Újra olvastam az utolsó bejegyzésemet és olyan érzésem volt, rengeteg idő eltelt már azóta, pedig csak egy hónap. Most az idő nem akar annyira rohanni. De reméljük lesz ez máshogy is. Mondjuk az elmúlt hónapban sok minden történt, ezt tekintve elég tartalmas volt. Talán a mesém azzal kezdeném, hogy január 21-én fogtuk a kis bőröndünket és haza repültünk. A haza menetelüket persze gondos bevásárlások előzték meg. Muszáj volt suvenireket beszerezni! Vettem egy nagyon szupi kéziponggyászt is. Sötét kék és szép világos kék óriás pöttyök vannak rajta (kicsit előre ugorva elmesélném, hogy apukám már az érkezést követő pár órában engedte a bőröndömnek, hogy kicsit megmártóztassa szép világos kék pöttyeit a sárban :) persze megjegyzem a mai napig lusta voltam lemosni) Valahogy sikerült mindent belepréselni a bőröndökbe és készen álltunk a nagy útra. Először buszozni kellett, aztán vonatozni és végül repülni. Jó hamar elindultunk kis falucskánkból, nem akartam hogy bármi apróság miatt lekéshessük a járatokat, amire már jó előre a neten megvettem a jegyeket. Talán reggel 7kor indultunk el. Mint már említettem a jegyek előre meg voltak véve a vonatra. Ez egyben helyfoglalást is jelentett, ami a késöbb kialakuló tömegben kincset ért. Emailban volt bizonyságom, hogy én megvettem a jegyeket és egy bizonyos masííínát kellett megkeresni a vonat állomáson, ami jegyet ad. Okos egy gép. Kért egy foglalási számsort és a bankkártyámat. Ha nem adom neki oda a bankkártyát, meg se kapom a jegyet. Egész jó kis biztonság ez, hogy más le ne nyúlja a jegyedet, de ha nagyon akarja, akkor már lopja el a bankkártyádat is. Amúgy visszafele a jegy beszerzésnél a gép már foglalás számot sem kért, csak a bankkártyát akarta. Végül sikerült a vonatra felszállni és biztosan haladni a cél felé. Nagyon szipi-szupi vonatok vannak. Egy részt halkak, kettő olyan, mintha a vajon csúsznának. A hangos és kiírásos tájékoztatás szuper. Nehéz elszalasztani a helyes megállónál való leszállást. Egy átszállást kellett megoldani. És végül befutottunk Manchesterbe. A vonat végállomása pont reptéren van. A sok kiírásnak köszönhetően és a pici repteres tapasztalattal eljutottunk a beszállásig.

Az idő, mint ahogy a képen is láthatjátok fantasztikus volt. Pont azon a napon jött Nagy-Brittania fölé egy hatalmas hó áradat. Pont a Burger Kingben tömtük a fejünket, amikor a tv-ben láttuk, hogy pár közeli repteret lezártak, London-Luton repterén 160 járatot töröltek. Szerencsénk is, hogy mi még felszállhatunk. Pár nappal később a nagy hó Grasmere-t is elérte. A manchesteri reptér nagyon menő, az utasbiztonsági része is sokkal jobban szervezett, modernebb is, mint az otthoni. Mi értékeltük nagyon, nem úgy mint a többi utas :) 

