2012.11.03. 20:27
Az andragógus és a meteorológus a hotel világában
Egyszer volt, hol nem volt egy Csete Aliz, aki gimnázium után nem tudta mit tanuljon, csak azt tudta, hogy főiskolára akar menni, okos akar lenni, sikeres akar lenni a leendő szakmájában. Édesanyja és Aliz meglátták eme vágyak irányát, az andragógiában. 3 év főiskolai év után és sok vizsga után Alizunk lediplomázott. De mint minden jóban van valami rossz is, esetében is így esett ez. Nyelvizsgázatlan volt az andragógus lelkem. 3 év tanulás (na jó és persze legszabadabb, lazább évek) után jött a felnőttek világa, ami annyira nem is akarta befogadni a mi kis friss andragógusunkat... igaz, annyira friss volt és tapasztalatlan, mint egy egy napos csibe! Pár hónap alatt sajnos csak annyi történt, hogy Aliz mindössze idősebb lett, munkás asszony sajna nem! Ebben az időben a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér azonban szívesen fogadott minden népet, legyen az friss hús, esetleg rágósabb. Így került a kis andragógus megrendezetlen rendezvényekkel a háta mögött, az utasbiztonság világába. Itt ismét sokat tanult, mire önállóan leshetett röntgengéppel az utasok táskájába, vizsgálgathatta az embereket, ha azok csúnya módon bejeleztek a fémérzékelő kapun :)
Szép korszak volt ez a pár hónap Alizunk életében. Külső szemlélőnek idegesítő ellenőrzés (igaz néha annak is, aki csinálja) de ez egy más világ volt, a reptér világa :) Ahogy telt az idő, Aliz nem is tudta, de egyre messzebb sodródott a rendezvények csillogó világától. Erre a már akkor ex meteorológus Budai Olivér tette a pecsétet. Na de ki ez az Olivér?? Főhősnőnk a repülőkőn, a röntgengépeken kívül sok emberrel is megismerkedett a reptéren. Sok barátságot kötött, de volt egy, ami többre is hivatott volt. Így kerül a mesénkbe egy újabb szereplő, aki egy bizonyos pillanattól kezdve meghatározó szerepet töltött be. Olivér években hasonló súlyt nyom, mint Aliz. Viszonylag párhuzamosan futott főhőseink iskolai évei, kivéve, hogy Olivér, aki az időjárás misztikumait kívánta elemezni a jövőben, egy évvel előrébb járt. Ő is sokat tanult és vizsgázott (na de az is tuti, hogy ő is szabad volt és logós egyetemi évei alatt :P) és végül lediplomázott. Ez a legény, igaz rendelkezett nyelvvizsgával, de a felnőttek borús világa nem akarta befogadni őt, hogy napsütést varázsoljon. Így a reptér, mint mindig segítő kezet nyújtott a friss kiscsibéknek. Olivérünk is oszlopos tagja lett a biztonságos repülésért dolgozó csapatnak. Ő többszörösen többet dolgozott itt, mint Aliz, de egyszer egyszerre jó helyen voltak és megismerkedtek. Innentől kezdve a sors szőtte szövevényes fonalát az életükkel kapcsolatban. Elindultak egy közös úton, ami egyszer csak egy kereszteződéshez ért és hirtelen irányt váltott. Ez a hirtelen kanyar Aliz terveiben még csak homályosan sem létezett, de Olivér már egy ideje kereste ezt a kereszteződést, hogy irányt válthasson. Egy kocsiban utaztak, így Aliz átgondolta a jövőről szőtt terveit, de nem talált semmit, ami az ismeretlen út ellen szólt volna, így az anyós ülésen maradt. Elhagyták a repteret és egy hosszan tartó úton, így jutottak el együtt a vendéglátás világába.
Nos így kerültünk mi pontosan ide, ahol vagyunk :) Hogy miért vendéglátás? Angliában szerintem nagyrészt ebben a szakmában nyitottak a külföldiekre....még. Azt már mindenki tudja, hogy vidéken vagyunk egy hotelben. De hogy ki, mit és miért csinál arról mindjárt lehull a lepel.
