat a helyeket, amiket akár már hónapok óta nem láttam. De minden csoda...esetünkben 4 napig tartott. Anyu haza ment. Miután elment iszonyat zavart éreztem az erőben, nagyon durván rám szakadt a magány. Cikáztak az érzések, a gondolatok, de mindenről. Miután elváltunk az állomáson egy nyitott tetejű buszon utaztam haza felé. Sütött a nap, a táj gyönyörű volt és a kellemes levegő simogatott. Tökéletes pillanat volt! A jegyem egész napra szólt, megfordult a fejemben, hogy megyek még egy kört a busszal, falutól faluig. Megtehettem volna, de nem tettem. Utólag megkérdezem magamtól: Aliz, hol hagytad a "carpe diem"-et?? Várt a buszozás helyet a rutin, a kanapém és a laptop...Néha érzek a hétköznapokban egy pillanatot, amikor kitőrnék és csak tennék, csinálnék, mennék. A leggyakoribb szívet melengető ötlet, az "utazgassunk többet"! De eltelik egy fél nap és realizálódik bennem, hogy az pénzzel jár, amit gyűjtünk, amivel célokat lehet elérni, amikért itt vagyunk. Őszre az egyik célom ki lesz pipálva, kifizetem a diákhitelt. Utána közel a nullára kerülök, ami még egy kíhivás lesz, hogy onnan annyira tornázzam fel magam, ami a következő célokat finanszírozza. És persze közben jönnek majd az élet játszmái. Légy boldogabb,  néha vegyél valamit, vagy utazzunk inkább...de miért is vagyunk itt kint? Nem utazunk, ne vegyél! Légy boldog a környezetedben! Ami egy darabig működik is, mert a táj szépsége még a mai napig gyógyír tud lenni a lelki gondjaimra és a letörtségre. De ez is véges tud lenni. Néha elég nehéz úgy boldogak lenni, hogy tudod, hogy jól keresel, de azt még nem élvezheted, annyira, mert meg van mindennek az ideje, fontos az időzítés. De amíg, az élet ezen oldala töltődik, várva a katarzisra (haza menni és a céljaimra fordítani), addig a másik hibernálódik és meg áll az idő (emberi kapcsolatok). Szóval visszatérve, igen lány vagyok, a pénzköltés boldogít. Szóval remélem ősszel ha haza látogatok és kifizetem a diákhitelt,( jó sok pénzköltés) akkor kurvára boldog leszek!!! Az, hogy látom a családot és a barátokat, már szinte mellékesnek fog tűnni, na jóóó neeem :) - hűűű ez az első smiley, ami ma belecsusszan a bejegyzésbe, hátha most már pozitívabb hangot sikerül megütnöm...- Visszatérve anyura....most még jobban hiányzik, szóval óvatosan látogassatok meg! 

Most felmerülhet bennetek esetleg, hogy ha ilyen lelki válságokon megyek keresztül, akkor hol segít vagy vesz részt ebben Olivér. Ő természetesen továbbra is az életem része, de ezek a játszmák bennem mennek végbe, a hangom, csak az én fejemben tombol, csak én tudok vele mit kezdeni. Lehetséges a külső segítség, de mindenkinek magának kell rendezni a saját ügyét, just my business! Nyílván Olivérnek is vannak hasonló játszmái, az ő hangja neki duruzsol. Elmondhatjuk egymásnak, támogathatjuk egymást, ez a legtöbb, amit lehet tenni, ebben az ügyben.

Még egy dolgot megemlítenék. A születésnap. Soha ne higgyetek annak az embernek, aki azt mondja, hogy nem érdekli a születésnapja, nem számít. Ez kamu. Én nem mondhatom, hogy egyedül voltam, nem mondhatom, hogy nem ünnepeltek meg, olyanok is megemlékeztek róla, akitől nem vártam. De a magányosság kicsiny manója ott duruzsolt egész nap a fejembe. Hiányzott a család! Mikor anyu itt volt, étteremben vacsiztunk, ezzel ünnepelve az én és az ő szülinapját. A pincér srác, a kolléganőm barátja. Valahonnan tudta, hogy szülinapom volt, rá is kérdezett. Nem nagyon ismerem a srácot, párszor beszéltünk és mégis elintézte, hogy a desszertünk gyertyával lett felszolgálva. A szomszéd asztalnál elkezdték énekelni a Happy Birthday-t, hihetetlen pillanat volt :) Az nap estére, a szülinapomtól számított 4. napra, valahogy mégis megnyugodott a születésnapos lelkem! 

Mostanában a munkában is sok a lelkiteher. Vannak előrelépéseink, rendelést veszünk fel, bározunk. Ez mind szép és jó, de mellette van pár kolléga, aki beárnyékolja ezt. Most nem kezdeném nagyon hosszan mesélni. Irigyek? Vagy csak ennyire sekélyesek...nem tudom. Konkrétan nem tesznek keresztbe, csak az amit tesznek, vagy rosszabb esetben nem tesznek, na az veri ki a biztosítékot. Talán nem kéne ezzel annyit foglalkozni. Versengeni sem kéne, hisz több fizetést nem kapunk, ha több a felelősség, akkor sem. Csinálni kéne a dolgunkat, aztán csókolom. Habár ez sokszor nehéz, hisz akinek egy kis ambiciója van, és egy kis törtetéssel is megáldott, az nehezen állítja be magát a sorba, esetleg még előre is engedjen valakit?? Na azt már nem! Ez is a minden napi dilemmáink részei. Hagyni vagy nem? Nem beszélni róla vagy beszélni? Kiszúrni vagy leszarni? Fárasztó! Én csak azzal pórbálom magamat nyugtatni, hogy hülyék mindenhol vannak. Ha új lesz a munka helyed, vagy egy másik országba is mész. Hülyék mindenhol teremnek.

Nem lett túl happy ez a bejegyzés, de ez is az élet része ide kinn. Viszont a kedvem kicsit talán jobb lett, hogy kiírtam magamból. 

Carpe diem....talán ezért kéne magamra tetováltatni, hogy soha ne felejtsem el! Ha erre a fájdalomra vállalkoznék, akkor csak is ezt varratnám magamra, semmi mást! Anyu azt mondta, hogy már lehet, hisz már ki sem tud rakni a lakásból (régen ezzel fenyegetett), már kint vagyok :)

Eljött és el is múlt a várva várt nyaralásunk Franciaországban. A nyári jól megérdemelt pihenésünk uticélja Nizza volt és a környező városok. Az indulás július 15-re esett. Július elejétől nagyon lassan döcögtek a napok, már más sem járt a fejemben, mint az utunk. A nyaralás megszervezését én vállaltam teljes mértékben. Nem is unatkoztam vele, mert utána néztem mindennek, aminek lehetett. Olyannyira, hogy még a buszok menetrendjeit is bemásoltam a telefonomba. Akinek meséltem, nézett is furán, hogy aztán nem bízok semmit a véletlenre! Hát nem az a fajta vagyok, az tuti. Az agyonszervezés néha jellemző rám. A spontán dolgokat inkább másban szeretem, nem az utazás kapcsán. Ott legyen minden precíz. Most itt halkan megjegyzem, hogy összeírtam az összes látni valót Nizzában, ehhez képest csak sétálgattunk és találtunk látnivalókat :) Hogy mi volt a kis füzetemben összeírva, azt csak az utolsó napokban néztem meg és csak pipálgattam, hogy ezt és ezt is láttuk. Na ennyit a tervezésről és az alkalmazásról! A nyaralásra való rákészülés természetesen a vásárlást is magába foglalta. Új bőrönd (mert csak bazi nagy van és egy kicsi...kellett egy közepes is, mert úgy is "van helyünk"), szalmakalap (amivel csak a nyűg volt az utazás során, kirándulások alkalmával nem is viseltem, jól le is égett a fejem :D). A vinni valókról listát írtam....foglalkoztam az utazással nah :) Olivér nem izgulta túl, hisz mi kell neki x póló, x gatya aztán hello! Aha, aztán ha elvágja a pici ujját vagy fáj a feje, na ki nyújt neki megoldást?? Az aki felkészült :) Szóval az elejét én szerveztem túl, de ő volt az aki előző nap bepakolt és meg csak utazás előtti este kezdtem meg, jó későn is végezve. De végül összeraktuk magunkat!

Az indulás szerencsére nem esett koránra. A vonatjegyet már jóval előre megvettem a neten, mert olcsóbb és még helyet is kapsz. Óramű pontosan ki volt minden számolva. Busz fél óra, vonat 2 óra és lesz másfél óránk a check in-re és mindenre. Na erre mondják, hogy ember tervez isten végez. A busz késett egy 5 percet....amúgy az éjjel akkor, azt álmodtam, hogy lekéstük a gépet. Amikor valaminek nagyon időre kell történnie az életemben, mindig ilyeneket álmodom...kicsi para volt is, hisz mindennap jön a busz pontosan, MIÉÉÉÉRT pont ma késik!?! Szerencsére jött és el is jutottunk a vonatig, ami pár per késéssel ugyan, de elindult. A klímától majd szét fagytam, de idővel már azt sem éreztem, mert a folyton emelkedő stressz szintem elnyomta. A vonat minden állomáson egyre később indult az eredeti időtervtől. Manchester közelében más idegroncs voltam és az összes magyar káromkodást alkalmaztam. Nem tudtam pontosan mikor zár be a check-in, de sejtettem, hogy beszállási idő előtt fél órával. Mi már becsekkoltunk a neten, de a bőröndöm még feladásra várt. A reptérre olyan lassan döcögött be a vonat fél óra késéssel, hogy csak na. Már az ajtóban vártunk teljes menetdíszben, hogy megérkezzünk. A dühtől 2-ig nem láttam. Próbáltam magam nyugtatni, hogy hiába túráztatom itt magam, a vonat nem fog gyorsabban menni és semmi nem fog gyorsabban történni. Szerintetek sikerült megnyugodni??? Mire a vonat megállt 10-12 perc volt a check-in zárásig (az általam vélt zárásig). Amint nyílt az ajtó kiropbbantunk és futva hasítottunk a terminálon át. Lift, lépcső, óriás folyosók....közben röhögtünk nem tudom miért :) De az itthoni futásnak köszönhetően nem purcantam ki és bírtam a menetet. Mire megtaláltuk a check-in pultokat fél sikert éreztem, kicsit megkönnyebültem. Volt vagy 8 pultja a légitársaságunknak, csak épp az nem volt kiírva, hogy mi zárt be és mi nem, így még izgibb volt a szlalom pálya a pultokig. Mire sorra jutottunk, gondoltam bedobom a kérdést az irányító csajnak, hogy Nizzába még nem késő?? 2 perce bezárt, de még gyorsan feladhattuk a pogyót. Igaz, nem rendes úton ment fel a gépre, hanem valahogy máshogy. Mondom köszi, újabb izgulás, hogy megkapom e Nizzában. Aztán futottunk tovább az utasbiztonsághoz....újabb szlalomnak néztünk elébe, amit ha kiállunk vége a dalnak, így bepróbálkoztam egy hölgynél, hogy nincs e valami megoldás, mert 10 percünk van a beszállásig?!? Rezzenéstelen fapofa arccal utat nyitott nekünk, ami megmentett minket. Más esetben nem szeretem az ilyen mogorva képű embereket, de itt kivételt tettem. Természetesen besípoltam a kapun. Átvizsgáltak, közben össze-vissza ficeregtem és mondogattam, hogy mindjárt megy a gépem. Hogy utáltam az ilyen utasokat, amikor én is utasbiztonságon dolgoztam, mindig mondtam magamban, hogy szarért nem jössz korábban ki a reptérre...hát igen! A vizsgálat végén még a full műanyag szandálomat is levetette és megröntgenezte. Ez után már csak a duty free-t kellet lenyomni. Nagyon jól ki van építve, hogy elvessz benne és ne tudj jól haladni. Végül célba értünk a kapuhoz. Ott mindenki halál nyugodtan ücsörgött. Mi meg lihegve, izzadtan, éhesen ott szenvedtünk. Eltelt 5, 10, 20 perc, beszállás még mindig sehol. Ezt mondom el sem hiszem, ezért rohantunk? Végül megnyílt a kapu. Külön volt helyjegyünk. A gép végül pedig egy óra késéssel felszállt. Sínen voltunk. bye bye Anglia :)

Nagyon szép utunk volt, az idő tiszta volt. Még a nagy hajókat is lehetett látni a csatornán. Alig vártam, hogy lássak hegyeket, mert akkor már közel a cél! A nizzai reptér olyan, mint egy kilógó félsziget. Így amikor elkezdtünk landolni, igen csak közel voltunk a vízhez. Kicsit para is volt, de nem csobbantunk :)

Érkezésünkkor, már igencsak meleg volt. Nizzába jól befűtöttek, a mi kis angliai falunkhoz képest. A szállót hamar megtaláltuk. Egy forgalmas sétálóutcában helyezkedett el. A személyzet nagyon kedves és segítőkész volt. Angolul is jól beszéltek. Amikor először beléptünk a szobába, az első reakcióm az volt, hogy ez szörnyűűű. Az ablak nem az utcára nézett,mondjuk ezt tudtam is, mert az feláras lett volna. Helyette egy növényekkel befuttatott falra nézet, ha kihajoltál, már jobb volt a látvány...kicsivel. Az ablakunk alatt voltak a szellöző rendszer csövei, meg felettünk a klíma doboza, ami nem volt annyira halk. A klíma 17 fokra volt állítva, de ez erős vicc volt, épp hogy köhögött. Az első pár órában nem igazán tudtam elképzelni, hogy én itt jól érezzem magam. Kicsit úgy éreztem magam, mint valami csóró életművész, a régi Franciaországban. De egy-két nap után megszerettem, valami bája mégis volt, akadtak szép részletei a szobának, ez vigasztalt, na meg az, hogy úgy is csak alvásra használjuk. Az első este tátott szájjal sétáltunk végig. Pálmafa szerelembe estünk :) A tenger vizet is csekkoltuk, hidegnek tűnt. Nizzában nem homokos part van, hanem köves, az a nagyobb fajta. Fájdalmas eljutni a vízig, ja és elég nehéz is kikecmeregni a vízből, mert hullámzik ugyebár. Az első strand napon rezzenéstelen arccal, de belül üvöltve, sírva jöttem ki, csak nem mutatom a fájdalmam a strandolóknak, ekkora élményt nem adok! 

