Éljen a szabadnap!!! 2 nap hotel mentes élvezet! Mondjuk a mai nap már több mint a fele elment, a főzés-mosás-takarítás kombóval. Rakott krumpli volt a menü. Egyszerű kajának tűnik, de mire összeraktam, éhen haltam. Mostanában teljesen rákaptam a főzésre! Annyi mindent szeretnék főzni, de erre kissé kevés az idő, meg hát elég drága is, valamint fogyókúrázom elvileg. Szóval főzés főleg pihi napokon van, vagy néha munkásnapokon. Húsvétkor még sütit is sütöttem, laza 3 órát töltöttem a konyhában. Ijesztően hangzik, de jó volt :) Közbe laptopon filmet néztem, azaz inkább hallgattam. Mostanában a sütőzacskós sütés nagyon megy nálam. Gyors, fincsi és nem jár annyi dzsuvával. A süti imádatom továbbra sem hagyott alább, Olivértől mindig ezt hallom: "már megint sütit eszel???" Itt most apró pici sütikre gondoljatok, amiket a hotelben lehet falatozni, ami meg marad. Egyébként aki hotelben dolgozik, pontosabban az éttermi részen, annak kész kínzó helység tud lenni, persze csak ha fogyókúrázik az illető. Jelen esetben vegyünk engem. Itthon megvacsizom a kis extrudált kenyeremet felvágottal, egy joghurttal és akkor menj be dolgozni, szolgálj fel ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb ételeket. Jaaa és ha a meló végén a szakácsok még megmaradt édességeket is kitesznek....na ennek állj ellent és ne nyáladzál! Hát sokszor mission impossible! Most jelenleg jól laktam, mert ebéd után vagyunk, de ha még egyszer lenne előttem a húsvéti sütiből...hát én biztosan rárontanék!

Most jelenleg istenítettem az evést, ami rossz fényt vet a súlyvesztési kísérleteimre. Akkor most kicsit próbálok cáfolni. Igaaaaz, hogy 2 hete nem tornáztam (tavaszi fáradtság és depi), de sikerült rávenni magamat a futásra. Olivér minimális iróniával beírta a naptárba! Na de komolyra fordítva a szót, futni akarok. Hogy még több motivációm legyen a mostaninál, úgy gondoltam, hogy kell egy futócipő. Egy nagyon menő! Természetesen a csillagos eget verő árral rendelkező cipő tetszett meg. Gondolkodtam, hogy most nagyon menő vagyok és megengedhetem magamnak, de akkor is kicsit túlzás. Így realizáltam a gondolataimat és végül megrendeltem a szipi-szupi kis futó cipőmet :) Bár napokig rágódtam, hogy melyik színű Nike cipőt vegyem, de megszületett a döntés. Igazából szerettem volna felpróbálni, azaz ha nem is pontosan az általam választott tipust, legalábbis valami egészen hasonlót. De itt a környéken sehol nem találtam egy átkozott Nike cipőt! Pedig direkt 2 városba is elmentem, hogy találjak egyet. Így a meglévő Nike cipő adataimból és az itt vásárolt cipők méreteiből silabizáltam ki, hogy melyik méret lesz a tökéletes, szóval már csak imádkozhatom, hogy jó is legyen. Már úton van a cipelő, szóval nem sokára dicsekedhetek vele. Ennek az ára csak a felhőkig ér, ha már a csillagos ég ugrott. 

