Ismét sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de sajnos már nem tud mindig valami izgalmas történni. 

Na akkor gyorsan vegyük át, mi történt április óta... májusban pár napot Londonban töltöttünk, aztán onnan haza ruccantunk egy kis látogatásra. Amikor visszajöttünk Manchesterben kellett töltenünk a reptéren az éjszakát, mert nem volt este már vonat. Abszolút borzasztó volt, nekem nem jött be, nem tudom ajánlani. Felváltva adagoltuk a kávét, a kaját és a sorozatokat és nagyon hideg volt a terminálon :( 

Londonban ért minket az egyik legkellemesebb hír akkor tájt, még pedig, hogy az összes romi felmondott és esélyünk nyílt kihívni Olivér hugát és a barátját. Olivér még egy öröm ugrabugrát is lejtett. Onnantól kezdve izgis szakasz kezdődött, kezdve a rokonság kiutaztatásának megszervezésétől, egészen addig, hogy végre magyarokkal lakunk! Ez egész jól hangzott, de egy angol szakács gyerek is a szomszédunk lett, aminek igazán nem örültem. Elég hamar bemutatkozott, a kedvenc hobbija az ajtó csapkodás volt és a zene/film üvöltetése. Én felvettem vele a harcot, és bevásároltam az ajtó félfára ragasztható szivacsot, ami elvileg a huzat ellen hasznos, de a sok hülye ajtócsapkodó buzi ellen is. Beragasztottam az összes ajtót. Azóta talán a gyerek is csillapodott, de még a mai napig meg tud lepni igazi finom kis idegesítő dolgokkal....ISTENEM ALIG VÁROM, HOGY EGYEDÜL LAKJAK. Szerintem én ha koleszos lettem volna, előbb akasztatottam volna fel magam, minthogy a többieket kinyírjam, az több év letöltendővel járt volna. Szóval édes lesz újra otthon lakni. Na nézzük mi is történt még...a szakácsok is cserélődtek, és Fruzsi a legrégebben itt dolgozó magyar lány is elment a hotelből. Szóval történt ez az tavasz óta. Májusban még túl estem egy nyelvvizsgán, mai szerencsére sikeres kimenetelű volt :) Sokat készültem rá, igazán akkor éreztem, hogy lexikailag tényleg fejlődtem, mert ugye tanultam, nem csak felszedegettem az angolt, mint a többi napokon. Azóta, amióta nem készülök a vizsgára, kicsit úgy érzem, hogy stagnál a tudásom, kicsit hiányzik is a tudás szaga :) Mondjuk minden csak rajtam múlik igaz, de én nem szeretek tanulni, csak akkor teszem, ha muszáj. Ééés lusta is vagyok. Inkább nézek sorozatot két meló között :P Viszont azt megfogadtam magamnak, hogy ha haza költözöm, akkor időt és pénzt fogok fordítani arra, hogy a megszerzett tudás ne kopjon el, esetleg még fejlesszem is. Ámen.

Talán ami a legjelentősebb számomra az események sorában, hogy én is szedem a sátorfámat szeptemberben. Ez eddig sem volt titok, hogy 2 évet terveztem maximum. Igaz, októberben gondoltam először haza menni, de közbe jött a jövőm :) A Grasmere-i kiküldetésem alatt sok mindent átértékeltem, máshogy kezdtem el látni és szerintem én is változtam. Megszerettem a bárányokat.... :)