Este nagyon kellemes volt az idő, mindig ilyen estéket akarok! A part este ugyanúgy népes volt, mint nappal. Este piknikeztek, zenét hallgattak, vagy csoportosultak egy kis közös zenélésre. Olyan volt a hangulat, amiről nekem szól egy nyár este. Emberek, forgatag, szabadság érzet, kellemes hőmérséklet. Most, hogy ezeket írom...nagyon hiányzik ez. Nem csak Nizzából, hanem Magyarországról is. A nyár este, akár munka után akár nem, egy telefon a barátnőmnek, gyere fagyizzunk egyet, a meki mindig nyitva áll. Vagy egy vacsi a kertben. Nyáron valahogy nem ketyeg az agyamban az óra, hogy alvás time van. Csak a szabadság érzet muzsikál. Itt Grasmerben nem annyira. Csak délután talán és csak akkor, ha este nem kell dolgoznom. No de térjünk vissza Nizzára. Igazából azért választottuk ezt a helyet, mert ide megy repülő Manchesterből, van tengerpart (Olivérnek) és van látnivaló (Aliznak). A nyaralás alatt is sikerült kompromisszumot kötnünk. Olivér kapott strandot, Aliz városnézést. Az első nap stranddal indult. Nagyon szupi volt. Habár nekem nagyon hiányzott valami fa vagy valami árnyék adó. Ernyőt nem akartam venni, se bérelni, szóval inkább csöndbe maradok...nekem már néha sok volt a napsütés, a fehér bőrömnek pláne. A nap allergiám újra meglátogatott, bár nem hívtam. A köves problémánkra a strandon végül azt a megoldást találtuk, hogy papuccsal mentünk be, aztán a kezünkben fogva úszkáltunk. Igen, tudjuk, hogy van erre speckó cipő, de tudod ki cipeli haza, ha megvettük!?! A víz fincsi sós, nekem bejött. Egészen addig, amíg Olivér nagyon vicces nem akart lenni és beborított a vízbe a felfújt pihegőmről és benyeltem a vizet, mindenhol, ahol csak lehetett. Teljes bizonyossággal kijelentem, hogy akkor egy 20 percig utáltam őt! A víz csípett minden járatot a fejembe, nagyon buli volt. A fenyegetésemnek köszönhetően többet nem csinálta, good boy :) Azon a strand részen voltunk, ahol mindenféle vizisportot kilehetett próbálni. A motorcsónakkal húzott ernyőzés nagyon népszerű volt. Az emberek egymás kezébe adták kb. a hevedert. Mi is gondolkodtunk rajta, de inkább másra költöttük a pénzt. A repülők néha a strand szakasz oldaláról landoltak a reptéren, közel a parthoz, ami tök jó volt :) A víz elég hamar mélyült, a kövek beljebb is jól látszódtak, ami csodálatos alkalom volt, hogy paráztassuk egymást. Ha valamelyikőnk valamit ijesztőnek talált, mondjuk, mint egy követ kéznek nézett, vagy valami nagyon fekete volt, akkor az megosztottuk a másikkal, aminek az eredménye, parából származó úszó verseny lett. Szóval jókat strandoltunk :)

Nem  meglepő, hogy szinte mindenki franciául beszélt. Vicces volt, amikor az első angol szó hallatán átfutott rajtam valami megnyugvás, okééé hazai nyelv :) Ilyen általában a magyar hang hallatán szokott előfordulni. Szóval, ezt jó jelnek tekintem. Magyar szóval igazából mindenhol összefutottunk, a többi meglátogatott városban is. De tanultam a múltkori esetből, hogy nem köszönünk rá magyarokra, mert nem mindenkinek nagy szám, hogy honfitársakkal találkozik és még a végén számomra csalódást okozva reagálnának. Úgyhogy, kaméleont játszva bele olvadtam a környezetbe és turista voltam. Itt Grasmereben mindennapos, hogy magyar szót hallasz, hisz együtt dolgozunk. Meglepő módon, de nagyon pihentető volt, hogy nem hallasz magyar szót, se angolt. Most főleg a strandolási szituációra gondolok, mert ott közel fekszenek hozzád az emberek és hallod őket. Ha olyan nyelven beszélnek, amit értesz, akkor akarva akaratlanul is elkezd rajta járni az agyad. Vagy elindul a hallottak alapján egy gondolat vagy csak épp felfogod, így is valaki más gondolatának része leszel. Ez fárasztó tud lenni :) Ez most olyan viccesen hangozhat, de nagyon pihentető hogy beszélnek az emberek, de mégis csönd van, mert nem érted. Összességében így elmondhatom, hogy testileg-lelkileg kipihentem magamat a nyaraláson!

A hotelben nem kértünk reggelit, mert nem tűnt túl gazdaságosnak számunkra és így legalább minden reggel, azt ettem amit akartam. Majd nem minden nap ugyan az volt :) Amint kiléptünk a hotelből rögtön ott volt egy pékség, mely szendvicseket és kávét is árult. Színes kis székek, napernyő, mesés péksütemény kínálat, kellemes nyári idő és a francia nyelv...,tökéletes az ilyen reggel! Mindennap eltudnám viselni, egész idilli. Nekem a kávé szent reggel, így minden reggel betértem egy kávéra. Utána pedig a Sparban vásároltunk. Én csak ámultam bámultam a kínálattól, olyan sok szép zöldség gyümölcs volt, hogy csak nah :) Szerintem egyébként ez normális és otthon is van ilyen, de Anglia után mesés volt.

Ebédre általában valami lazábbat ettünk, gyros vagy barátai, vacsira, meg beültünk valahova. A fekete kagyló nagyon népszerű volt, minden 3. asztalnál ezt ették. Én nem mertem megkóstolni. Egyszer bevállaltam egy tengeri tálat, amin volt mindenféle. Egész jó volt, bár nekem kicsit ijesztő, amikor az állatnak úgy mindene ott van. A polip kicsi volt, de nagyon hasonlított magára, a polipra, így lepasszoltam Olivérnek. Na a másik amitől kivagyok, ha a garnélarákot, úgy szervírozzák, hogy vannak még lábai és szeme, ne adj isten báncélja is. Az a totál para. Egyik este csak salátát rendeltünk, ami ne tévesszen meg senkit, nem topmodell adag, hanem egy komplett vacsora adagot simán kitesz. Én valami tengeri izéset kértem megint, amin ott figyelt az a hülye rák, szemestül, lábastul. Le is vert a víz egy percre, hogy ezt én így meg nem eszem. De szerencsére csak egy mozdulat kellett és levált az ehető része a többi bizzartól, így túl éltem :)

Mondhatjuk, hogy nagyon finomakat ettünk. Kicsit már megszállottnak érzem magam, annyit beszélek a kajáról, dehát íz orgiában volt részünk Anglia után!! A kép a steak husival, nahát az...teljesen olyan íze volt, mintha kint lett volna sütve a kertben. Az a füstös íz és jó szaftos volt, szóval tuti volt. Utolsó este ettem ezt a desszert költeményt is. Az összes édesség a tálon, mind ismert volt számomra, mert a hotelben (itt Grasmereben) szinte ugyan ezeket szolgáljuk fel. Megállapítható tehát, hogy a nyaralás gasztronómia szempontjából is tökéletes volt! Mikor már Anglia földjén jártunk újra és a busszal döcögtünk haza, megláttam egy táblát: FISH &CHIPS!! Ott dőlt bennem össze egy világ. No more baguette, no more fruits, no more wide variety of food.... Már az első napon hiányzott a pékség!!!!! Már egészen szánalmas vagyok, de anyunak mondtam, ha jön ki, hozzon magával kakaós csigát :)

Nizzában mindennap virág piac volt, minden este kézműves vásár. Én a virágpiacot kicsit másnak képzeltem (túl sok filmet nézek), de így is nagyon szép volt. A virágok mellett természetesen árultak ételt, édességet, szappanokat (ez ott nagyon megy, mindenhol szappant vehetsz). Volt egy pasi aki a festményeit árulta. Odamentünk megnézegetni, amúgy is játszottam a gondolattal, hogy poszter vagy valami kéne itthonra a falra. Az ár egész kecsegtető volt a képekért cserébe. így választottam is egy nagyon tutit. Pont tökéletes lesz a lakásunkba majd, de itt sem mutat most rosszul a falon. Kicsit beszélgettem a pasival, egész jól tudott angolul. Egyszer csak megkérdezte egy téma kapcsán, hogy miért nem költözöm Nizzába? Érdekes érzés volt, belül nem zártam ki magamba. Hisz mindig is tiltakoztam, hogy én külföldre menjek dolgozni, lakni és most meg mi van? Ki tudja még mit hoz a sors...soha ne mond, hogy soha! .....na de Nizza lehet, hogy túl meleg lenne :)

A város látványosságait jól szemügyre vettük, fotóztunk ezerrel. Az óvárosi részt soha nem tudtam megunni. Szűk utcák, emberek, boltok. Van egy nagy tér, a  Massena. Minden este volt ott valaki, aki szórakoztatta a népet. A kedvencünk a Michael Jackson imitátor volt. Többet készült a showra, mint amit láttunk. Ezen a téren volt egy nagy park is, ami sajnos el volt keríteve,egyrészt mert felújították, másrészt mert valami fesztivál volt. Meglepő módon nem volt túl hangos és elég hamar vége lett a koncerteknek az esték folyamán. Nizzán keresztűl fut az egyetlen villamos. Nagyon menő, egészen hasonít a kombínóra. A villamos sín, szinte egybe van az utcával,járdával, a sétáló utcán halad végig. Ennek köszönhetően állandóan csilingel, mert alaki mindig épp elé akar menni.

Az emberkék a képen a póznák tetején, amúgy este világítanak. Mindegyik más színű. Elég sok motoros és biciklis van a városban. A part menti sétányon külön sáv van a bicajosoknak. Ha átakarsz menni a sétányon, a zebrához, előtte a biciklis sávot kell áthágnod. Néha majdnem sikerült elüttetni magam. Egyszer mondtam Olivérnek, hogy VIGYÁZZ BICIKLI! EZEK ÖRÜLTEN KÖZLEKEDNEK. Közben, pedig viszonylag messze volt. Ez a mondat épp elég volt, hogy ezzel a mondattal húzzon egész héten keresztül. Minden alkalommal, amikor megláttunk egy közeledő biciklist, Olivér felkiáltott, vigyázz ezek őrültek...ha-ha-ha! Én is gondoltam, hogy bérlünk bicajt, itt van ugyanis bicikli automata rendszer. a neten elolvastam, hogy hogyan is működik és le tettem róla. Végül is be tudtunk járni mindent, nem is kellet. Az utazás meglepően olcsó volt. Egy busz út 1,5 euro volt. Ezzel a jeggyel eljutottál Monte Carlóba és minden más helyre is. Egy út 1,5 euro!! Ki a fene ne menne ennyiért felfedezni a francia riviérát??? Itt Angliába, meg a gatyád is rámegy ha utazgatnál. 

Elsőnek Monte Carlót vettük be! 50 perces útra volt busszal. Mire megérkeztünk esett az eső. Az ázott cipő kissé visszavetette a lelkesedésem, de aztán maga a tudat, hogy hol vagyok jobb kedvre derített. Szerencsére csak fél órát szívtunk az idővel. Utána jött a pára, majd a napsütés és a leégés. A helyből egyszerűen áradt a luxus, hát igen, ez a hely szelleme :) Gyönyörű épületek voltak, a domb oldalba való építkezés még a "szarabb" házakat is szebbé tette.

Természetesen Monte Carlo-ból is készültem, hogy mit kell megnéznünk. Szerencsére nem voltak túl nagy távolságok, de ilyen helyen a fenét se zavarta volna a távolság. Vicces látvány nyújtott, amikor először láttam egy ember tömörülést, azt hittem valaki rosszul lett, de csak egy Ferrari volt és azzal pózolt mindenki. Luxus kocsikból sem volt hiány. Ha a tulaj már azért díjat szedett volna, hogy fotózkodnak a kocsival, akkor már egyébként sem kéne aggódni a megélhetésért. Én mint anti-Formai 1 néző, teljesen fel lettem világosítva, hogy hol megy a pálya, melyik a leglassabb kanyar, és hol voltak már durva balesetek :) Én soha nem tudtam nézni ezt a vinnyogást a tv-ben, de élőben egészen megérintett a pálya látványa :) A luxus kocsik mellett volt pár menő ladik is. Én meg ezekről okosítottam Olivért. Még valamelyik herceg vitorlását is láttuk. Városnézésünk során egy japán kertbe is betértünk, ami gyönyörű volt. Épp abban a tájban volt ebédidő, így miután bementünk elkezdtünk enni. Erre jött az biztonsági őr, hogy itt nem lehet enni. Miután kissé felháborodva és értetlenkedve kimentünk enni, megnéztük a bejárat előtti táblát, hogy még mit nem lehet....hosszú volt a lista. Igazából nehéz mesélni Monte Carlóról, ezt látni kell!! Már a neve is olyan szuper :) A fényképezőkbe csak úgy töltöttem a Mb-okat! Én általában mindent megnézek és utána agyon fotózom. Nem is olyan régen, még csak a google-n nézegettem a város képét és most mégis ott járhattam. Nagy élmény volt! 