Mint a cipős példa is mutatja, a vásárlás az nagyon megy. Az Amazon csábííítóóó :) Most is új őrületem van. Kendálba már többször jártam és az egyik boltban mindig összefutottam egy pirítóssal, ami szép fényes és angliai zászló van az oldalán. Itt a lakásba már van píritósunk, ha megvenném nem is idevenném, hanem haza. Ez most biztos bizarul hangzik, de most miért is?! :) Igaz haza kéne cipelni, még nem tudom, hogy, de emléknek szupi lenne. Amúgy is szeretem az angliai zászlós dolgokat (union jack). Ez a píritós csak a kezdő lökés volt, már konyhai kiegészítőkről is álmodozom. Pár cuki cuccot már találtam is. Hááát tuti rendelek ezt azt. A píritós még nincs meg. Ha legközelebb megyek vásárolni és még ott lesz, akkor felmarkolom. Jó lesz haza cipelni :) Ha már cipelés...hát a "havonta vennem kell valamit magamnak" hang megszólalt és lett egy menő hátizsákom. A havi Kendálos bevásárlások mindig hátizsákkal történnek,  de most már legalább nem kell Olivértől kölcsönöznöm, van nekem iiiiiisss! Az új táskákról azonban egy rövid, de annál viccesebb dolgot kell elmesélnem. Nem tudom emlékeztek e, de meséltem, hogy haza utazásunk alkalmából vettem egy kéziponggyászt. Nagyon szép. Apukám a haza érkezésünket követően  órával megmerítte a sárban :D Most nem rég az új hátizsákomat élvezve, elmentünk a boltba vásárolni. Óóó hát nem kell nekem zacskó, van hátitatyó. Baráti összeröffenésre igyekeztünk, amikor is észre vettem már ott, hogy áll a tej a táskámban. Hazáig cipeltem a tejes táskát, mert már nem akartam ott tisztogatni. Mindenben állt a tej, mire haza értünk. A pénztárcámban is, szóval pénz mosásba kezdtem. Szerencsére nem volt nálam papír pénz. Szóval úgy tűnik, nálam ez a táska felavatás rendje. Be kell dzsuvázódnia! :)

Ha már vicces dolgok, akkor mesélek még valamit. Először nem volt vicces a számomra, de másnap már annyival inkább az volt. Itt a lakásban 4 szoba van. A mellettünk lakó egy angol szakács. Csendes tipus, persze akadnak kivételek, mint ez az eset is az volt. Már nagyban alszik mindenki, próbálna pihenni, mert esetleg másnap dolgozna. Szakácsuk ittas állapotban valamikor éjfél körül berobban a bejárati ajtón, aminek a bezáródása nem éppen csendes. Párszor ki-bejárkál a szobája és a konyhaközt, közben érthetetlen angol szavakat motyorászva. Na jó, a fucking-os dolgokat értettem :D A hangokból ítélve valamit betett a sütőbe. Mondtam is magamban, hogy tuti elfogja felejteni. De ezzel a gondolattal sikerült is elaludni újra. Valamikor fél 4 tájt egy fura hangra ébredek, ami nem akar abba maradni. Senki nem reagál a hangra, na mondom én kinézek mi a szar ez. Mire kimentem abba hagyta. Nem tudtam, hogy mi volt. De valószínű a füst jelző. Hát mondjuk érthető is lett volna, mert a drága szive bent felejtette a pizzát a sütőben és laza 3 órája sült. Füst szerencsére nem volt, se tűz. Basszus még jó, hogy felébredtem, ki tudja mi lett volna ha mondjuk nem. Másnap mindenkinek ezt mesélve már viccesebb volt a story, mint este mérgelődve. Olivér persze végig aludt mindent. Szóval a jövőben ha betörnek hozzánk és fogom a betörőt leütni egy serpenyővel, míg ő békésen alszik fent. Az extra "well done" pizzát meg is örökíttem :)