Majdnem egy óra késéssel, de felszálltunk. Ennek ellenére csak 10 percet késtünk Magyarországon a leszállással. Volt fogadóbizottság rendesen :) Még most is mosolygok, hogy milyen jó érzés volt újra látni mindenkit. A landolást megelözően komolyan mondom izgulási tüneteim voltak, mint aki valami vizsgára készül. Igaz, a családot sem szoktam csak 3 hónap után meglátogatni, így érthető volt. Amikor már a kocsiban ültünk és  elhagytuk a repteret, olyan érzésem volt, mintha ez a 3 hónap meg sem történt volna, mintha csak 2 hete ültem volna a kocsiban. Furcsa volt, de jóóó :) Haza menetelünk elött naponta adtam anyunak a kaja rendeléseimet, amit szeretnék enni, ha haza megyek. Hús kapcsán csak annyi volt...csak röfögjön :D Már marha husi undorom van. A családdal egy éttermi "welcome Aliz" vacsit töltöttünk el, természetesen jó kis magyar kajával. Míg a vacsit vártuk megmutattam az összes szalvéta hajtogatást, amit használunk a hotelban és sok okos dolgot meséltem. A család és a finom ételek mellett a kutyák (Artúr és Börni) is nagyon hiányoztak már. Itt kint, annyi kutya van, hogy csak na. Ha egyet meglátok: "de cuuuuukiiiiiiiiii, kell nekünk is!!!!" Tehát elviekben már van vagy 10 kutyánk minimum itt a szobában. Szóval vacsi után várva a nagy találkozást, hatalmasat csalódtam. Mondjuk talán nem az étteremből elhozott csülök csontokkal kellett volna bemenni a kapun és akkor talán rám is hederítettek volna. Tehát a welcome ugrálás és összenyáladzás elmaradt. Azért másnap kárpótoltak :) Furcsa volt újra a házban. Kicsit idegennek éreztem magam. Tudtam persze mindet hogy mi merre hogy, de kicsit idegenül mozogtam a lakásban. Az első benyomásom az volt: hűűű mennyi minden van a házban :D Hát semmi nem több, mint volt, csak itt elég minimálok a dolgok a lakásban, a szobánk persze nem uncsi már! Az ágyamtól igencsak elszoktam, nem is aludtam jól első nap. Kellett 1-2 nap a teljes visszaálláshoz, magyar élet üzemmódra. Mire haza értem, már minden napra volt valami program. Ijesztően kevésnek is tűnt ez által az a kósza 10 nap. Voltak célkitűzések, amiket szerettem volna csinálni, amíg otthon vagyok. Mozi, Frei kávézó, barátokkal találkozó, buliiii, McCaféban inni egy fehér forrócsokit, családtagokkal találkozni, kutyázni, megvásárolni a "Angliában nincs, de itthon van" című listám dolgait. Mindent sikerült is véghez vinni. 2 dolog maradt el a listámról. Szoláriumba nem sikerült eljutnom. Múltkor írtam, hogy hiányzik már a FÉÉÉNY. 2x is a közelében voltam, de lusta voltam bemenni. A másik bukott projekt a kirakózás volt. Mint meséltem, vettem itt kint egy kirakót, amit szándékoztam az otthon töltött idő alatt kirakni. El is kezdtem, amikor csináltam haladtam is, de elég kevés kósza időm maradt, amikor volt rá időm. Így hiába a kirakott darabokért, de összerontottam (van ilyen szó? :D) ha legközelebb haza megyek újra neki ugrom!

Hát ilyen lett volna, de az 1500 darab soknak bizonyult erre a kevéske napra.

Amíg otthon voltam jártam Siófokon, megszemléltem a Balatont, apukámnál voltam Székesfehérváron és egy kirándulás alkalmával újra megszemléltem a Balatont csak a túl oldaláról.

Tehát nem unatkoztam otthon. Jó volt nagyon. Csak kár, hogy közeledett az utazás napja. Annyi mindent vettem, ami ki akartam hozni, meg persze pá nyáriasabb ruha is beficcent a bőröndbe. Szerencsére ide ki nem kell túl sok nyári ruházat, mert ahogy hallottam, itt igencsak lightos a nyár, akárcsak a tél. A reptéren megint elváltunk anyuval, akárcsak 3 hónapja. De most legalább tudtuk hova jövünk, mi vár ránk. De ugyan úgy rossz volt integetni és azt mondani, na megyünk haza. Már Grasmeret is otthonnak tekintem. Mondjuk ez a jobbik eset :) Sima repülő utunk volt ismételten.

Délután 1 kor indultunk Pestről és este 9-re értünk haza. Magyarországi idő szerint este 10-re. Sok volt a járatok közötti várakozás. Hulla fáradtan megérkeztünk és másnap dolgozhattunk is. Az első pár napban nagyon haza mehetnékem volt, de aztán lenyugodtam. Visszaálltunk a hétköznapi kerékvágásba. Általában ha valaki szabadságra megy, mindig sok-sok napot dolgozik utána, akár 7-8-9 napot. Meglepően nem szívtunk. Mostanság  az éttermet erősítem. Már megbékéltem az esti munkával. Az elején nagyon utáltam visszamenni dolgozni este. Már nem zavar. A vendégek száma hétvégente megüti a karácsonyi hajtást, azaz a telt házat. Ez sem az étteremben, sem a housekeepingen nem jelent jót. Néha a staff is kevés. Remélem vesznek még fel embert. De valószínű is, mert az egyik magyar leány április elején haza megy. Újabb szakácsok mennek el. Igen csak átjáróház lesz itt. Visszatérve a vendégekre, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek februárban. Húzósak lesznek így a hétvégék. De ott egye meg a fene, hisz szép programoknak nézünk elébe, egészen őszig. Elvileg jön majd a család két részletben. Azonban, ami tuti ééés elhalaszthatatlan és megmásíthatatlan, az a nyári nyaralásunk. Úticél: Franciaország, Nizza.