Egy másik napon Cannes-t és Antibes-t látogattuk meg. Elsőként Cannes-be mentünk. Itt végre sikerült turista térképet kerítenünk. Általában az volt a bajunk, hogy sosem volt és csak bóklásztunk, de most tudatosan turinfóra vadásztunk. Elsőként tekintettük meg a híres fesztivál színházat, ahol a film fesztivál zajlik. A vörös szőnyeges fotózás kihagyhatatlan volt. A kikötőt átszelve felmentünk a dombra, amin az óváros helyezkedett el. Onnan még a vásárló utcákban csavarogtunk, de viszonylag hamar befejeztünk a városnézést. Sok bolt zárva volt, csendes volt viszonylag minden. Pedig hétvége volt. Ez kicsit furcsa volt, hisz abszolut turista központ ez a város. A tengerpart itt homokos volt, ennek Olivér örült a legjobban. Ez a mániája, pedig a homok még forró is és mindenbe belemegy! Összességében nem volt rossz hely, de őszintén szólva kicsit jobbat vártam. Nizza messze többet adott. Most már ezt is láttam, többet nem vágyom oda. 

A délután folyamán átbuszoztunk Antibes-be. Itt csak is az óvárosra voltunk kíváncsiak. Szerintem ez a nap volt az egyik legmelegebb. Az a meleg, amikor már az ájulás kerülget és nincs sehol egy vacak árnyék! Itt is homokos volt a part, itt már tényleg ki kellett próbálni és végig sétáltunk a parton. Még jó, hogy Antibes-t hagytuk a nap végére, így nem voltam annyira elkenődve a várva várt Cannes után. Az séta folyamán felfrissülésként óriás fagyi adagot vettünk. Egy jó tanács, soha ne válasz olyat, amit ajánlanak, mert különbözőek az ízléseink. Így rekord hosszú idő alatt ettem meg egy szörnyű gyümölcsös fagyi adagot. Az összes városban ahol jártunk a fagyit nem ám kimerik a fagyi kanállal és jól lehúzkodják, mint Magyarországon, hanem akkora gombócokat kapsz, hogy majdnem kettőnek felel meg az otthonihoz képest. Mondjuk egy gombóc ára átlagosan 2 euro volt, de talán jobb is nem átszámítgatni, mert akkor sosem fagyizol! Az óváros szép volt. Itt már több bolt volt nyitva, de valahogy itt sem volt 100 %-os. De legalább azt a fotót elkészíthettem, ami a tipikus városkép volt Antibesről :)

A kedvenc helyem Monte Carlo mellett Eze village volt. Mint valami álom, olyan gyönyörű volt. Ha már csak azzal kezdem, hogy a hegy tetején helyezkedik el, akkor már érthető, hogy miért is olyan szép: a kilátás első osztályú, de magáról a faluról nem is beszélve. Zeg-zugos kis utcák, melyekben hotelek bújnak meg. Gyönyörű futóvirágok, a kabócák zaja, a riviéra látványa. So woderful!! Van egy botanikus kert is, amiben szinte, azaz kizárólag kaktuszok vannak. Ez a kert rejti azt a csodálatos látványt, amire annyira vártál. Ha ide nem jössz be akkor pórul jársz, mert máshonnan nem lehet ezt látni. Szóval bárki is megyide a jövőben, ne sajnálja a belépő árát. Nem is tudok mit mesélni igazából, ezt látni kell :)

Az összes helyről bezsákmányoltunk hűtőmágneseket. Van, hogy egy helyről 2 is van, mert vettünk egyet, de később meg találtunk egy még jobbat. Nem baj, úgy is nagy hűtőt szeretnék! Valamint gyűjtjük a retro fekete-fehér képeket a városokról. Ez most úgy is nagyon divat lett, hogy régi képekből is készül képeslap. Ebből is jó kis dekorációt tudok elképzelni majd a lakásomba. Egyébként én rendes turista vagyok, minden hol vettem valami szuvenirt :)

Nizzát tehát keresztül kasul bejártuk. Még az a vágyam is teljesült, hogy ne őrült módon fedezzünk fel mindent, hanem élvezzük a szabadságot. Ha úgy tartotta kedvünk bementünk egy parkba és heverésztünk a parkba. Egy ilyen esetkor láttam egy pasit, aki megszólalásig hasonlított a Taxi filmekből a rendőrfőnökre. Tudjátok, az a magas pasi bajusszal. Napszemüvegben csak ült egy padon. Egészen filmbe illő jelenet volt, mint aki épp megfigyelésen van :) 

Minden kultúrát kihagytunk. Sajnálom én nem vagyok múzeumos típus. Viszont a templomokat elő szeretettel látogatom. Bulizást is terveztem, de végül nem jutottunk el. Ez most furcsán hangozhat, de szórakozó helyeket, annyira nem láttunk. A parton egy vagy két zenés hely volt, de az sem buli, inkább lazulós hely, pár táncossal. De végül nem is bántam, volt helyette más szuper élmény. Most még eszembe jutott két dolog is, ami a helyi fiatalokhoz kötődik. A part menti sétányon minden este görkorisok ámították a népet. Volt egy szakasz, ahol különböző szlalom pályák voltak építve. Nagyon tutin nyomták. Volt ott kicsitől kezdve öregig minden korosztály. A másik nagyon jópofa dolog egy lezárt strandterületen volt, Nizza egyik végében. Volt egy szírt, ami természetesen le volt zárva, se létra semmi nem volt, de a srácok felmásztak. Valami kötéllel akartak a vízbe ugrálni. De vagy fél óráig próbálgatták, hogy hova leng a kötél, hova esnek, mik a halálozási esélyek. Fél órát tuti vártunk, míg az első jelentkező elrajtolt. Túl élte szerencsére. Közben amíg vártunk, egy srác kb, odatapadt a sziklafalhoz, mert nem tudott felmászni. A többiek már 5x lejöttek érte és magyarázták neki, hogyan kell felmászni, de az csak ott állt, se fel, se le. A fél órás várakozás alatt ez az akció is sikeres volt végül :) Felmászott!

Egyik nap még régészeti ásatást is láttunk. Hát érdekes egy munka lehet, sepergetni, meg kalapálgatni, közben remélve, hogy találsz valamit....

Az utolsó este még sétáltunk egy nagyot, mindentől búcsút vettünk. Jó választás volt ez a hely, még szeretnék visszamenni. Ez a 9 nap jót tett nekünk, feltöltődtünk, készen állunk Angliára megint. Bár az embert ilyen utazás után elkapja a gépszíj és még akarna menni, még többet utazgatni. Hát számunkra a következő utazás haza lesz ősszel. Addig pedig beérem a környékbeli csodákkal :) 

Au revoir France! 

u.i.: Provance még vár rám :)

Nem tudok minden élményt visszaadni és nem is akarok, azokat én szereztem. Csodás hely ez a város! Ha tehetitek egyszer látogassátok meg :) További képek facebookon :)

Hivatalosan nyár van! Nos, itt masszív tavasz van, azaz talán annak is a gyengébbik fajtája. Volt pár igazán szép napunk, 25 fok körüli hőmérséklettel. De most pár napja megint 15 fok körül mozog a hőmérséklet. Kicsit viccesen hangzik, de a lakásban csak 1 hete zártuk el a fűtést. Most megint el lett indítva. Bár szerintem már illene fáznunk egy kicsit a szobában, azért elég durva, hogy megy a radiátor, miközben egy hónap múlva megyünk nyaralni. Kint minden csodálatos! Hihetetlen sok nárcisz volt mindenhol. Itt kevés virágos fát láttam, de minden nagyon szép volt. Olyan színes bokrokat látni, amiken csak ámulok, nem ismerem a fajtáját, de wáóóó! A domb oldalak is kizöldültek. Mondjuk nem csoda, hogy ilyen gyorsan zöldül minden, hisz a csapadékban itt nincs hiány. Már irtottam a borostyánt az ablak közül, mert a bogarak, csigák jönnek és támadnak. Volt a növényzet irtás előtt pár nap, amikor 3 csiga is mászott az ablakon. A szomszédok biztosan hülyének néznek, amikor nagy késsel szabdalok kifele az ablakon. Anyu jóvoltából már van szúnyoghálónk is, szóval most már biztonságban ki merem nyitni az ablakot. A hívatlan vendégek ugyanis csak jönnek és jönnek. Úúúúú itt nagyon durva pókok vannak ám. Nagyobbak, mint otthon. Egyik nap takarítottuk az egyik szobát...a kollégám talált egy pókot a plafonon, egyből pánik roham kapta el. Nagy volt, de az a vékony lábú. Hát mondom ez nem annyira vészes, de én le nem szedem. Hívtuk az egyik srácot, hogy evakuálja a pókot. A lány nagyon retteg a pókoktól, utána halál félelemben folytatta a munkát. Épp húztuk az ágyat, amikor a csajszi visított egyet. Ajjj mondom megint mi van?!? Hát egy tényleg durva nagy és fekete pók volt az ágyneműn. Én is felvettem a tisztes távolságot! Ismét segítséget hívtunk. A csajszi annyira parázott, hogy nem mert keresztül jönni a szobán, amíg vártuk a segítséget, hanem körbe ment az udvar felől, ugyanis a szoba a földszinten volt. Ekkor már a pókmentőnk is elismerte, hogy egy méretes darab. Bevallom kicsit örültem, hogy aznap a fürdőben takarítottam. Én sem lettem volna túl bátor 2 pók után takarítani a szobában. Szóval élvezzük a tavaszt, mert naptártól függetlenül itt az van! Szép időben szeretek split-ben dolgozni, azaz, hogy reggel kezdek, haza megyek 1-kor és estére visszamegyek. Ilyenkor olyan jó élvezni az időt délután. Futás, séta, kávézgatás, fagyizás, tóparton hesszelés :)

A bárány szerelem továbbra sem hagyott alább nálam! Nem rég még pici barik is születtek :) Hát ezek haláli pofák! Olyanokat tudnak ugrani, hogy csak na! Futkosnak, botladoznak. Tényleg cukkerek! Van minden színű. Amikor az első barik megszülettek, mindenki oda volt értük, mindenki ment és fotózgatta őket. Egyik reggel én is útra keltem barit fotózni...de még aludtak és nehéz volt őket elkapni. De azért sikerült pár kép. Úgy elkaptam volna egyet és megdögönyöztem volna! Amúgy is már nagyon hiányoznak az állatok, azaz főleg Öcsiék otthonról (a kutyák). Ha kutyát látok továbbra sem hagyott alább az elvékonyodó hangom és a "jajjjj  deee cuuukiiiiiii, kell nekem is" mondataim száma. Pont ma raktam ki a kutyáim fotóját a laptopom hátterének :) Tehát a környék csodálatos most. Újra fel kell majd fedeznünk azokat a helyeket, amiket ősszel meglátogattunk. Most még szebbek valószínű. Sőt a tavon lehet csónakázni is, még azt is ki kell próbálni. Csak valahogy mindig ratyi az időjárás a szabadnapunkon. De majd egyszer :) A többiek a fürdést is tervezik a tóban. Elvileg nincsenek piranják, szóval talán majd túl lehet élni. De hogy lesz e olyan meleg, hogy betegyem a lábam, azt még nem tudom. Minden esetre a kutyák és a szörfruhás gyerekek már bevették a tavat egy melegebb napon. Egyébként itt meglepő módon nagyon sokáig világos van. Jó földrajzi értelemben nem meglepő, de mint magyarországi lakosként meglepő. A nap korán kel és és nagyon sokáig világos van. 10-kor még nincs sötét. Sőt fél 11.kor sincs még korom sötét. Abszolút élvezem ezt a dolgot. Egyszer majd szeretnék megnézni egy naplementét egy domb tetejéről, ami óra szempontjából nem lesz túl korán. A választott helyszín a Loughrigg Terrace. Egyszer munka után fedeztem fel ezt a csodálatos helyet. Ha takarításon vagyok és 4 körül megiszom egy kávét, az nagyon jó hatással tud rám lenni :) Haza értem, kaptam a kis futócipőmet és neki vágtam a környéknek. Nem futottam, csak gyors sétálást tartottam. Az se gyenge, főleg, ha több mint 2 órát el vagy. Tehát így fedeztem fel ezt a csodálatos helyet! 