Ha már az angoloknál tartunk. Kicsit mesélnék a munkához való hozzáállásukról. Már most kijelentem, hogy természetesen vannak kivételek, nyilván most a szállodán belüli emberekre gondolok. Általánosítani nem tudok, csak az általam szerzett tapasztalatokról tudok beszámolni. 2 front is van a szállodában, ahol élhetek panasszal. Kezdjük az étteremben. Felszolgálóként dolgozunk Olivér, én, egy román pár, és 2 angol. Ezen felül persze a menedzserek (itt más értelmet nyer ez a szó, mint otthon, mondjuk úgy hogy recepciós, rendelés felvevő, ha kell báros és mindent elintéző) Mi 4-en külföldiek rendesen dolgozunk, ezt most őszintén mondhatom. A másik angol srác, illetve lány munkája kifogásolható. Ezen mi mindig ki szoktunk akadni, mert ezzel sokszor a mi dolgunkat nehezítik, de ami a még rosszabb, hogy rájuk nem szól senki. Inkább ez az ami felháborító. Vegyünk egy napot példának. Felvettem nem rég egy lányt, aki csak mellékesen, de 19 éves. Először csak a recepción kezdett. Aztán a bába is betanították. Mostanában meg inkább felszolgál ő is. Az első ilyen napjaiban, úgy kerülte a munkát, mint annak a rendje. Ha valami ételt ki kell volna vinni, akkor inkább gyorsan kiment a konyhából. Volt, hogy megelégeltem és mondtam, hogy segítsen már. Az asztlokat nem akarta leszedni, csak lézengett ki és be. Amikor lement a reggeli és végzünk a terítéssel, vannak egyéb feladatok, ami két embert igényel. Persze nem tudta, hogy mit kell csinálni így neki adtam a könnyebb feladatokat és azt is elmagyaráztam. Az egyik ilyen a porszívózás volt. Ilyen felesleges munkát én még nem láttam. Végzett a 20 perces porszívózással 10 perc alatt, az eredmény kb. olyan volt, mintha nem is történt volna semmi változás. Amire megkértem feladatokat, azt sem tudta megcsinálni. Miközben én dolgoztam láttam hogy támasztja a recepciós és jár a szája. Megkérdeztem, hogy végzett e, mire zavart nevetésbe kezdett és ment csinálni. Persze senki nem szól rá, hogy csinálj már valamit. De ebben az esetben nem csak ráharagudtam. A menedzserekre is olyan annyira. A lánynak első napja volt az étterem és el sem mondták neki, hogy mit kell csinálni. És most komolyan nekem kell elmagyarázni és még meg se csinálja?! Nyilván nem szúrhatom le és nem ugráltathatom, mert nem abban a pozícióban vagyok. Azóta a lány kicsit javult, kezdetem is örülni, de pár napja megint halálosan kiakasztott a munkakerülésével. És tippelhettek kit idegesít ez? Hát nem is a menedzsereket, mert azok nem is akarnak rászólni vagy én nem is tudom. A csaj a szálloda előtt egy étteremben, azaz inkább kávézó szerüben dolgozott elvileg. Nem úgy tűnik, mint aki bármit is dolgozott volna. Jaaa és neki az anyja is a szállodában dolgozik, mint kisfönök a takarításon...erről később. Tiszta belterjes ez a szálloda. És nem ez az első családi szál...a másik lelki békére zavaró tényező egy szintén 19 éves srác. Ő a barátja által került ide és itt van azt hiszem 1-2 éve. A barátjával híres munkakerülők voltak. Persze senki nem szólt rájuk. Hamarabb is haza mentek mindig, persze nem szólt senki. Igaz a srác haverja anyja az egyik meni (menedzser rövidítése a jövőben). Ha dolgoztak is valamit, az mindig fél munka volt. Mára a srác egyedül van, mert a barátja, akinek az anyja a meni és a nő meg amúgy a főnök barátnője, elment. Kicsit reménykedtünk, hogy ha a srác egyedül marad, talán kicsit jobban fog dolgozni, az elején még így is volt talán. De tegnap délután bebizonyította, hogy kutyából nem lesz szalonna. Tegnap mérgesek is voltunk rá este, mi sem készítettünk elő dolgokat nekik, hogy szívjanak ők is ma. Most a 2 szabadnapon a 2 angol jómadár dolgozik, szerintem romokban lesz az étterem és a konyha. Hátha most észre veszik a menik, hogy nem dolgoznak rendesen. De szerintem akkor sem fognak rájuk szólni. És persze ez minket azért is zavar ennyire ez minket, mert mi rendesen megcsináljuk a feladatunkat, ennek ellenére néha minket buzerálnak. Dühítő tud lenni nagyon. Most akkor kicsit mesélek a leányzó anyjáról, aki a kisfönök, de annyit ért hozzá, mint én az építészethez. Most biztosan felmerül egyes olvasóban, hogy mi lehet olyan nehéz egy takarító brigádot irányítani. Hát el kell hogy mondjam, hogy sok dologra oda kéne figyelni, a takarítás irányítása a legkevesebb szinte. Annyira nem akarok belemenni a részletekbe, mert nincs annyi karakter hely!! De annyit elmondok, hogy a lányának volt kitől örökölnie a munkakerülést. Az előző kisfönök takarított velünk, egész embernek számított. A jelenlegi munkája pocsék, ha egyáltalán segít. Az első napjaiban nem is tudtam, hogy most mondjam e neki, hogy mit kéne csinálni vagy nem. Azt gondolom be kellett volna tanítanunk,  mert ha volt is köze takarításhoz máshol, ez egy másik szálloda más rendszer. Az elején mondtam is neki pár dolgot, de nem igazán tűnt befogadónak.Nem csoda ha most is pocsékul dolgozik. Manapság nem dolgozik velünk, csak ha nagyon muszáj. Van hogy egy nap alig látjuk, senki nem tudja hol van, mit csinál. DE párszor elmegy a recepció előtt egy ronggyal, hogy azt higgyék dolgozik. Ez is a fő gond. Amikor például sok szoba van, 3 lány van és ő, akkor a vezetőség azt hiszi, hogy ez 4 egész embert jelent és 2 csapatban dolgozunk. A valóságban 3an dolgozunk ő valahol lézeng, talán segít. Így ez a 3 ember szív végig. Nem rég jött egy új lány, akit én tanítottam be, mert hát a kisfönök amúgy sem ért hozzá, meg nem is akarta. Az nap jött velünk dolgozni, de egyszer csak egyedül hagyott a tanuló lánnyal és én csináltam helyette a dolgokat. Elborult az agyam, mentem és felnyomtam a meniknél. Szóltak is neki, hogy dolgozni kéne. Többet is segített. AZóta hullámzik a teljesítménye, de inkább a hullám rész van többségben. Az a baj, hogy emberileg ezek az emberek normális, sőt jó fejek, de ha velük kell dolgozni, az halál. A takarítás mostanában keveset szerepel a beosztásomban, így ez annyira nem érint. Az új lányon meg mindenki ki van akadva, amúgy tényleg katasztrófa. Múltkor már nem érdekelt, leültettem és megmostam a fejét, hogy kapja össze magát mert ez nem hawaii hanem a housekeeping. De azóta megint visszaesett elvileg. Ő amúgy nem angol, tehát mint az elején is említettem, nem lehet általánosítani. Szóval nincs olyan nap, hogy valaki miatt ne kelljen kicsit idegeskedni. Sokszor megfogadjuk, hogy szarunk rá. De nem mindig megy. Félre értés ne essék, nem minden nap telik örlődéssel, de mindig téma az ebédszünetben az agyhalál...vagy a takarításon vagy az étterembe. Ráférne itt pár emberre egy kis Gordon Ramsay nevelés :)

