Hol is kezdjem a mesélni valómat....még mindig nem tudtam venni gumicsizmát!!!! De talán ugorjunk visszább egészen pontosan 3 napot. Talán azt nem kezdeném el mesélni, hogy hogyan jutottunk el idáig Olivérrel, aki tudja, tudja, aki nem,nem, aki sejti, az jó úton jár :) Vasárnap este elkezdtem bepakolni az életemet egy böröndbe. Gondoltam pikk pakk összedobom a táskám, hisz van listám a vinni valókról, arról nem is beszélve, hogy rutinos utazó vagyok. De a valóság mégis az, hogy 4 órán keresztül pakoltam be. Na jó, a börönd méregetés és sakkozás a cucokkal egy órába telt. Nagy nehezen összehoztuk a maximális és egyben megengedett súlyt. Hatalmas szívfájadalom, hogy a 8 dkg-os csokikrémet és a 5 dkg testápolót otthon kellett hagynom :)

Reggel 6 órakor indult a Wizzair londoni járata Luton felé. Ez persze egy hajnal 4 órás check-innél való kezdést jelentett. Két óra alvás után a 32 kg-os börönd huzagatás maga volt a mámor. Utoljára  haladtunk át az ex munkahelyünkön, az utasbiztonsági ellenőrzésen. Furcsa volt ott utasnak lenni. Azért hiányozni fog! A gépünk pontosan indult. Azért a Wizzair gép kicsit szebb volt, mint a Ryanair-é. Az utazásból nem élveztünk túl sokat, azonnal elaludtunk, legalábbis én biztosan. Olivér mondta, hogy átrepülünk a La Mache csatornán, azt le kéne fotózni. Persze az alvás ezt ellehetetlenítte, így csak ezt a képet tudtam két szunnyantás között lekapni.

Egyébként olyan idegesítőek a stewardessek, folyton bemondanak valamit a gépen, nehogy tudjál aludni :) Ahogy landoltunk London felett rengeteg felhő réteggel találkoztunk. Szegény fényképezőm már kattanásra készen állt, hogy lekapjak valamit a városról, de annyi felhő volt, hogy már csak azt vettük sézre, hogy leszálltunk. Fantasztikus esős idő fogadott minket. Már egészen csalódtam volna, ha ragyogó napsütés vár :) A reptérről busszal mentünk tovább Birmingham felé. 3 órát várakoztunk a buszra bennt a terminálon. Egy örökké valóságnak tűnt, de ezt alvással csillapítottuk. Repülő utazásunk során egy baleset is történt...Olivér böröndjének kitörött a kereke! Még jó, hogy ilyen szépen megtermet legény és tudta húzni vonni :) No de visszatérve a buszos utazásunkra. Londontól 2 órát utaztunk buszon az átszállásig Birminghambe. Húúú hát az a busz olyan kényelmes volt, hogy napot is tudtam volna utazni benne. Nagy volt a hely és a mosdó is működött (Magyaroszágon ez luxus, igaz ott nincsenek is ilyen nagy távok). Birminghamban szembesültem elöször a "fantasztikus" angol ízekkel.

A fincsi hamburgerezést az újabb busz utazás szakította félbe. Az a busz már nem volt olyan kényelmes, sokan is voltak, de a legrosszabb, hogy 5 órát utaztatott minket. A sofőrök, két már jócskán hatvan éves korán túl levő fiatalember volt. Olyan fittek voltak, hogy csak úgy hajigálták be a csomagokat a buszba. Bár ez a fittség, ennyi idősen elég jellemzőnek tűnik az angolokra. Le a kalappal! Teljesen mások. DE ami az első pár órában már feltűnt, hogy nagyon udvariasak, kedvesek és kommunikatívak. Főleg az idősek. Ez nagyon megdöbbentő volt számomra. Na de visszatérve a buszútra...jajj szörnyű volt tényleg. Nem elég hogy szomjaztunk, még a hely is kicsi volt.  Én személy szerint igyekeztem átaludni. Az alvás mellett azért néha nézelődtem is. Nagyon szép a táj, minden zöld, sok a bárány az út mentén :) Ekkor még annyira nem is volt gondom a bal oldali közlekedéssel. Az időjárás hozza a formáját, mint azóta is minden nap: borus,süt a nap, borus, esik, borus, esik, süt a nap.... Gyönyörű vidéken jártunk már, amikor lassan közeledtünk a cél felé. Már keztünk lassan mozgolódni, mert az óra szerint lassacskán meg kellett érkeznünk. Már sötét volt és szakadt az eső, egészen bizalomgerjesztő volt :D Már az indulás elött napokkal azon fantáziáltam, hogy kitesz minket a busz a semmi közepén, sötét lesz, na és akkor mi merre hogy?!? Hát kb. ez történt, amikor a söfőr közölte, hogy megérkeztünk Grasmere-be és hogy ő nem is ismeri a szállodát. Leszálltunk, megkaptuk a csomagokat, aztán maradtunk a sötétben ketten. De legalább nem esett már az eső. Szerencsére telefonos segítséget kértünk és jött értünk a felmentősereg a szállodából. Kocsival még elkanyarintottak minket a szállodához, hogy másnap mégis hova kellene menni, aztán meg sem álltunk a szállásig. Így halkan megjegyzem, hogy a közvilágítás siralmas itt, az eső is szakadt, szóval fogalmunk sem volt hol vagyunk! A szállásunk sokkal jobb, mint amire számítottam. Én úgy érkeztem ide, hogy tuti egy ágyunk, egy szekrényünk és mini helyünk lesz. Kellemes csalódás ért. A szállásunkról és az itteni életünkről (ami tart kemény 5 napja) a következő blogos bejegyzésben olvashattok :)

De hogy kedves Családunk és Barátaink ne maradjanak képek nélkül, így mégis tovább mesélem kicsit a  történetet! Érkezésünk másnapján még nem kellett dolgoznunk. Ébredés után elindultunk felfedezni (még szűk körben) Grasmere-t. Az idő nem volt a legalkalmasabb, na ne is szépítsük, szakadt az eső. Ekkor még naívan azt hittem, az én bőrcipőm, ami otthon vizálló, itt is az lesz. Persze.....azóta van gumicsizma őrületem :) Na de nem is szaporítom a szót, íme pár kép Grasmere-ről .......

Ez az egyetlen élelmiszer bolt!

 Ma csodálatosan sütött a nap! Akkor még szebb ez a kis falu.....

Tömören talán ennyit tudunk most mutatni az új lakóhelyünkről! A lakásunkról, a szállodáról és a munkánkról a következő bejegyzésekben olvashattok majd. De hogy milyenek ezek az angolok? Nahhh az pláne megér egy bejegyzést :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.