A landolás se lesz rossz :)

9 nap. Tervezem az átruccanást Monte Carlo-ba és a környező kis falukba és persze tengerpart :) Még karácsony táján hoztunk el pár prospektust utazási irodákból. Ez szép,meg jó, de részletek homályosak voltak és abban sem bíztam, hogy én csak lazán bemegyek és megkötök egy utazást cakkumpakk. Ennyire azért nem vagyok perfekt angol! Így végül maradt az egyéni nyaralás vadászat.  Már folyt a szemem mire szállást találtam, de meglett :) Már csak 140 nap! Pite :D Na jó, azért addig is lesz kiruccanás. De az csak szigorúan a két napos szabadnapon, spórolunk a szabival őszig, hogy haza tudjunk menni. 

Mielőtt haza mentünk panaszkodtam a kilók felszedéséről.... Van egy mérlegünk, ami durva számokkal kábított, de mindig mással. Elég szeleburdi egy mérleg, mindig mást mutat. Ha mentünk és otthon is megmértem magam.  Kb. elájultam. Az itteni egész alakos tükör is kegyesebb, mint az otthoni. Átvertnek és főleg kövérnek éreztem magam :D Így nem lehet tengerparton bikinizgetni! Diéta elkezdve, torna is, edzés terv megírva. Vettem súlyzót is. Mondjuk még nincs két naponta edzés, mert az izomláz kicsit tartósabb nálam még, mint 1 nap. Futni még ilyen hidegbe nem vagyok hajlandó, majd ha kicsit melegebb lesz már. Szóval szépülés projekt folyik. És a kilók mellett, a lustaságot is lejjebb kell adni. Már nem olyan vészesen punnyadósak a napjaim munka után vagy a két műszak között. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy mindjárt 6 óra van és mindig világos van. Mostanában olvasgatok. Nem nyitottam könyvtárat, mert hely za nincs a könyveknek, helyette vettem egy Ebook olvasót. Nagyon szuper!!! :) Egy könyvet már ki is végeztem, most kapásból 30-at rá is töltöttem. Köszönhetően a torrent oldalaknak. A netről közvetlenül tudok az olvasóra is tölteni, de persze csak angol nyelvű könyveket. Valamelyik ingyenes, de a fizetősek is nagyon kedvezményesek. Az angol könyvek gyakorlásra tökéletesek. Meglepően egész jól megértem a szövegeket. Ha mondatról mondatra nem is tudnám visszamondani magyarul, de kontextusában megértem :) Szóval nagyon örülök ennek a vételnek! Mondjuk azóta beszabadultam az Amazonra a vásárlást tekintve. Már rendeltem azóta ezt-azt :) De vissza is fogtam magam, mert hát spórolunk itt vagy mi a fene. 

A tavasz még nem jön roham léptekkel, de már vannak akik próbálkoznak...

Igencsak szép havak voltak itt. Mikor visszajöttünk nem sokkal utána megint volt egy nagy havazás. A mocskos kis eső, meg a meleg gyorsan elintézte. Olyan gyönyörűen esett, hogy kicsit betegeskedésem ellenére is, de ki kellett mennem egyet sétálni.

Ha a madarak csicsergését venném alapul, akkor már itt a tavasz. Itt télen sem állnak le. Van egy madár, kicsit hasonlít a varjúra, de nem teljesen fekete, sötét szürke a feje. Nagyságát tekintve hasonló a varjúhoz. Jópofa állat, egész közel lehet hozzá menni, fél méterre is. Lencsevégre azonban még nem sikerült kapni, de csak mert nincs nálam állandóan a gép, de meg lesz :) A nyuszik továbbra is rohangálnak az ablakunk alatt, cukik! 

Most hirtelen eszembe jutott, hogy amikor az étteremben dolgozunk és a vendégek elkezdenek kérdezősködni, hogy honnan jöttünk, stb....mikor odajutunk, hogy Budapestről jöttem, mindig megkérdezik, Buda vagy Pest? Legalább ennyire képben vannak :) Olyannal is beszélgettem, aki már járt kis hazánkban. Ez azért jó érzés. 

Lassan ennyi jut mára, de utolsó gondolatnak még megjegyezném, hogy nem tudom mennyire emlékeztek, de mondtam, hogy műanyag íze van a tejnek. Hát most vagy megszoktam az ízt vagy nincs már műanyag ízesítése :D Fincsi lett :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.