Május közepén eljutottunk végre Blackpoolba :) Nagyon jó kis 2 nap volt. Az utazás sokkal drágább volt,mint a szállásunk reggelivel együtt. Sőt a szállás olyan olcsónak tűnt, hogy gyanús is volt. De nem volt semmi gikszer a végén. Blackpool partján végig csak szállások vannak mellesleg. Egyik nagyobb, másik kisebb. Még nem igazán volt szezon, így a szállások is elég kihaltak voltak. A mi hotelünk is a parton volt, de a tengerre néző szobáért pluszba kellett volna fizetni, tehát az utcára néző nekünk nagyon tetszett. Amikor megérkeztünk esett az eső, brutál szél fújt. Még jó, hogy május közepén a téli dzsekimet választottam! Szerencsére az eső elállt, így csak az orkánnal kellett megküzdenünk. Imádom a vizet, a tengert főleg, így amikor megláttam és megéreztem a tenger illatát, egy hihetetlenül jó érzés kerített hatalmába. Az a hatalmas homokos part, húúúú, hát wáóóóó. A sirályok hangja, csak a hab volt a tortán. Annyira szuper volt a tenger és a mólók látványa, hogy egyből jobban viseltem az ítéletidőt! Az első napon bejártunk mindent, ami zárt helység volt és látnivaló. A Tower, Sea Life (végülis olyan, mint a Tropicarium), Madame Tussauds múzeum. A Tower tetején nagyon szuper kilátás volt az egész városra. Kicsit Eiffel-torony feeling-je volt. A mólók nagyon szupik voltak. Mindegyik tele volt vidámparki játékokkal, játéktermekkel. Pár célba dobós nyitva volt és mindig próbáltak minket elkapni egy játékra. Játék terem minden sarkon volt. Ki is próbáltam azt a játékot, hogy van egy üveg doboz (nem tudom minek mondjam), tele van plüss macikkal és egy kart irányítva kihalászhatsz egyet. Hát milyen egy rohadék ez a játék komolyan. Elhiteti veled, hogy ezazzz meg van, fogja a kampó a macit, aztán a cél előtt kicsúszik! Hát rohadjon meg! Pár kört nyomtam, és megfigyeltem, hogy a kar enged egy kicsit, mielőtt még túl boldog lennél. Nem hagyott nyugodni ez a hülye játék, így másnap is akartam játszani, de inkább hagytam a csudába végül. Jósdák szintén majdnem minden sarkon vannak. Végig sétáltunk az egész parton, ami nem volt kicsi séta, csak hogy a végén felfedezhessük a vidámparkot. Azt szándékosan hagytuk ki, mert ott egy napot is el lehet szúrni...majd egy másik alkalommal. Én amúgy is kijelentettem Olivérnek, hogy ha bemegyünk, akkor mindenre fel kell ülni. Lelkesedését nem éreztem 100%-nak, így egyébként is kihúztuk a meglátogatandó helyek listájáról. Szép, hosszú nap volt, amit egy kínai éttermes vacsival fejeltünk meg. Még naplementét is sikerült nézni. Másnap reggelinél a pincérek munkáját vizslattuk. "Nézd, nem is használnak tálcát, hát itt nincs nagy flanc". Én előző este a szoba tisztaságát és a szállodát mustráltam. Szakmai ártalom :D A második nap még kivégeztünk pár látni valót. És átadtuk magunkat a vásárlás gyönyörének. Itt aztán volt választék, nem lehetett kihagyni :) Délután pedig indultunk vissza a mi  kis falunkba. Jót tett nekünk szerintem egy kis környezet változás, bármennyire is szeretjük Grasmere-t.

A következő kiruccanásig nem kell sokat várnunk, csak egy hónapot! És irány Nizza! Aztán utána sem lesz unalom. Anyu jön látogatóba augusztusban, aztán ha minden jól megy ősszel megyünk haza. Bár most ezzel kapcsolatban vannak aggodalmaim, mert januárra kiírtak egy hét kötelező szabit a szálloda felújítása miatt. Viszont ha haza megyünk ősszel, akkor már nem marad szabadságunk a kötelezőre. De én meg ki nem bírom januárig a haza menetelt, az azt jelentené, hogy egy évig nem voltunk otthon!!! A szabadság szempontjából (meg még ki tudja mi kapcsán) itt az "év" áprilisban kezdőik. Szóval akkor kapunk újra szabikat...meglátjuk mi lesz.

Nem rég voltunk bulizni, bizony! Utoljára akkor voltunk, amikor a karácsonyi buli volt. Akkor sem voltam a helytől elragadtatva, meg nem is olcsó az oda jutás, taxizni kell. A mostani buli nem saját ötlet volt, hanem egy kolléga elment és a búcsú bulija volt. De maradjunk annyiban, hogy szerintem csak egy alkalom volt a közös bulira. Túl sok kedvem nem volt hozzá az elején, mert a buli estéjén is dolgoztunk és másnap is. Este negyed 11 körül befejeztük a melót, rohanás haza itókázni, öltözés, aztán jött a taxi értünk. A fuvar most olcsó volt, mert 2 kisbuszt is rendeltünk és sokan voltunk. A zene minősége továbbra is ratyesz volt és hát a zene sem volt most valami jó. Viszont a társaság szempontjából sokkal jobb volt. Karácsony óta összebarátkoztunk, az angolunk is jobb lett. Szóval most nem klikkekben ültünk, hanem egymás hegyén hátán. A staffból az összes fiatal kolléga ott volt. Hajnal 3-ig ki kellett tartani, mert a taxi csak akkor jött értünk. Aztán haza ééés 4-kor talán sikerült lefeküdni. Aludtam 2 órát és kelhettem dolgozni. Ezt megfejelte még Olivér állapota, amit csak úgy jellemeznék, hogy "he was drunk". Hogy is mondjam diszkréten?? Ennek az állapotnak minden részét végig vettük :D A konklúzió, hogy buli csak akkor lesz, ha többet tudunk aludni utána, mert ez így kegyetlen volt. A következő szerintem csak majd megint karácsony körül várható. Ezzel az estével kapcsolatban, volt egy szomorú élményem. Épp a női mosdóban voltam, amikor a mellettem levő helyről magyar szavakat hallottam. Amikor már kint voltam a mosdóknál, ráköszöntem a 2 lányra, hogy hello, sziasztok, ismerős nyelv :) Erre mondták, hogy ahha. Aztán ennyi. Hát igencsak meglepődtem, hogy a közös nyelv ennyire smafu??? Igen csak messze vagyunk otthonról, én megörülök, ha magyar hangot hallok. De konkrétan le sem szartak. Itt a bulinak 3-kor vége van. Villany fel, zene le. Ekkor még a honfitársaink úgy 5-6-an neki álltak énekelni az aranyesőt. Olivér még nem szomjas állapotában csatlakozni is akart, aztán mondtam, hogy sssss, árulók ezek! Hát egy két lány, az a tipikus picsa volt, már bocsánat. Pont olyan, akiből ki nem néznéd, hogy kint van és dolgozik. Valóban sokan vagyunk itt kint magyarok, most itt főleg a mi környékünkre gondolok....ennek ellenére elég szomorú számomra a tény, hogy nem akarjuk megismerni a másik magyart. Ilyen helyzettel, már találkoztam más országban is....legközzelebb és is szarjak le mindenkit?

A depresszív hangulatom szerencsére elhagyott. Természetesen vannak most is napok, amikor csak itthon gubbasztok és el vagyok magamban. Ez viszont más mint ami pár hete volt. Ez normális :D Tegnap is nyűgös voltam, de rávettem magam, hogy irány futni. Na jó, az elég motiváció volt, hogy nem volt itthon tej és az nagyon kellett a mai reggelihez. Most amúgy épp az elhatározásomhoz kötöm magam, azaz, hogy futok egy falu kört minden nap. Egész jól összejön. Napi kb. 25 perc futás. Az elején egy csomószor megálltam vagy a zenével szórakoztam, hogy odébb kapcsoljam a számot, mert épp nem tettszett. Azóta sikerült lefutnom úgy a kört, hogy nem állok meg. Hú de büszke voltam magamra, amikor először sikerült :) A zene hallgatást is passzoltam. Csak telefonról tudtam hallgatni, azon meg macera elkapcsolgatni  a zenét és a hülye füldugó is kiesik a fülemből folyton. Szerintem nekem valami nyomi fülem van, mert mindenkinek bent marad az a gumis végű, de nekem meg kiesik :D Zene helyett inkább a környezetet figyelem, gondolkodom az élet nagy dolgaim. Igaz, ez nem nyomja el a kattogó bokám hangját!

Újabb hobbit találtam magamnak. Egyszer egy szobában takarítottunk és megláttam egy könyvet, azonnal tudtam, hogy ez kell nekem!!! Nem is könyvnek mondanám, inkább színező felnőtteknek. Fekete fehér rajzok vannak benne, ami kiszínezhető, vagy esetleg folytatható. Sejtettem, hogy az illető itt Grasmere-ben vette, így az összes boltot felkutattam. Már épp hogy feladtam, amikor még benéztem egy művész boltba, ahol nem csak képeket, de eszközöket is lehet kapni. Hát ott volt! Amikor megtaláltam, olyan érzés volt, mikor a filmekben a szereplő keres valamit és amikor megtalálja, beúszik egy effekt, minden elhomályosul és a keresett dolog kiélesedik mágnesként vonzz oda. Szó szerint ráraboltam a könyvre. Hogy akarok én színezni ha még ceruzám sincs? Hát vegyünk azt is!  Jó drága volt bakker, ne nagyon menő svájci! A művész boltok magukkal tudnak ragadni. Akkor már vettem papírt is, hátha kedvem lesz rajzolni a pasztellkrétámmal, amit anyuval már régebben kiküldettem. Ja és persze tűfilc is kellet. Na, így kell elkölteni sok pénzt gyorsan. Azóta viszont tényleg színeztem és tegnap rajzoltam is. Ma még be kell fejeznem!! Tervezem,hogy ha szép idő lesz, akkor kimegyek a parkba vagy valahova, viszem a kis szinezőm és a ceruzákat és szinezek, élvezem a szép időt. Még nem jött össze, de ami késik nem múlik. 

Képzeljétek, ismét gyarapodott a magyarok száma a hotelben. Megkérdeztek engem is és a szomszédországbelieket, hogy tud e valaki valakit. Egyből versenyre keltem, na nem már hogy ők megint gyarapodnak, mi meg csak fogyunk. Így sikerült egy párt beszerveznünk. De nekik is sikerült kihozni egy barátot. Ami végülis engem egyáltalán nem zavar, mert mi "nem angolok" legalább dolgozunk. Igaz, a srác velünk lakik, szóval most 7-en vagyunk a lakásban egy fürdőre és egy kicsi hűtőre...juhú! A fürdő még annyira talán nem is gáz, de a hűtő igen. Néha nem tudom elrakni a cuccaimat és ez igen csak dühbe gurít, szóval egy pici hűtő vásárlásán töröm a fejem. Most nem égek annyira a vágytól, de ha megint ilyen szitu lesz, hogy nem tudom elrakni a cuccaimat, akkor tuti dühömbe rendelek egyet. Még jó, hogy nem annyira durván drága. Visszatérve az új magyarokra...hasonló korosztály mint mi vagyunk. A másik házban laknak, ahol a másik magyar lány is. Reméljük ők is megkedvelik ezt a helyet, mint mi!

Nem régiben sikerült átesnem az első PUB-os élményemen itt Angliában. Már nem is emlékszem milyen apropóból mentünk el, de csak csajok voltunk. Aznap este élőzene is volt. Dugig volt a hely, véletlenül sikerült helyet találnunk. Még kutyák is bejöhetnek, szorgalmasan ülve várták, ahogy a gazdájuk megiszik egy pofa sört. Ez nagyon tetszett. Itt amúgy is szinte minden hova be lehet vinni a kutyát. A zaj nagy volt, a zene nem volt rossz. Annyira még sem sikerült élvezni a dolgot. 4 lány, akinek nem anyanyelve az angol, nagy a zaj. Hát nem a kommunikációé volt a főszerep, legalábbis részemről. Mondhatjuk, hogy az első PUB-os benyomáson 5-ös skálán nagyon gyenge 3-ra sikeredett. Azóta nem is mentem. Majd talán ha nem lesz élőzene és nem lesz ennyi ember. Egyébként lehet kérni társasjátékokat is. Mostanában elég sok embernek esz születésnapja a hotelből, szóval lehet hogy nem úszom meg :D

A fogyókúra témával kapcsolatban csak annyit, hogy igyekszem! Futkosom inkább, az gyorsabb, mint itthon edzegetni.  Nincs is mindig kedvem 1 órát ezzel eltölteni itthon. Van egy mérlegünk, ami szerint a súlyom egy dekát nem változik. Kicsit nehéz neki hinnem vagy túl optimista vagyok? :) Olivér edz rendesen, hajt a bikini szezonra :D Folyton csirkét, zöldséget és rizst zabál. És folyton az én kajáimmal van elfoglalva, hogy mennyi benne a cukor, az nem egészséges,stb....tisztára mintha valami fitness lady-vel élnék együtt :D Hát neki ez a hobbija. Én meg szeretem a változatos kaját és az édes szarokat! Bocsi! 

Éljen a szabadnap!!! 2 nap hotel mentes élvezet! Mondjuk a mai nap már több mint a fele elment, a főzés-mosás-takarítás kombóval. Rakott krumpli volt a menü. Egyszerű kajának tűnik, de mire összeraktam, éhen haltam. Mostanában teljesen rákaptam a főzésre! Annyi mindent szeretnék főzni, de erre kissé kevés az idő, meg hát elég drága is, valamint fogyókúrázom elvileg. Szóval főzés főleg pihi napokon van, vagy néha munkásnapokon. Húsvétkor még sütit is sütöttem, laza 3 órát töltöttem a konyhában. Ijesztően hangzik, de jó volt :) Közbe laptopon filmet néztem, azaz inkább hallgattam. Mostanában a sütőzacskós sütés nagyon megy nálam. Gyors, fincsi és nem jár annyi dzsuvával. A süti imádatom továbbra sem hagyott alább, Olivértől mindig ezt hallom: "már megint sütit eszel???" Itt most apró pici sütikre gondoljatok, amiket a hotelben lehet falatozni, ami meg marad. Egyébként aki hotelben dolgozik, pontosabban az éttermi részen, annak kész kínzó helység tud lenni, persze csak ha fogyókúrázik az illető. Jelen esetben vegyünk engem. Itthon megvacsizom a kis extrudált kenyeremet felvágottal, egy joghurttal és akkor menj be dolgozni, szolgálj fel ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb ételeket. Jaaa és ha a meló végén a szakácsok még megmaradt édességeket is kitesznek....na ennek állj ellent és ne nyáladzál! Hát sokszor mission impossible! Most jelenleg jól laktam, mert ebéd után vagyunk, de ha még egyszer lenne előttem a húsvéti sütiből...hát én biztosan rárontanék!