Ez a kép igaz rám. Valamelyik nap eszembe jutott az a bizonyos "bevonzás" dolog. Biztos hallottatok már erről a pszichológusok által,de azóta már sok mindenki által használt kifejezésről. Talán a Titok című könyv is szól erről. Én nem olvastam végig, csak hallottam. A vonzás törvénye az életben. Igazából én nem is tudom, hogy hiszem e ebben vagy nem. Ezen ég nem is gondolkodtam sosem. De lehet, hogy mégis működik. 2007-ben voltam először Angliában. Uticélunk London volt. Amint Anglia partjai felé tartottunk a komppal, egyből szerelmes lettem ebbe az országba. Londonban még jobban elmélyült ez a szerelem :) Haza sem akartam jönni. Pedig akkor, még nem is tudtam, hogy hogyan működnek itt a dolgok, csak turista szemmel néztem. Vettem is pár szuvenírt magamnak. Az utolsó napon még szerettem volna venni egy párnát, amin angol zászló van és egy maci. Persze minden tele volt ajándék boltokkal, de párna az már pont nem volt :( Anélkül kellett haza térnem. Megfogadtam, hogy én még visszamegyek Londonba és szerzek magamnak egy olyan párnát!! Van egy könyvem, amibe olyan dolgok vannak beleírva, amiket szeretnék elérni az életben, vagy megszerez vagy átélni (Eddig egyet pipáltam ki, a tandemugrást) Ez az angliai visszatérés sokszor eszembe jutott, mert a kint vásárolt szuvenírek ott figyeltek otthon az íróasztalomnál. És most, kint élek Angliában! London elérhető számomra. Amíg itt kint élek biztos, hogy ellátogatok Londonba és veszek egy párnát! Mégis működnének ezek a bevonzásról szóló dolgok? Abban a könyvben, ahol a célok vannak...a nyelvvizsga is szerepel, ha ciki hanem, nekem nehezen ment, azaz még pont nem ment....most pedig itt kint élek és tökéletesen felkészülhetek a nyelvvizsgára. A szóbeli része nem fog gondot okozni, egy cél ki lesz pipálva. Újabb dolog teljesül majd! 