Amikor kijöttünk pontosan még nem tudtuk, hogy mit fogunk pontosan csinálni. "General assistant"-nek jelentkeztünk, ami végül bármi lehet: szobalány, londiner, felszolgáló. A szerződésünkben, amúgy general assistant-ok vagyunk, de már teljesen kialakult, hogy ki mit fog csinálni. Olivér az étteremben dolgozik, én housekeepeng-en (szobalány). Na de mielőtt belemennék kicsit jobban a dolgokba, először is szeretném megmutatni a szállodát!
A becsületes neve Rothay Garden Hotel. Jelenleg ez a hely tölti ki az életünk nagy részét. Nagyon szép helyen helyezkedik el, egészen pontosan egy patak folyik el a hotel mögött. A környezet hasonlóan pazar, mint a Grasmere-s képeken láthattátok. Az épület kívülről olyan angolos :)
Mint látjátok nem rossz kis épület! A szálloda 4 csillagos. Elég neves szálloda, különböző díjakat és elismeréseket is bezsebelt. Akit pontosan érdekelnek ezek az elismerések, az a szálloda honlapján megtekintheti : http://www.rothaygarden.com/ Az étteremről és az ételekről is csak a minőség jut eszembe. Nekem még nem volt szerencsém enni a felszolgált ételekből, de a látvány gyönyörködtett! Ezen az utolsó képen sajnos nem látszik, de a kert is nagyon szép. A szállodához egy spa részleg is tartozik. Nem túl nagy, de hangulatos. Van benne egy aromaterápiás kabin (terem, vagy hogy mondjam :D), szauna, 2 több funkciós zuhany részleg és egy kis medence, ami itt ott bugyog, zizeg, sistereg :) Hát nekem csak takarítani volt szerencsém benne :) Íme pár kép róla....
A szállodán belül van tehát az étterem, 2 lounge, ééés rengeteg szoba :) Az első kép az egyik lounge lesz, a többi pedig a szobákról pár kép...
Vannak kisebb és nagyobb szobák, erkélyes, teraszos. Azok a szobák, amelyek a patakra néznek mindig megviccelnek, a patak hangjára mindig azt hiszem, hogy esik az eső!
Nos én ezeket a szobákat takarítom és még a hotel többi részét is konkrétan. Amióta itt vagyunk úgy alakult, hogy én a housekeepingen vagyok. Eddig egyszer voltam étteremben, de egyenlőre nem is hiányzik. Nagyon bonyolult :P Takarításon 4 lány dolgozik és egy head housekeeper. Ebből 3 magyar lány, egy román és a kis főnökünk pedig angol. Mondhatni, hogy abszolút szerencsés voltam, mert magyar nyelven tudtam betanulni. Azt gondolná az ember, hogy ó mi lehet nehéz egy takarításban....de azért volt mit megtanulni. Emlékszem az első 2 nap után fájt a kezem a sok porszívózástól, na és a lábamról ne is beszéljünk. Azért fizikai munka nah! Mára már megedződtem. De ami a tuti, hogy ez a munka a tisztaságmániásoknak való!!! Azoknak a szakmája ez :) Team-ben dolgozunk, 2 fős egy csapat, de van hogy 3an vagyunk csak egy nap és akkor 3an dolgozunk együtt. Itt a head housekeeper is dolgozik velünk, ezen nagyon meglepődtem, azt hittem, hogy csak dirigálni fog. Van olyan nap, hogy magyar lánnyal vagyok csapatban és akkor szinte nem is beszélek angolul, de van, hogy csak én vagyok magyar és csak angolul beszélek egész nap. Szóval elvagyok. Már belerázódtam, vannak jó napok, vannak rosszabbak. A munka idő 9 óra, ebből fél ebédszünet. 7:45-re járok dolgozni, de van hogy 7:30-ra kell. Itt az ebéd, mint már meséltem inkább reggeli, így 11:30-kor van. Délután 16:45-ig dolgozom. Utána szabad az estém. Ezt most csak azért hangsúlyozom ki, mert ebben a szállodában ez nem annyira egyértelmű, pl. Olivérnek. Na de akkor mesélek is róla kicsit. Ő étteremben dolgozik, mint mondtam. Neki már kevésbé volt szerencséje, mert angolul kellett betanulnia egy teljesen idegen szakmát. Az étteremben 3 magyar, 2 román (néha a román szobalány is,3.