Most jelenleg istenítettem az evést, ami rossz fényt vet a súlyvesztési kísérleteimre. Akkor most kicsit próbálok cáfolni. Igaaaaz, hogy 2 hete nem tornáztam (tavaszi fáradtság és depi), de sikerült rávenni magamat a futásra. Olivér minimális iróniával beírta a naptárba! Na de komolyra fordítva a szót, futni akarok. Hogy még több motivációm legyen a mostaninál, úgy gondoltam, hogy kell egy futócipő. Egy nagyon menő! Természetesen a csillagos eget verő árral rendelkező cipő tetszett meg. Gondolkodtam, hogy most nagyon menő vagyok és megengedhetem magamnak, de akkor is kicsit túlzás. Így realizáltam a gondolataimat és végül megrendeltem a szipi-szupi kis futó cipőmet :) Bár napokig rágódtam, hogy melyik színű Nike cipőt vegyem, de megszületett a döntés. Igazából szerettem volna felpróbálni, azaz ha nem is pontosan az általam választott tipust, legalábbis valami egészen hasonlót. De itt a környéken sehol nem találtam egy átkozott Nike cipőt! Pedig direkt 2 városba is elmentem, hogy találjak egyet. Így a meglévő Nike cipő adataimból és az itt vásárolt cipők méreteiből silabizáltam ki, hogy melyik méret lesz a tökéletes, szóval már csak imádkozhatom, hogy jó is legyen. Már úton van a cipelő, szóval nem sokára dicsekedhetek vele. Ennek az ára csak a felhőkig ér, ha már a csillagos ég ugrott. 

Mint a cipős példa is mutatja, a vásárlás az nagyon megy. Az Amazon csábííítóóó :) Most is új őrületem van. Kendálba már többször jártam és az egyik boltban mindig összefutottam egy pirítóssal, ami szép fényes és angliai zászló van az oldalán. Itt a lakásba már van píritósunk, ha megvenném nem is idevenném, hanem haza. Ez most biztos bizarul hangzik, de most miért is?! :) Igaz haza kéne cipelni, még nem tudom, hogy, de emléknek szupi lenne. Amúgy is szeretem az angliai zászlós dolgokat (union jack). Ez a píritós csak a kezdő lökés volt, már konyhai kiegészítőkről is álmodozom. Pár cuki cuccot már találtam is. Hááát tuti rendelek ezt azt. A píritós még nincs meg. Ha legközelebb megyek vásárolni és még ott lesz, akkor felmarkolom. Jó lesz haza cipelni :) Ha már cipelés...hát a "havonta vennem kell valamit magamnak" hang megszólalt és lett egy menő hátizsákom. A havi Kendálos bevásárlások mindig hátizsákkal történnek,  de most már legalább nem kell Olivértől kölcsönöznöm, van nekem iiiiiisss! Az új táskákról azonban egy rövid, de annál viccesebb dolgot kell elmesélnem. Nem tudom emlékeztek e, de meséltem, hogy haza utazásunk alkalmából vettem egy kéziponggyászt. Nagyon szép. Apukám a haza érkezésünket követően  órával megmerítte a sárban :D Most nem rég az új hátizsákomat élvezve, elmentünk a boltba vásárolni. Óóó hát nem kell nekem zacskó, van hátitatyó. Baráti összeröffenésre igyekeztünk, amikor is észre vettem már ott, hogy áll a tej a táskámban. Hazáig cipeltem a tejes táskát, mert már nem akartam ott tisztogatni. Mindenben állt a tej, mire haza értünk. A pénztárcámban is, szóval pénz mosásba kezdtem. Szerencsére nem volt nálam papír pénz. Szóval úgy tűnik, nálam ez a táska felavatás rendje. Be kell dzsuvázódnia! :)

Ha már vicces dolgok, akkor mesélek még valamit. Először nem volt vicces a számomra, de másnap már annyival inkább az volt. Itt a lakásban 4 szoba van. A mellettünk lakó egy angol szakács. Csendes tipus, persze akadnak kivételek, mint ez az eset is az volt. Már nagyban alszik mindenki, próbálna pihenni, mert esetleg másnap dolgozna. Szakácsuk ittas állapotban valamikor éjfél körül berobban a bejárati ajtón, aminek a bezáródása nem éppen csendes. Párszor ki-bejárkál a szobája és a konyhaközt, közben érthetetlen angol szavakat motyorászva. Na jó, a fucking-os dolgokat értettem :D A hangokból ítélve valamit betett a sütőbe. Mondtam is magamban, hogy tuti elfogja felejteni. De ezzel a gondolattal sikerült is elaludni újra. Valamikor fél 4 tájt egy fura hangra ébredek, ami nem akar abba maradni. Senki nem reagál a hangra, na mondom én kinézek mi a szar ez. Mire kimentem abba hagyta. Nem tudtam, hogy mi volt. De valószínű a füst jelző. Hát mondjuk érthető is lett volna, mert a drága szive bent felejtette a pizzát a sütőben és laza 3 órája sült. Füst szerencsére nem volt, se tűz. Basszus még jó, hogy felébredtem, ki tudja mi lett volna ha mondjuk nem. Másnap mindenkinek ezt mesélve már viccesebb volt a story, mint este mérgelődve. Olivér persze végig aludt mindent. Szóval a jövőben ha betörnek hozzánk és fogom a betörőt leütni egy serpenyővel, míg ő békésen alszik fent. Az extra "well done" pizzát meg is örökíttem :)

Ha már az angoloknál tartunk. Kicsit mesélnék a munkához való hozzáállásukról. Már most kijelentem, hogy természetesen vannak kivételek, nyilván most a szállodán belüli emberekre gondolok. Általánosítani nem tudok, csak az általam szerzett tapasztalatokról tudok beszámolni. 2 front is van a szállodában, ahol élhetek panasszal. Kezdjük az étteremben. Felszolgálóként dolgozunk Olivér, én, egy román pár, és 2 angol. Ezen felül persze a menedzserek (itt más értelmet nyer ez a szó, mint otthon, mondjuk úgy hogy recepciós, rendelés felvevő, ha kell báros és mindent elintéző) Mi 4-en külföldiek rendesen dolgozunk, ezt most őszintén mondhatom. A másik angol srác, illetve lány munkája kifogásolható. Ezen mi mindig ki szoktunk akadni, mert ezzel sokszor a mi dolgunkat nehezítik, de ami a még rosszabb, hogy rájuk nem szól senki. Inkább ez az ami felháborító. Vegyünk egy napot példának. Felvettem nem rég egy lányt, aki csak mellékesen, de 19 éves. Először csak a recepción kezdett. Aztán a bába is betanították. Mostanában meg inkább felszolgál ő is. Az első ilyen napjaiban, úgy kerülte a munkát, mint annak a rendje. Ha valami ételt ki kell volna vinni, akkor inkább gyorsan kiment a konyhából. Volt, hogy megelégeltem és mondtam, hogy segítsen már. Az asztlokat nem akarta leszedni, csak lézengett ki és be. Amikor lement a reggeli és végzünk a terítéssel, vannak egyéb feladatok, ami két embert igényel. Persze nem tudta, hogy mit kell csinálni így neki adtam a könnyebb feladatokat és azt is elmagyaráztam. Az egyik ilyen a porszívózás volt. Ilyen felesleges munkát én még nem láttam. Végzett a 20 perces porszívózással 10 perc alatt, az eredmény kb. olyan volt, mintha nem is történt volna semmi változás. Amire megkértem feladatokat, azt sem tudta megcsinálni. Miközben én dolgoztam láttam hogy támasztja a recepciós és jár a szája. Megkérdeztem, hogy végzett e, mire zavart nevetésbe kezdett és ment csinálni. Persze senki nem szól rá, hogy csinálj már valamit. De ebben az esetben nem csak ráharagudtam. A menedzserekre is olyan annyira. A lánynak első napja volt az étterem és el sem mondták neki, hogy mit kell csinálni. És most komolyan nekem kell elmagyarázni és még meg se csinálja?! Nyilván nem szúrhatom le és nem ugráltathatom, mert nem abban a pozícióban vagyok. Azóta a lány kicsit javult, kezdetem is örülni, de pár napja megint halálosan kiakasztott a munkakerülésével. És tippelhettek kit idegesít ez? Hát nem is a menedzsereket, mert azok nem is akarnak rászólni vagy én nem is tudom. A csaj a szálloda előtt egy étteremben, azaz inkább kávézó szerüben dolgozott elvileg. Nem úgy tűnik, mint aki bármit is dolgozott volna. Jaaa és neki az anyja is a szállodában dolgozik, mint kisfönök a takarításon...erről később. Tiszta belterjes ez a szálloda. És nem ez az első családi szál...a másik lelki békére zavaró tényező egy szintén 19 éves srác. Ő a barátja által került ide és itt van azt hiszem 1-2 éve. A barátjával híres munkakerülők voltak. Persze senki nem szólt rájuk. Hamarabb is haza mentek mindig, persze nem szólt senki. Igaz a srác haverja anyja az egyik meni (menedzser rövidítése a jövőben). Ha dolgoztak is valamit, az mindig fél munka volt. Mára a srác egyedül van, mert a barátja, akinek az anyja a meni és a nő meg amúgy a főnök barátnője, elment. Kicsit reménykedtünk, hogy ha a srác egyedül marad, talán kicsit jobban fog dolgozni, az elején még így is volt talán. De tegnap délután bebizonyította, hogy kutyából nem lesz szalonna. Tegnap mérgesek is voltunk rá este, mi sem készítettünk elő dolgokat nekik, hogy szívjanak ők is ma. Most a 2 szabadnapon a 2 angol jómadár dolgozik, szerintem romokban lesz az étterem és a konyha. Hátha most észre veszik a menik, hogy nem dolgoznak rendesen. De szerintem akkor sem fognak rájuk szólni. És persze ez minket azért is zavar ennyire ez minket, mert mi rendesen megcsináljuk a feladatunkat, ennek ellenére néha minket buzerálnak. Dühítő tud lenni nagyon. Most akkor kicsit mesélek a leányzó anyjáról, aki a kisfönök, de annyit ért hozzá, mint én az építészethez. Most biztosan felmerül egyes olvasóban, hogy mi lehet olyan nehéz egy takarító brigádot irányítani. Hát el kell hogy mondjam, hogy sok dologra oda kéne figyelni, a takarítás irányítása a legkevesebb szinte. Annyira nem akarok belemenni a részletekbe, mert nincs annyi karakter hely!! De annyit elmondok, hogy a lányának volt kitől örökölnie a munkakerülést. Az előző kisfönök takarított velünk, egész embernek számított. A jelenlegi munkája pocsék, ha egyáltalán segít. Az első napjaiban nem is tudtam, hogy most mondjam e neki, hogy mit kéne csinálni vagy nem. Azt gondolom be kellett volna tanítanunk,  mert ha volt is köze takarításhoz máshol, ez egy másik szálloda más rendszer. Az elején mondtam is neki pár dolgot, de nem igazán tűnt befogadónak.Nem csoda ha most is pocsékul dolgozik. Manapság nem dolgozik velünk, csak ha nagyon muszáj. Van hogy egy nap alig látjuk, senki nem tudja hol van, mit csinál. DE párszor elmegy a recepció előtt egy ronggyal, hogy azt higgyék dolgozik. Ez is a fő gond. Amikor például sok szoba van, 3 lány van és ő, akkor a vezetőség azt hiszi, hogy ez 4 egész embert jelent és 2 csapatban dolgozunk. A valóságban 3an dolgozunk ő valahol lézeng, talán segít. Így ez a 3 ember szív végig. Nem rég jött egy új lány, akit én tanítottam be, mert hát a kisfönök amúgy sem ért hozzá, meg nem is akarta. Az nap jött velünk dolgozni, de egyszer csak egyedül hagyott a tanuló lánnyal és én csináltam helyette a dolgokat. Elborult az agyam, mentem és felnyomtam a meniknél. Szóltak is neki, hogy dolgozni kéne. Többet is segített. AZóta hullámzik a teljesítménye, de inkább a hullám rész van többségben. Az a baj, hogy emberileg ezek az emberek normális, sőt jó fejek, de ha velük kell dolgozni, az halál. A takarítás mostanában keveset szerepel a beosztásomban, így ez annyira nem érint. Az új lányon meg mindenki ki van akadva, amúgy tényleg katasztrófa. Múltkor már nem érdekelt, leültettem és megmostam a fejét, hogy kapja össze magát mert ez nem hawaii hanem a housekeeping. De azóta megint visszaesett elvileg. Ő amúgy nem angol, tehát mint az elején is említettem, nem lehet általánosítani. Szóval nincs olyan nap, hogy valaki miatt ne kelljen kicsit idegeskedni. Sokszor megfogadjuk, hogy szarunk rá. De nem mindig megy. Félre értés ne essék, nem minden nap telik örlődéssel, de mindig téma az ebédszünetben az agyhalál...vagy a takarításon vagy az étterembe. Ráférne itt pár emberre egy kis Gordon Ramsay nevelés :)

Ez a kép igaz rám. Valamelyik nap eszembe jutott az a bizonyos "bevonzás" dolog. Biztos hallottatok már erről a pszichológusok által,de azóta már sok mindenki által használt kifejezésről. Talán a Titok című könyv is szól erről. Én nem olvastam végig, csak hallottam. A vonzás törvénye az életben. Igazából én nem is tudom, hogy hiszem e ebben vagy nem. Ezen ég nem is gondolkodtam sosem. De lehet, hogy mégis működik. 2007-ben voltam először Angliában. Uticélunk London volt. Amint Anglia partjai felé tartottunk a komppal, egyből szerelmes lettem ebbe az országba. Londonban még jobban elmélyült ez a szerelem :) Haza sem akartam jönni. Pedig akkor, még nem is tudtam, hogy hogyan működnek itt a dolgok, csak turista szemmel néztem. Vettem is pár szuvenírt magamnak. Az utolsó napon még szerettem volna venni egy párnát, amin angol zászló van és egy maci. Persze minden tele volt ajándék boltokkal, de párna az már pont nem volt :( Anélkül kellett haza térnem. Megfogadtam, hogy én még visszamegyek Londonba és szerzek magamnak egy olyan párnát!! Van egy könyvem, amibe olyan dolgok vannak beleírva, amiket szeretnék elérni az életben, vagy megszerez vagy átélni (Eddig egyet pipáltam ki, a tandemugrást) Ez az angliai visszatérés sokszor eszembe jutott, mert a kint vásárolt szuvenírek ott figyeltek otthon az íróasztalomnál. És most, kint élek Angliában! London elérhető számomra. Amíg itt kint élek biztos, hogy ellátogatok Londonba és veszek egy párnát! Mégis működnének ezek a bevonzásról szóló dolgok? Abban a könyvben, ahol a célok vannak...a nyelvvizsga is szerepel, ha ciki hanem, nekem nehezen ment, azaz még pont nem ment....most pedig itt kint élek és tökéletesen felkészülhetek a nyelvvizsgára. A szóbeli része nem fog gondot okozni, egy cél ki lesz pipálva. Újabb dolog teljesül majd! 