Egy hete voltunk Lancasterben, újabb várost fedeztünk fel. Az idő nem volt a legjobb, a nap csak épp sütött. A busz út nagyon fárasztó volt, 2 óra oda és vissza. Az első óra után kezdett izgis lenni picit, mert Kendalig már csukott szemmel is eltalálok, de az utána lévő terep már ismeretlen. Kicsit furcsa érzés is fogott el, hisz kiléptem a biztonsági zónámból, amit jól ismerek. Az út már kevésbé volt szép, erre felé sokkal szebbek a házak, a tájról ne is beszéljünk. A városban nem sikerült térképet szereznünk, de azért megtaláltunk mindent, amit kerestünk. Egész helyes város volt. A vásárlási lehetőséggel sokkal jobbak. És itt most ruházatra gondolok. Kendalban nem túl sok bolt van, az is olyan divatot közvetít, amit pénzért sem vennék fel. Az angolok elég érdekesen öltöznek, csak így halkan megjegyzem. Szóval tudtam pár cuccot venni. Nyárra is vettem pár dolgot, amit mondjuk szerintem majd csak a nyaraláson fogok használni, mert itt nem lesz valami gatyarohasztó meleg.Annyira nem is baj. A városkára visszatérve...szép volt jó volt, de a 4 órás busz út azért nem éri meg. 

Ebédidőben a Mekibe akartunk bemenni, mert ott legalább tudjuk mit kaphatunk enni. De az emeletes meki is tele volt. Végül egy utcai hamburgeres mellett voksoltunk. Jobban is jártunk. Hatalmas szendvicset ettünk, volt benne bacon is, ami mostanában a kedvencem! 

Találtunk egy lengyel boltot is. Elvileg itt hasonló termékek vannak, mint nálunk otthon. Reméltem, hogy találunk túrót, de nem. Azaz lehet, hogy volt, de lengyelül volt ráírva. Igazából semmi olyat nem találtunk, ami itt kint ne lehetne kapható. De tudtunk kolbászt szerezni :) Abból lett a fincsi rakott krumpli most.

A város egyik fő látni valója a vár. Be is mentünk, vettünk is jegyet. Aztán kiderült, hogy idegenvezetés is lesz. Aztán szép lassan kiderült, hogy ez egy börtön!! Én azt hittem, hogy királyi bútorokat fogunk látni, vagy valami hasonlókat. Erre börtön. 4 vagy 5 teremben voltunk. Kipróbálhattuk, milyen volt egy cellába bezárva lenni a rég múltban. Aztán az is szemet tűnt, hogy sok öltönyös ember jött ki be a bejáratnál. Azt hittem, valami találkozó van a "múzeumban". Végül az is kiderült, hogy jelenleg is van működő börtön része. A tárgyaló teremben is voltunk. Szóval kissé csalódás volt. De legalább valamit értettünk az idegenvezető előadásából. 

Végül lenéztünk a folyó partjára, ami nem volt olyan szép. mint a képen. Víz sem volt túl sok a mederben. 

JA még van ez a kép. Valaki homok formázással keresett pénz az utcán :)

Még van egy story! Egyik nap az étteremben dolgoztunk. Egyszer a konyhából jövet az étteremben látom, hogy valami történt, mert mindenki nevet. Hát bárányok szabadultak be a kertbe! Nem tudom, honnan jöttek, de haláliak voltak, mindenkinek nagyon tetszettek :) Zabálták a szépen rendezett kertet, pontosabban a füvet. A virágágyásban feküdtek. A főnök épp jött dolgozni, aztán elterelte őket valahova. Fél óra múlva ismét feltűntek a szinen. Ekkor már a főnök és az egyik meni ment ki terelgetni őket. Kettőjüknek már nem nagyon ment, nagyon vicces volt. Szegény bárányok, pedig olyan cukik voltak :) Akartam is fotót csinálni, de hamarabb zavarták el őket, mint vége lett volna  a reggelinek. Imádom a barikat! És már kis bárányok is vannak. Olyan cukkerek :) Úgy megdögönyözném őket!!

A tavasz úgy tűnik eljött hozzánk :) Remélem itt is marad. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.