Így adódott, hogy a jövőm olyan pályán tervezem, amihez nem gondoltam, hogy valaha kedvem lesz. Apuval fogok dolgozni a munkavédelem területén. Érdekes amúgy tényleg, hogy régen nem tudtak volna rávenni semmiképpen erre a melóra, most pedig még érdeklődést is mutatok iránta. Talán az is motiváló, hogy lesz egy mesterem, akitől tanulhatok. Nem titok, hogy az én csodás diplomám (amit már valóban kézhez kapok hamarosan, ugyanis meglett a nyelvvizsgám), a környékét sem súrolja a munkavédelemnek, így vár rám egy "kis" tanulás. Először OKJ-s képzésben gondolkodtam, de valahogy szembejött velem a BME szakirányú továbbképzése, amire nem februárban kellett jelentkezni, hanem a nyár volt a határidő, a felvitől függetlenül. Így hát jelentkeztem munkavédelmi szakmérnöknek. Amúgy életemben elöször mondok köszit a bolognai rendszernek, hisz bármilyen alapdiplomával lehetett jelentkezni, igaz így nem szakmérnök leszek, csak szakember, de kit érdekel !?! Szóval ez a fincsi suli falat vár rám, ha felvesznek. Levelezős lesz természétesen. De amíg várok a felvételre, addig persze már fel mondtam a hotelben és szeptember 8-án költözöm haza. Tehát a 2 éves projekt majdnem kerek. Amikor azt mondtam, hogy költözöm haza (egyes számban), az nem véletlen, hiszem Olivér még marad kint pár hónapot. Pár hónap anyagilag nem rossz, és ő még nem döntötte el teljesen, hogy mit is kezd ha haza megy, így még több pénz, sosem jöhet rosszul. Megelőzném a rossz nyelvűek gondolatait, hogy az, hogy külön élünk pár hónapot, az nem azért lesz,mert bármi kapcsolati problémánk lenne, csupán felnőtt emberi lények vagyunk. Ennek keretén belül én nem fogok senkit korlátozni, ha ő azt látja jónak, hogy még marad, akkor támogatom. Sőt, az egy hónapos kis külön élést én is szorgalmaztam, hisz ennyi fellélegzés kicsit kell, az itteni összezárt élet után. Egy kis fellélegzés nem árt a kapcsolatnak, hogy utána újult erővel bele vágjunk az igzalmas jövőbe. Szóval ez az "egészségügyi" egy hónap kicsit hosszabb lesz, de karácsony után jövök majd ki látogatóba. Sőt szilveszter éjjelén felajánlottam a szolgálataimat a hotelnek, hisz Olivér dolgozik én meg nem akarok otthon ülni egyedül, jó móka lesz egy kis nosztalgia :) Január elején ismét visszarepülök Pestre, aztán kitudja, lehet hogy Olivérnek is betelik a pohár, aztán jön velem haza...

Tehát elérkezett úgy mond a finish szakasz. Szerencsére nem tűkön ülve várom a haza menetelt, hanem mindig lesz program, ami leköt. Most voltunk pár napot Edinburghban, ami fantasztikus volt, azt leszámítva, hogy lejártuk a lábunkat :) Tudom nektek ajánlani, gyönyörű hely, a kedvenc helyem lett.

Augusztusban még anyu is jön egy hétre, aztán miután ő haza ment 2 hét és én is megyek. Azért furcsa lesz...nem lesz nehéz visszaszokni, hisz az otthoni életem volt sokáig a normális. Viszont szívet melengető lesz, hogy nem azzal kell majd kezdenem a reggelt, hogy kipakolom a reggeli büfét az étteremben vagy hogy kitakarítom a spa-t. Helyette lesznek más kihívások :) Mondjuk a mit vegyek fel, egy ruhám nincs...itt ez sosem okozott gondot, hisz mindig a csodálatos egyenruhát kellett felvenni. Már egész különlegesnek éreztem magam, a kis hétköznapi ruhámban, amikor szabadnapon elmentünk valahova. Jó lesz végre normális ruhát felvenni! Sőt az még szuperebb, hogy a következő munkahelyemen nincs egyenruha. Amióta csak dolgozom ezek a hülye ruhák kisértenek...reptér...hotel...

Ha haza megyek és ne adj isten unatkoznék az új munka, új suli, család, barátok mellett akkor ott vár még rám a lakás projekt is. Az otthoni emeletes családi ház szintjei ketté lesznek választva egy varázslattal és a felső szint lesz az én birodalmam. Ennek lakássá varázsolása szintén a rám váró kihívások listáját szaporítja. ALIG VÁROM! El sem hiszem, hogy ez is eljön lassan, hogy tényleg, ekkor már hivatalosan is magam ura leszek :) Naponta 3D-s lakástervező programok futnak a fejemben. Már minden ki van találva, már csak a megvalósítás hiányzik. Végre elköthetem a pénzem :D Persze majd jönnek a bökkenők, csak hogy tuti életszagú legyen a dolog!

CHALLENGE ACCEPTED :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.