Egy hete voltunk Lancasterben, újabb várost fedeztünk fel. Az idő nem volt a legjobb, a nap csak épp sütött. A busz út nagyon fárasztó volt, 2 óra oda és vissza. Az első óra után kezdett izgis lenni picit, mert Kendalig már csukott szemmel is eltalálok, de az utána lévő terep már ismeretlen. Kicsit furcsa érzés is fogott el, hisz kiléptem a biztonsági zónámból, amit jól ismerek. Az út már kevésbé volt szép, erre felé sokkal szebbek a házak, a tájról ne is beszéljünk. A városban nem sikerült térképet szereznünk, de azért megtaláltunk mindent, amit kerestünk. Egész helyes város volt. A vásárlási lehetőséggel sokkal jobbak. És itt most ruházatra gondolok. Kendalban nem túl sok bolt van, az is olyan divatot közvetít, amit pénzért sem vennék fel. Az angolok elég érdekesen öltöznek, csak így halkan megjegyzem. Szóval tudtam pár cuccot venni. Nyárra is vettem pár dolgot, amit mondjuk szerintem majd csak a nyaraláson fogok használni, mert itt nem lesz valami gatyarohasztó meleg.Annyira nem is baj. A városkára visszatérve...szép volt jó volt, de a 4 órás busz út azért nem éri meg. 

Ebédidőben a Mekibe akartunk bemenni, mert ott legalább tudjuk mit kaphatunk enni. De az emeletes meki is tele volt. Végül egy utcai hamburgeres mellett voksoltunk. Jobban is jártunk. Hatalmas szendvicset ettünk, volt benne bacon is, ami mostanában a kedvencem! 

Találtunk egy lengyel boltot is. Elvileg itt hasonló termékek vannak, mint nálunk otthon. Reméltem, hogy találunk túrót, de nem. Azaz lehet, hogy volt, de lengyelül volt ráírva. Igazából semmi olyat nem találtunk, ami itt kint ne lehetne kapható. De tudtunk kolbászt szerezni :) Abból lett a fincsi rakott krumpli most.

A város egyik fő látni valója a vár. Be is mentünk, vettünk is jegyet. Aztán kiderült, hogy idegenvezetés is lesz. Aztán szép lassan kiderült, hogy ez egy börtön!! Én azt hittem, hogy királyi bútorokat fogunk látni, vagy valami hasonlókat. Erre börtön. 4 vagy 5 teremben voltunk. Kipróbálhattuk, milyen volt egy cellába bezárva lenni a rég múltban. Aztán az is szemet tűnt, hogy sok öltönyös ember jött ki be a bejáratnál. Azt hittem, valami találkozó van a "múzeumban". Végül az is kiderült, hogy jelenleg is van működő börtön része. A tárgyaló teremben is voltunk. Szóval kissé csalódás volt. De legalább valamit értettünk az idegenvezető előadásából. 

Végül lenéztünk a folyó partjára, ami nem volt olyan szép. mint a képen. Víz sem volt túl sok a mederben. 

JA még van ez a kép. Valaki homok formázással keresett pénz az utcán :)

Még van egy story! Egyik nap az étteremben dolgoztunk. Egyszer a konyhából jövet az étteremben látom, hogy valami történt, mert mindenki nevet. Hát bárányok szabadultak be a kertbe! Nem tudom, honnan jöttek, de haláliak voltak, mindenkinek nagyon tetszettek :) Zabálták a szépen rendezett kertet, pontosabban a füvet. A virágágyásban feküdtek. A főnök épp jött dolgozni, aztán elterelte őket valahova. Fél óra múlva ismét feltűntek a szinen. Ekkor már a főnök és az egyik meni ment ki terelgetni őket. Kettőjüknek már nem nagyon ment, nagyon vicces volt. Szegény bárányok, pedig olyan cukik voltak :) Akartam is fotót csinálni, de hamarabb zavarták el őket, mint vége lett volna  a reggelinek. Imádom a barikat! És már kis bárányok is vannak. Olyan cukkerek :) Úgy megdögönyözném őket!!

A tavasz úgy tűnik eljött hozzánk :) Remélem itt is marad. 

Az időjárás jelenleg olyan, mintha valaki kapcsolgatna egy 3 funkciós időjárás panelt....de állandóan! Egyik nap csodálatos napsütés, a virágok próbálkoznak kibújni, másik nap szürke borús időjárás, esetleg egy kis esővel megspékelve, a harmadik nap pedig arra ébred az ember, hogy valami nagy fehérség vakít a roló mögött. Grasmere megint havas lett, de nagyon. Másnap pedig ismételten semmi nyoma a hónak és kezdődik minden elölről. Nem tűnik uncsinak igaz?! :) Amúgy az. Most ahogy írom a blogot, teljesen borús időnek néztünk elébe, de pont most kisütött a nap és esik valami izé, olyan havas esős jellegű dolog. Az időjárás itt mindig szolgáltat témát, ha épp nem tudsz valakinek mit mondani, mindig újjal tudsz előállni. Na még egy gondolatot elővezetek az időjárásról, aztán ígérem befejezem :) Az étteremben csodálatos látvány nyílik a hegyekre, a kertre. Ha süt a nap azért, ha esik a hó azért gyönyörű a kilátás. Nagyon el lett találva a hotel helyszín szempontjából.

Most hogy nézem ezt a képet, azóta egy pár dolog változott. Középre be lett szerelve egy bazi nagy csillár, amúgy nagyon menő. Már tovább is kalandozom az időjárásról. Látjátok azokat a székeket a képen??? Jajj de utálom őket :D Most hirtelen nem jut eszembe az anyagnak a neve, ami a széket borítja, de az a fajta, ami ha simogatod, akkor más színe lesz, mármint sötétebb lesz vagy világosabb. Tehát ha valaki leteszi rá a kis seggét, akkor az szépen ott marad, pontosabban a nadrágnak a mintája, valamint ha hozzá érsz, az ujjad is meglátszik rajta. Szóval csupa haszon. Na kérem szépen, ezeket a székeket kell nekünk "simára simogatni" :) Reggeli után, miután megterítettünk a vacsorához ( ez jelent előételes, főételes és desszertes evőeszközöket, két pohárral megspékelve+szalvéta) egy kefével szépen le kell söpörni az esetleges morzsákat, de főleg a esetleges segg nyomokat :D Ez fantasztikus feladat, mire minden széket egyesével szépen érintetlen, simára keféled. Ez a legrosszabb esetben (ha minden asztalt használtak és csak 2 ember ül asztalonként) minimum 48 széket jelent. Agyhalál.

Kicsit mégis visszatérve az időjárásra...azért közeledik a jó idő, legalábbis a virágokról azt hihetnénk. Bújnak elő a földből szegények, de ez a nyomoronc hó, mindig befedi őket vagy éppen a minusz csíp beléjük. Eddig csak egy bokorral találkoztam, ami kezdett rügyezni, na meg pár kiültetett virággal, és természetesen hóvirággal, krókusszal. Spring is coming soon :)

Nem olyan régen épp volt pár szép napos, kellemes hőmérsékletű napunk. Így aztán fogtuk magunkat és elsétáltunk egészen a következő faluig, Ambleside-ig. Az út több, mint 2 órás volt. Igaz, a sok megálló a fotózás miatt, rontott a menetidőn. Először erdős részen vitt az út, patak partján is sétáltunk, de volt, hogy a rendes közút mellett sétáltunk. Ez a rész picit hangos volt a sok kocsi miatt, de a báránykák 5 méterre és a szép látvány kárpótolt.

Helyes ez a kis falu, szerintem legalábbis falu szerűség. Itt már több lehetőség van vásárlás terén. Most főleg élelmiszerekre gondolok. Van Tesco Express és egy kicsi Spar is. Először, amikor megláttam a Spart, tökre megörültem, hogy valami hasonlót is kapunk, mint esetleg otthon. Hát csalódtam. Ahhoz képest, hogy itt több a bolt és én azt gondolnám, hogy esetleg olcsóbbak is a termékek, de nem. A választék az nagyobb, aztán pont. Körbe néztünk kicsit a központibb részen, ettünk egy jót egy Thai kajáldában. Esküszöm itt Angliában tiszta Olaszországot játszanak, minta szieszta idő lenne. A legtöbb kajálda, délután 5-kor nyit ki legkorábban. persze vannak gyors kajáldák, mint Meki és barátai, esetleg fish & chips-es, de ennyi. Ez a népség inkább vacsorás, mint ebédes. Az hotelben is, amit kapunk kaját, ebédre (náluk az reggelinek van nevezve) az elég lightos, a vacsi, na az a nagy kajálás időpontja. Ezt mondjuk általában kihagyom, a fogyókúra érdekében. De visszatérve a Thai kajáldára...az éttermet valóban ferde szeműek vezetik. Bocsánat a kifejezésért, de nem tudom, hogy most pontosan kik is. Az étterem nagyon hangulatos volt, a kaja finom volt. Hát végülis hasonlított az otthoni kínaira. Voltak asztalok, és egy rész a helységnek, ahol a földön ülhettél. Először nem is értettem, hogy miért jó ez, és hova teszik a lábukat??? Aztán később észre vettem, hogy van egy lyuk az asztal alatt, a láb lelógatására, tisztára mint egy szerelő akna :) A kedvencem a pálmafás lámpa volt.

És pár kép Ambleside-ról...

Szerintem már említettem régebben, hogy itt a templomok elég furák. Belül inkább hasonlít egy napközis foglalkoztató helységre. Székek különböző csoportosulásban, tele gyermek rajzokkal, gyermek sarokkal. Az oltár nem is igazán kivehető, hogy hol van. Itt a templomban nem tudtam nagyon képet készíteni, de jön még templom az én utcámba :) Ezek a szines házak pedig az utolsó képen, mind szállások. Ahány ajtó, annyi különböző szállás. Az hogy picik senkit ne zavarjanak meg. A szobák kulturáltnak és kellemesnek tűnnek, aranyos kis reggeliző helységekkel és pici lounge-kal. Hát az angolok ezen a téren tudnak, Pici, de cuki :) Nálunk meg a böhöm szállodák mennek otthon. Ambleside-ban a séta és a kaja, valamit egy kis vásárlás után lusták voltunk haza gyalogolni. Persze a busz 10 perccel a buszmegállóba való érkezésünk elött ment el. Megfáradtan és picit fázva egy beülős kávé mellett szavaztunk. De az étlapot megtekintve lett belőle forrócsoki, kávé és Sticky Toffee Puding. Ezt mindenhol meg kell kóstolni :) Természetesen lekéstük megint a buszt...

A hely nagyon hangulatos volt, tele régiségekkel. Éééés itt találkoztam először azzal a jelenséggel, hogy pillecukor volt a forrócsokimon :) Én ilyet csak filmekben láttam még! Nagyon buli volt. Ja és a tejszínhab elmaradhatatlan kellék. Annyira megtetszett a dolog, hogy gyorsan be is szereztem pillecukrot itthonra. Itt kint lehet kapni mini változatában is. Aki még nem próbálta, az ne habozzon, próbálja ki!! Ha most nem ettem volna egy csoki pudingot, akkor tuti csinálnék én is egyet azonnal. A pillecukor angol neve, marsmallow :)

Ha már így az ételeknél tartunk, akkor el kell hogy mondjam, egyre többet főzök. Szabadnapon mindig, de akad, hogy munkás napokon is. Olivérnek a csirke a mániája, így sokszor van csirke, sokféle elkészítési módon. De a vacsi sokszor répa és brokkoli, sajttal megbolondítva. Ez onnan jött, hogy a boltban lehet kapni kb. egy adagnyi pucolt és szeletelt répát és brokkolit. Sőt zacskóstul be lehet tenni a mikróba és megpárolja magát a zacskóban.   Jó cucc, habár kissé büdi a párolódás közben :) Próbálunk odafigyelni az étkezésre. Nem mondom, hogy 100%-os diéta megy, de próbálkozunk. Az edzés is be van nekem iktatva 3x egy héten. A futás számomra még nem aktuális, kicsit hideg van még, és én nem vagyok fanatikus, hogy 5 fokban fussak. A jövőbeni futás gondolata új dolgot is megpendített az agyamba, egy új Nike futó cipő beszerzését :) Tehát teszek a súlyvesztésért, de ennek ellenére a szar mérleg azt állítja, hogy egy grammot nem fogytam. A tükörben, pedig látszik, hogy ment le valami. Akkor most valaki hazudik!!! Vagy a szaros mérleg (ami elég érdekesen mér amúgy) vagy a tükör (ami talán picit vékonyít). Na mindegy, júliusig még van idő, hogy kitaláljam melyik hazudik. A jó alak mellé azonban júliusig egy kis szín is kéne. Az angolok kennek magukra minden barnító szart. Elég viccesek néha. Én inkább akkor már szoliba mennék, de persze az ugye nem érhető el csak úgy. Szóóóval, amikor majd nagyobb városba látogatunk a jövőben, mindig kell keresni egy szolit és barnulni picit. Ettől az angol naptól szerintem nyáron sem lehet sokat várni. 