-nak) dolgozik és a menedzserek pedig besegítenek, rendelést vesznek fel, a borral foglalkoznak. Olivér amikor betanult pont szabadnaposak voltak a magyarok, szóval igazi mély víz volt. De túlélte :) Az étteremben ők előkészítik a reggelit, reggeliztetnek. Itt ne csak olyanra gondoljatok, hogy odamegy a vendég az asztalhoz és kiszolgálja magát....van ilyen is, de a reggeli további részében rendelés,kiszolgálás van. Ha vége a reggelinek előkészítik az éttermet a vacsorára, mert ebéd a hotelben nincs, csak vasárnap. Az éttermesek reggel 7:45-re mennek és 13:00-kor haza mennek. Este 18:45-re visszamennek és mehet a vacsora! Ők ilyen osztott műszakban dolgoznak. De van náluk olyan is, hogy 8:30-ra mennek, ebben az esetben 13:45-ig vannak bent és ugyanúgy este 18:45-re mennek vissza. Az esti műszakuk a vendégektől függ, hogy meddig maradnak. Van hogy este 10 előtt haza érnek, van hogy 11 körül. Hát nem tudom mennyire tűnt fel nektek, de elég eltérő műszakban dolgozunk. Egy átlagos napon 1 óránk van együtt, amikor haza érek 17:00-ra, de 18:00-kor már készülődés van vissza a hotelbe. Este mire Olivér haza ér, én már mindig alszom, mert korán kell kelni. Napközben szinte nem is látjuk egymást bent, kivéve az ebédszünetben. Szóval egymásra marad a szabadnap. Sokat is röhögtünk az elején ezen, hogy megunni nem fogjuk egymást :) Szabadnap az nem konkrét nap, a lényeg hogy megkapj 2 napot a héten. Itt szintén nincs hétvége, se ünnep. A szállodában nem csak a munkaidőt töltjük, hanem azért is bemegyünk, ha eszünk. Ugyanis a szállás mellé, étkezést is biztosítanak. Reggelizni itthon szoktam, mert kényelmesebb, ebéd az ugye bent a munkaidő alatt. De ha szabadnapunk van, akkor is be lehet menni enni. Vacsira Olivér alapból visszamegy, mert dolgozik, én meg csak enni megyek be és haza jövök utána. 18:15-től van vacsora. Szóval mindegyikőnknek van saját szabadideje, amikor azt csinál amit akar. Olivérnek du. 5 szabad óra, nekem az estém szabad. Igazából nem tudom melyikőnk munkarendje a szimpatikusabb, de én kedvelem az enyém :) Szóval ilyen a mi kis munkás életünk. Néha unjuk a benti kaját és főzünk itthon, vagy ha begyünk nagyobb városba ott eszünk. Kicsit még visszakanyarodva a munka felé....van munkaruhánk! Nekem kétféle, mert más a ruha takarításon, mint az étterembe. Mindenkinek saját fekete nadrágja van és cipője. Én takarításon pólóban vagyok, gyönyörű zöld, pont neeem :) Plusz kis kötény. Erről nincs képem, de ha étteremben dolgoznék, arról van. Ilyenek vagyunk munkában....
Az angolról még annyit, hogy én annyiban fejlődtem, hogy megmerek szólalni, még ha hülyeséget is mondok, túl sok szót még nem tanultam, amit tanultam, az is takarítással kapcsolatos. Szóval a beszédkészség fejlődött egyenlőre. De már az is valami. Tehát az otthoni tanulás elengedhetetlen szabadidőben. Olivér meg angolul kell beszéljen mindig. Az ő angol tudásáról nem tudok nyilatkozni, nem áradozik róla :) Sokszor küzdünk az angolokkal, mármint megértésileg. Akivel sokat vagyunk azt már megértem, de van olyan, akinek szinte alig értem a szavát. De rafkósak nagyon! A szomszédom múltkor beszél hozzám, látja hogy nézek rá, mint valami kuka, erre elkezdett úgy beszélni, hogy értettem. Tudnak ezek azért érthetően is beszélni. Tegnap volt egy vicces eset. Utaztunk a buszon és hallottam, hogy egy csaj beszél mellettem angolul. Épp mondtam Olivérnek, hogy milyen szépen beszél, minden szavát értem, erre fél óra múlva magyarul telefonál és beszél. Na mondom, ezért értettem én :D
Most talán ennyiben tudnám bemutatni a munkát! Remélem senkinek nem vettük el a kedvét, aki Angliába készül :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