Ha bejönne végre a jó idő, már rengeteg utazási célpontot kitűztem magunknak. Persze csak itt a környéken, de az sem olyan olcsó buli, szóval csak mértékkel. Egy-egy napra alkalmas célpont például....

Keswick

Lancaster

2 napos kiruccanás Blackpool-ba

De még sorolhatnám az uticélokat, csak győzzük szabadnappal. Van egy egész Angliával foglalkozó útikönyvünk. Múltkor nézegettem, hát csorgott a nyálam, milyen szép helyek vannak. Több hét kéne és sok pénz, hogy belehessen járni Angliát rendesen. Ja és egy kocsi, mert azzal olcsóbb lenne. De itt tuti nem mernék autóba ülni! Ez a bal oldal halál. Még a mai napig azt hiszem, hogy senki nem vezeti a kocsit, mert nincs baloldalon senki... :)

Már tudom mi fog nagyon hiányozni, ha haza költözünk. Az internetes vásárlás. Tudom, hogy ez otthon is lehetséges már, de itt valahogy még jobban működik és alapból dombornyomott kártyát kapunk, ami kell hozzá. Az Amazont imádom. Végülis ugyan az, mint az Ebay. Mondjuk csak egy baj van ezzel a vásárlósdival. El sem kell menni itthonról hozzá és már költheted is a pénzt. Kényelmes nagyon. Ha már vásároltál egyszer, akkor többet nem is kell az adataidat megadnod, csak a vásárlás gombot kell megnyomnod. És minden szuper hamar ki van szállítva, nem úgy mint otthon. Szállítási díj néha akad, de ingyenes is van. Itt a posta szuper. Az otthoni igazán tanulhatna tőlük. Szombaton is van kiszállítás, gyors és megbízható. Képeslap feladás Magyarországra, kb. annyiba kerül, mint otthon feladni egy levelet egy másik városba. Ez a netes vásárlás azért is nagyon szuper, mert itt a faluban ugye nem nagyon tudunk vásárolni. Ha csak egy valami kell, akkor olcsóbb akár a postai költséggel együtt az áru, mintha elutaznék mondjuk Kendalba érte és akkor még a cuccért is fizetni kell. Pont kellett egy cipő a munkába sürgősen, de nem volt időm bemenni, puff rendeltem egyet az Amazonról. Itt volt pikk pakk. Jó persze sok mindent nem lehet próba nélkül megvenni, de ez a cipő tudtam, hogy jó lesz. Most épp egy pirítóst és egy vízforralót rendeltünk közösen a lakótársakkal. Holnap már meg is kapjuk :) 

Ha már lakótársak...az egyetlen magyar lakótársunk haza költözött végleg Magyarországra. Már csak 3-an maradtunk. Fogyatkozunk :( Most a lakásba új lakók jöttek. Pontosabban átköltöztek a másik staff house-ból. Így megint sokan lettünk, de egyenlőre semmi gond nincs. 

Az angolozás haladgat. Mostanában sikerül rávenni magamat egy kis tanulásra. Sokszor azon kapom magam, hogy angolul mondom magamban a dolgokat. Persze ne ilyen nagy filozófiai gondolatokra gondoljatok, csak egyszerű dolgokra. A kérdezés már nagyon megy. A kérdő szórend gyakorlatban tudatosult igazán. Vannak jobb napok, amikor nagyon megy az angol. Amikor fel vagyok háborodva és panaszkodom, akkor nagyon megy, nem is értem honnan és hogyan. Viszont valamikor még az este felszolgált kenyér nevét sem tudom elmondani :) 

Egy kérdés az élelmiszer iparnak....miért kell minden szaros müzlibe mazsolát rakni?? Reggelre müzli a menü mostanában ugyanis. Szerintem a doboz fele tuti mazsola, amivel én rosszul járok, mert szépen komótosan kiválogatom, a müzlim fogy, Olivér meg jól jár, mert az ő tányérjában landol. Eddig egy müzlivel találkoztam itt, amiben nem volt ez az ősellenség. Nehéz az élet mi?!?

Szabadnapjainkon a sorozatok nagyon is fontos szerepet játszanak :) Ne brazil csodákra gondoljatok. Az Így jártam anyátokkal-t kivégeztük, most a Big Bang Theory, alias Agymenők megy nagyon. Barátok Közt is :) Éljen a net. Kell valami hazai is :) Mostanában pedig a Once upon a time, Egyszer volt, hol nem voltra vagyok ráállva. Csak kár, hogy mindegyiknek vége van egyszer...

Remélem ez a bejegyzés "DE" szócskákbsn szegényre sikeredett...gyanúsan sokat használtam az elmúlt írásaimban :)

Újra olvastam az utolsó bejegyzésemet és olyan érzésem volt, rengeteg idő eltelt már azóta, pedig csak egy hónap. Most az idő nem akar annyira rohanni. De reméljük lesz ez máshogy is. Mondjuk az elmúlt hónapban sok minden történt, ezt tekintve elég tartalmas volt. Talán a mesém azzal kezdeném, hogy január 21-én fogtuk a kis bőröndünket és haza repültünk. A haza menetelüket persze gondos bevásárlások előzték meg. Muszáj volt suvenireket beszerezni! Vettem egy nagyon szupi kéziponggyászt is. Sötét kék és szép világos kék óriás pöttyök vannak rajta (kicsit előre ugorva elmesélném, hogy apukám már az érkezést követő pár órában engedte a bőröndömnek, hogy kicsit megmártóztassa szép világos kék pöttyeit a sárban :) persze megjegyzem a mai napig lusta voltam lemosni) Valahogy sikerült mindent belepréselni a bőröndökbe és készen álltunk a nagy útra. Először buszozni kellett, aztán vonatozni és végül repülni. Jó hamar elindultunk kis falucskánkból, nem akartam hogy bármi apróság miatt lekéshessük a járatokat, amire már jó előre a neten megvettem a jegyeket. Talán reggel 7kor indultunk el. Mint már említettem a jegyek előre meg voltak véve a vonatra. Ez egyben helyfoglalást is jelentett, ami a késöbb kialakuló tömegben kincset ért. Emailban volt bizonyságom, hogy én megvettem a jegyeket és egy bizonyos masííínát kellett megkeresni a vonat állomáson, ami jegyet ad. Okos egy gép. Kért egy foglalási számsort és a bankkártyámat. Ha nem adom neki oda a bankkártyát, meg se kapom a jegyet. Egész jó kis biztonság ez, hogy más le ne nyúlja a jegyedet, de ha nagyon akarja, akkor már lopja el a bankkártyádat is. Amúgy visszafele a jegy beszerzésnél a gép már foglalás számot sem kért, csak a bankkártyát akarta. Végül sikerült a vonatra felszállni és biztosan haladni a cél felé. Nagyon szipi-szupi vonatok vannak. Egy részt halkak, kettő olyan, mintha a vajon csúsznának. A hangos és kiírásos tájékoztatás szuper. Nehéz elszalasztani a helyes megállónál való leszállást. Egy átszállást kellett megoldani. És végül befutottunk Manchesterbe. A vonat végállomása pont reptéren van. A sok kiírásnak köszönhetően és a pici repteres tapasztalattal eljutottunk a beszállásig.

Az idő, mint ahogy a képen is láthatjátok fantasztikus volt. Pont azon a napon jött Nagy-Brittania fölé egy hatalmas hó áradat. Pont a Burger Kingben tömtük a fejünket, amikor a tv-ben láttuk, hogy pár közeli repteret lezártak, London-Luton repterén 160 járatot töröltek. Szerencsénk is, hogy mi még felszállhatunk. Pár nappal később a nagy hó Grasmere-t is elérte. A manchesteri reptér nagyon menő, az utasbiztonsági része is sokkal jobban szervezett, modernebb is, mint az otthoni. Mi értékeltük nagyon, nem úgy mint a többi utas :) 

Majdnem egy óra késéssel, de felszálltunk. Ennek ellenére csak 10 percet késtünk Magyarországon a leszállással. Volt fogadóbizottság rendesen :) Még most is mosolygok, hogy milyen jó érzés volt újra látni mindenkit. A landolást megelözően komolyan mondom izgulási tüneteim voltak, mint aki valami vizsgára készül. Igaz, a családot sem szoktam csak 3 hónap után meglátogatni, így érthető volt. Amikor már a kocsiban ültünk és  elhagytuk a repteret, olyan érzésem volt, mintha ez a 3 hónap meg sem történt volna, mintha csak 2 hete ültem volna a kocsiban. Furcsa volt, de jóóó :) Haza menetelünk elött naponta adtam anyunak a kaja rendeléseimet, amit szeretnék enni, ha haza megyek. Hús kapcsán csak annyi volt...csak röfögjön :D Már marha husi undorom van. A családdal egy éttermi "welcome Aliz" vacsit töltöttünk el, természetesen jó kis magyar kajával. Míg a vacsit vártuk megmutattam az összes szalvéta hajtogatást, amit használunk a hotelban és sok okos dolgot meséltem. A család és a finom ételek mellett a kutyák (Artúr és Börni) is nagyon hiányoztak már. Itt kint, annyi kutya van, hogy csak na. Ha egyet meglátok: "de cuuuuukiiiiiiiiii, kell nekünk is!!!!" Tehát elviekben már van vagy 10 kutyánk minimum itt a szobában. Szóval vacsi után várva a nagy találkozást, hatalmasat csalódtam. Mondjuk talán nem az étteremből elhozott csülök csontokkal kellett volna bemenni a kapun és akkor talán rám is hederítettek volna. Tehát a welcome ugrálás és összenyáladzás elmaradt. Azért másnap kárpótoltak :) Furcsa volt újra a házban. Kicsit idegennek éreztem magam. Tudtam persze mindet hogy mi merre hogy, de kicsit idegenül mozogtam a lakásban. Az első benyomásom az volt: hűűű mennyi minden van a házban :D Hát semmi nem több, mint volt, csak itt elég minimálok a dolgok a lakásban, a szobánk persze nem uncsi már! Az ágyamtól igencsak elszoktam, nem is aludtam jól első nap. Kellett 1-2 nap a teljes visszaálláshoz, magyar élet üzemmódra. Mire haza értem, már minden napra volt valami program. Ijesztően kevésnek is tűnt ez által az a kósza 10 nap. Voltak célkitűzések, amiket szerettem volna csinálni, amíg otthon vagyok. Mozi, Frei kávézó, barátokkal találkozó, buliiii, McCaféban inni egy fehér forrócsokit, családtagokkal találkozni, kutyázni, megvásárolni a "Angliában nincs, de itthon van" című listám dolgait. Mindent sikerült is véghez vinni. 2 dolog maradt el a listámról. Szoláriumba nem sikerült eljutnom. Múltkor írtam, hogy hiányzik már a FÉÉÉNY. 2x is a közelében voltam, de lusta voltam bemenni. A másik bukott projekt a kirakózás volt. Mint meséltem, vettem itt kint egy kirakót, amit szándékoztam az otthon töltött idő alatt kirakni. El is kezdtem, amikor csináltam haladtam is, de elég kevés kósza időm maradt, amikor volt rá időm. Így hiába a kirakott darabokért, de összerontottam (van ilyen szó? :D) ha legközelebb haza megyek újra neki ugrom!

Hát ilyen lett volna, de az 1500 darab soknak bizonyult erre a kevéske napra.

Amíg otthon voltam jártam Siófokon, megszemléltem a Balatont, apukámnál voltam Székesfehérváron és egy kirándulás alkalmával újra megszemléltem a Balatont csak a túl oldaláról.

Tehát nem unatkoztam otthon. Jó volt nagyon. Csak kár, hogy közeledett az utazás napja. Annyi mindent vettem, ami ki akartam hozni, meg persze pá nyáriasabb ruha is beficcent a bőröndbe. Szerencsére ide ki nem kell túl sok nyári ruházat, mert ahogy hallottam, itt igencsak lightos a nyár, akárcsak a tél. A reptéren megint elváltunk anyuval, akárcsak 3 hónapja. De most legalább tudtuk hova jövünk, mi vár ránk. De ugyan úgy rossz volt integetni és azt mondani, na megyünk haza. Már Grasmeret is otthonnak tekintem. Mondjuk ez a jobbik eset :) Sima repülő utunk volt ismételten.

Délután 1 kor indultunk Pestről és este 9-re értünk haza. Magyarországi idő szerint este 10-re. Sok volt a járatok közötti várakozás. Hulla fáradtan megérkeztünk és másnap dolgozhattunk is. Az első pár napban nagyon haza mehetnékem volt, de aztán lenyugodtam. Visszaálltunk a hétköznapi kerékvágásba. Általában ha valaki szabadságra megy, mindig sok-sok napot dolgozik utána, akár 7-8-9 napot. Meglepően nem szívtunk. Mostanság  az éttermet erősítem. Már megbékéltem az esti munkával. Az elején nagyon utáltam visszamenni dolgozni este. Már nem zavar. A vendégek száma hétvégente megüti a karácsonyi hajtást, azaz a telt házat. Ez sem az étteremben, sem a housekeepingen nem jelent jót. Néha a staff is kevés. Remélem vesznek még fel embert. De valószínű is, mert az egyik magyar leány április elején haza megy. Újabb szakácsok mennek el. Igen csak átjáróház lesz itt. Visszatérve a vendégekre, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek februárban. Húzósak lesznek így a hétvégék. De ott egye meg a fene, hisz szép programoknak nézünk elébe, egészen őszig. Elvileg jön majd a család két részletben. Azonban, ami tuti ééés elhalaszthatatlan és megmásíthatatlan, az a nyári nyaralásunk. Úticél: Franciaország, Nizza.

A landolás se lesz rossz :)

9 nap. Tervezem az átruccanást Monte Carlo-ba és a környező kis falukba és persze tengerpart :) Még karácsony táján hoztunk el pár prospektust utazási irodákból. Ez szép,meg jó, de részletek homályosak voltak és abban sem bíztam, hogy én csak lazán bemegyek és megkötök egy utazást cakkumpakk. Ennyire azért nem vagyok perfekt angol! Így végül maradt az egyéni nyaralás vadászat.  Már folyt a szemem mire szállást találtam, de meglett :) Már csak 140 nap! Pite :D Na jó, azért addig is lesz kiruccanás. De az csak szigorúan a két napos szabadnapon, spórolunk a szabival őszig, hogy haza tudjunk menni. 

Mielőtt haza mentünk panaszkodtam a kilók felszedéséről.... Van egy mérlegünk, ami durva számokkal kábított, de mindig mással. Elég szeleburdi egy mérleg, mindig mást mutat. Ha mentünk és otthon is megmértem magam.  Kb. elájultam. Az itteni egész alakos tükör is kegyesebb, mint az otthoni. Átvertnek és főleg kövérnek éreztem magam :D Így nem lehet tengerparton bikinizgetni! Diéta elkezdve, torna is, edzés terv megírva. Vettem súlyzót is. Mondjuk még nincs két naponta edzés, mert az izomláz kicsit tartósabb nálam még, mint 1 nap. Futni még ilyen hidegbe nem vagyok hajlandó, majd ha kicsit melegebb lesz már. Szóval szépülés projekt folyik. És a kilók mellett, a lustaságot is lejjebb kell adni. Már nem olyan vészesen punnyadósak a napjaim munka után vagy a két műszak között. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy mindjárt 6 óra van és mindig világos van. Mostanában olvasgatok. Nem nyitottam könyvtárat, mert hely za nincs a könyveknek, helyette vettem egy Ebook olvasót. Nagyon szuper!!! :) Egy könyvet már ki is végeztem, most kapásból 30-at rá is töltöttem. Köszönhetően a torrent oldalaknak. A netről közvetlenül tudok az olvasóra is tölteni, de persze csak angol nyelvű könyveket. Valamelyik ingyenes, de a fizetősek is nagyon kedvezményesek. Az angol könyvek gyakorlásra tökéletesek. Meglepően egész jól megértem a szövegeket. Ha mondatról mondatra nem is tudnám visszamondani magyarul, de kontextusában megértem :) Szóval nagyon örülök ennek a vételnek! Mondjuk azóta beszabadultam az Amazonra a vásárlást tekintve. Már rendeltem azóta ezt-azt :) De vissza is fogtam magam, mert hát spórolunk itt vagy mi a fene. 

A tavasz még nem jön roham léptekkel, de már vannak akik próbálkoznak...

Igencsak szép havak voltak itt. Mikor visszajöttünk nem sokkal utána megint volt egy nagy havazás. A mocskos kis eső, meg a meleg gyorsan elintézte. Olyan gyönyörűen esett, hogy kicsit betegeskedésem ellenére is, de ki kellett mennem egyet sétálni.

Ha a madarak csicsergését venném alapul, akkor már itt a tavasz. Itt télen sem állnak le. Van egy madár, kicsit hasonlít a varjúra, de nem teljesen fekete, sötét szürke a feje. Nagyságát tekintve hasonló a varjúhoz. Jópofa állat, egész közel lehet hozzá menni, fél méterre is. Lencsevégre azonban még nem sikerült kapni, de csak mert nincs nálam állandóan a gép, de meg lesz :) A nyuszik továbbra is rohangálnak az ablakunk alatt, cukik! 

Most hirtelen eszembe jutott, hogy amikor az étteremben dolgozunk és a vendégek elkezdenek kérdezősködni, hogy honnan jöttünk, stb....mikor odajutunk, hogy Budapestről jöttem, mindig megkérdezik, Buda vagy Pest? Legalább ennyire képben vannak :) Olyannal is beszélgettem, aki már járt kis hazánkban. Ez azért jó érzés. 

Lassan ennyi jut mára, de utolsó gondolatnak még megjegyezném, hogy nem tudom mennyire emlékeztek, de mondtam, hogy műanyag íze van a tejnek. Hát most vagy megszoktam az ízt vagy nincs már műanyag ízesítése :D Fincsi lett :)

Éééés igeeen, már csak 10 nap és ilyenkor már a repülőn ülünk és robogunk haza felé!! Az elmúlt 3 hónapban elég jól viseltem az itteni létet. Meg is lepődtem magamon, hogy milyen jól. Régen mindig azon az állásponton voltam, hogy ééén külföldre, áááá dehogy. Aztán tessék. Már annyira megszoktam, hogy nincsenek hirtelen felismeréseim a zuhany alatt vagy haza fele, hogy én itt élek Angliában, te jó ég! Már megszoktam. A környezetre továbbra is rá tudok csodálkozni, hogy milyen szép. Az esti csillagos égre vagy a csodálatos felhő produkciókra még mindig tudnak újat mutatni. Tervezzük is, hogy egyszer kimegyünk este és csak nézzük a csillagokat. Igaz, hogy messze vagyok otthonról, de legalább a göncöl szekeret látom, így tudom, hogy annyira nem is messze, még ezen a bolygón :) Ami még furcsa ezzel a kiköltözéssel kapcsolatban, hogy nem kapartam a falat a szülők hiánya miatt. Félre értés ne essék, nagyon hiányoztok!!! De talán ennek azért is örülök, mert talán készen álltam rá egészséges módon, hogy elhagyjam a szülői házat. Igaz, mélyvízre sikeredett, abból a szempontból, hogy külföldig sodort a felnőtté válás szele. Nagyon jóban vagyok a szüleimmel és közeli, őszinte a kapcsolatom velük, ezért nem is gondoltam, hogy ilyen jól fogom viselni ezt a távolságot. De ügyes kislány vagyok :D Igaz rengeteget segít az, hogy szinte napi kapcsolatban vagyunk skype-on. Ha ez nem lenne, akkor szerintem visszavonnám  az eddig leírt soraimat :) Az is sokat segít itt kint, hogy nem egyedül vagyok, hanem egy társsal és új barátokkal. Na meg egy titka van a hiány érzet elásásának...nem szabad családi fotókat nézni!! Egyszer kaptam anyutól egy pár képet egy családi hétvégéről, hát nagyon fájt a szívem, hogy én nem vagyok ott. Szóval a család képe csak skype-on :) Természetesen a barátok is nagyon hiányoznak. Azért a skype-os beszélgetések nem mindig kárpótolnak. Nem baj, már csak 10 nap. Otthon a 10 nap alatt 24 órában meg kell élni az életet! 10 napba bele kell sűríteni az elmúlt 3 hónapot és a következő 10 hónapot. Szerintem folyton ölelgetni fogok mindenkit :D Ha haza megyünk, akkor viszont elvesztünk 2 barátot is. A magyar lakótársaink munkahelyet váltanak és így el is költöznek :( Mire visszajövünk, már nem lesznek itt. Hiányozni fognak, jó volt mindig összefutni valakivel a lakásban pár szó elejéig. És senki nem fogja a rizst odaégetni :D Jajj bele sem gondolok, hogy mi lesz ha a másik két lány is olajra lép.... Na de addig örüljünk, amíg vannak! Aggódni ráérünk késöbb. Bár a hotelben elég gyakori a staff váltás, ahogy látom. Ment egy szakács, jött egy új, lassan megint megy egy, meg két ember, jön egy új lány, stb. Ha így folytatjuk lassan mi legyünk újként a "régiek". 

Amióta itt vagyunk begyűjtöttünk már ezt azt. Ha most kéne haza költözni, akkor már nem csak két óriás bőröndünk lenne, hanem minimum 3! Néha szoktunk fantáziálni, hogy hogy költözünk haza. Ha vásárolunk, sokszor az dönt, hogy megvesszük-e, hogy hogy visszük haza? :) Egész baglyos gyűjteményem lett. Nem vagyok egy bagoly fan, de véletlenül sok lett belőlük :)

A első egy nyaklánc,a második kép fent, egy kép a falon, a harmadik Mr. Bagoly Úr, a negyedik pedig egy karkötő

Az unalmas hétköznapokban keressük az értelmes tevékenységet, de még nincs meg. Pontosabban annyi ötletem van, hogy mit kéne csinálni, de általában erre sosem jut energiám. Olivér azért egész jól tartja az edzés napjait, ő legalább csinál valami értelmeset. Szeretnék rajzolni, olvasni, tornázni, bármit csinálni, de sokszor csak arra van energiám, hogy egyek itthon, netezzek, filmezzek, skype és alvás. Jó mondjuk nem meglepő 9 óra fizikai munka után. De olyan rossz, hogy csak mennek a napok és semmi értelmes nem történik. Pedig már annyi rajzos cuccom van, van 2 angol könyvem is, ne adj isten még gyakorolhatnám is vele az angolt. Sokszor hiába szeretnék, nem megy semmi. Elég kevés napon érek úgy haza, hogy most nem vagyok fáradt, akkor hajrá. Na meg az is lehangoló, hogy tök sötét van. Talán már kicsit később sötétedik, de még mindig nem az igazi. A mozgásra is több hangsúlyt kellene fordítani. "Szar" a kaja, ennek ellenére híztam egy kilót. Nekem az sok nah, én pici gyerek vagyok! Szóval most tényleg nagyon elhatároztam, hogy ha visszajövünk februárban, akkor véget vetek ennek a lazsa tanyának. Olivér amúgy is nagyon lelkes, hogy írjon nekem egy edzés tervet. Most nyilvánosan kitűzöm célnak, hogy edzés terén szeretném elérni, hogy fel tudjam húzni magam a húzóckódón :) Hát ez nem holnapra fog sikerülni, szóval időt kérek a nagyközönségtől, de meg lesz. A fogyást éhezéssel is párosítani kell, szóval ilyen kiruccanásokat el kell napolnunk...

Ez a híres Sticky Toffee Pudding! IMÁDOM! Csokis tészta, valami ragadós karamellás szerű izé van benne, itt jelenleg le van vele öntve. Isteni!! Amikor étteremben dolgozom, sokszor kapunk sütit az este végén, mert többet csinálnak és másnapra az már nem jó. Meg vagyok veszve a sütikékért komolyan :) Jövő héten sütök is valamit szerintem. Az amerikai palacsintát is ki kéne próbálni. Ugye régebben már említettem, hogy itt totál sótlanul főznek. Ha ebéd idő van nem látsz mást, csak hogy Aliz sóz, mint a veszedelem. De még a só sem sóz komolyan. Viszont múltkor volt egy szendvics ebédre, BLT a neve. Nem más, mint két szelet kenyér között sült bacon és majonézes zöldség saláta. Amúgy nagyon finom, de olyan sós volt múltkor a bacon, hogy alig tudtam megenni. Itt a bacon, nem olyan, mint otthon, csíkos és vékony. Itt jó húsos és vastagabb. 

Van egy hely Grasmereben, amit imádok. Tele van puzzle-val. Nagyon szeretek kirakózni, de itt sajnos nincsen elég hely a szobában, hogy hódolhassak eme kedvtelésemnek. De múltkor nem tudtam megállni, vettem is egyet. Azt tervezem, hogy ha haza megyek most, otthon kirakom és felteszem a falra. A falamon már van egy puzzle, ami ráadásul még foszforeszkál is. Ha kiraktam majd csinálok képet :)

Ha haza megyünk további program, hogy meglátogatom a szoláriumot. Nem azért, hogy barna legyek, hanem valami fényt szívjak magamba. Fényterápia tessék. Mostanában nagyon keveset sütött a nap. 2 hete borús, esős idő van 10 fokkal. Igaz 2 napja tél van, 1-2 fokkal, de hó persze még sehol. A köd az nagyon divatos az időjárás körében. Pár napja köd ül a völgyben. Az egyik vendég mesélte, hogy felmászott a hegyre és ott fent sütött a nap. Erről tényleg van bizonyítékunk, mert tegnap kicsit láthattuk mi is a kék eget, persze csak a völgyből.

De, amint megbizonyosodtunk, hogy még létezik kék ég Angliában, utána rögtön visszajött a köd. Így a kis sétánk is meglepően ködösre sikeredett.

Majd tavasszal kicsit többet akarunk túrázgatni, hegyet mászni. Tervezem, hogy ha lesz két szabadnapunk, akkor majd más városokat is meglátogatunk. A tengerpartot is meg kell nézni, itt milyen. Ezek a célok tavaszra. 

DE most a cél, hogy legyen már 21-e menjünk már haza!!!