Hát az elmúlt napokban, illetve hetekben nem unatkoztunk, ezt nyugodtan kijelenthetem! Ha az ünnepek közelednek, az mindig is felfordulást, izgatottságot jelent. Az itteni nyugodt kis életünket sem kerülte el ez a kis felfordulás! 

Elöször is egy kis időjárás jelentéssel kezdenék: karácsony környékén itt nem hogy hó nem volt, de még hideg sem. 8 fokos, néha esős, szélviharos időben volt részünk. Ez a mai napig így tatja magát. Egészen tavaszinak hatott ma az időjárás. Kedvem is lett volna sétálni egyet, de az eső bármikor rákezdhetett volna, így a mai szabadnapot egészen a pihenésnek szenteltük. De most jut eszembe, hogy volt itt is hó, körülbelül akkor, amikor otthon leesett az első hó! Szép volt, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is mosta az eső...

A karácsonyi ajándék vásárlás, mint már régebben írtam, már igen csak időben elkezdödött. December elején, már be is fejeződött. A dilemma, hogy "küldjek e csomagot vagy nem" végül eldölt. Küldtem :) Jól megtömött 5 kg-os csomagot sikerült feladnom postán, aminek a díjja annyi volt, hogy még karácsony sem volt, de csillagokat láttam, úgy fejbe ütött!!! Inkább el sem mondom...de az biztos, hogy többet nem küldök csomagot! Szerencsére itt a hatalmas összeg sem tűnik annyira hatalmasnak, mert 1 font=357 Ft (a mai árfolyam szerint), szóval nehezebb belegondolni, hogy mennyit költesz. Ha valamire rá van írva hogy 1 font, akkor arra rávadulsz, hogy hűűűha de olcsó, pedig ha átszámolnánk, annyira nem is olcsó egy-két termékért. Na de ebbe most nem is mennék annyira bele. Tehát a karácsonyi előkészületekre visszatérve....ha már nem is tölthettük otthon a karácsonyt, mindenképpen egészen hasonlót próbáltam teremteni. Égősor, adventi koszorú és persze egy karácsonyfa :) Mint meséltem itt az angolok hamar állítanak karácsonyfát, de én nem álltam be a sorba, így próbáltam minél későbbre tolni a faállítást. Ez egészen 20-ig sikerült, de ezt is elmesélem majd :) 

A karácsonyi égősor kék és piros izzója annyira domináns, hogy kicsit néha olyan hatást kelt, mintha valami buliban lennék és menne a neon fénycső. Egy-két tárgyat egészen más színben látni :) Szem jojózás már előfordult! Az utóbbi kép pedig az ablakunk. Elszöszmötöltem, mire a hajvágó ollóval és a körömvágóval kivágtam! De azt mondom megérte! Eredetileg hópelyheket terveztem, de még lehet, hogy lecserélem télapó bácsit, mert februárban ő már nem annyira szezonális. 

Itt a munkán, a kiránduláson és vásárláson kívül nem sok hatás ér, így amikor eljött a karácsonyozás a magyar pajtásokkal, a staff karácsony és amúgy a karácsony, hát izginek tűnt az élet. Végűlis minden lezajlott 7 nap alatt. Szerintem már meséltem, hogy mi magyarok közösen kis karácsonyozást szerveztünk, titkos húzással. Ilyen titkos húzás a szálloda alkalmazottai között is volt. Vártuk a karácsonyi munkabeosztást már jóval a szenteste előtt, hogy tudjuk mi lesz a sorsunk. Vajon tudunk e szenteste skypolni? Mikor lesz mindenki szabad a munkában, hogy 6an össze tudjunk ülni? És meglett a beosztás végül. Hát persze dolgozzunk szenteste...de legalább találtunk olyan alkalmat, amikor egyik magyar sem dolgozik. Ez a nap 20-a volt, amikor is este a staff karácsonyunk volt. Az a nap nem volt unalmas :) Mondhatjuk, hogy az nap 10 órás mulatáson voltunk túl :) A kis magyar karácsonyunk délután 4-re volt megbeszélve. Délelőtt takarítás, vásárlás (mert persze utolsó nap jutott eszembe, hogy az esti frizurához kéne hajlakk), készülődés. Még szerencse, hogy a mézeskalács sütést már 2 nappal korábban megejtettem. A kalács mellékesen finom volt, igaz nincs rajta fehér tojáshabos dísz, mert itt persze nem lehetett kapni porcukrot és anélkül nem megy annak elkészítése. A kis bulink a mi szobánkban volt. Hangulatosra sikeredett :) Volt forralt bor, süti, rágcsálni való és vizipipa, mert már ilyenünk is van :) Szerintem mindenki örült annak amit kapott. Ja és bocsánat a fa is felállításra került! Kb. 2 perc volt összerakni! Még a díszeket sem kellett rárakni, mert azok is rajta voltak kampóval. Egyedül az égőkkel kellett bíbelődni. Otthon minden évben más színű a fánk, hát ez itt nem hiszem, hogy nagyon kivitelezhető, az űber tuti kész fánkkal, így kénytelenek vagyunk még egy évet kihúzni majd, a PIROS FEHÉR ZÖLD (ez a magyar föld :D ) színű fánkkal!

Szóval az itteni kis eszem-iszom-karácsonyozom után mindenki szépen felöltözve elindult a hotelbe. Aznap este egy vendég sem volt a szállodában, így csak mi alkalmazottak népesítettük be. A főbejáraton mehettünk be, bárhova pakolhattunk :P Hát igen, amúgy a személyzeti bejáraton járunk be :) Az este indításaként a elsőként mindenkit várt a bár és a lounge. Azt kérhettünk a bárból a mit akartunk és a főnök szervírozta. Egészen furcsa érzés volt ott ücsörögni és italozgatni, ahova naponta 2x járok porttörölni,porszívózni. Először nem is találtam a helyem, de a jót könnyen meg lehet szokni. Végre volt alkalmam kipróbálni a Malibu-t (aki még nem ivott volna, kókuszos szeszes ital), ananászlével egészen szuper, sőt előlépett a kedvenceim közé :) A vodka narancs mehet a süllyesztőbe!

A magyar leányok és az egyik szakácsunk :)

Pár pohár elfogyott mire várt minket a büfé, azaz sok fincsi kaja! Az étteremben egy hatalmas asztal lett nekünk előkészítve, volt lufi, minden móka az asztalon. Volt egy szaloncukor formájú izé is. Amióta itt vagyok, már sok boltban láttam ilyet, de nagy kiszerelésben mindig. Nem is értettem mire való, dísz, édesség? De sikerült felvilágosodnom, hogy ez nem más, mint a CHRISTMAS CRACKER :)

Ő lenne az! Végülis középen egy wc papír guriga szerűség van, amiben valami kis ajándék van, valamint egy egy vicc, ez mind egy szép papírcsomagolásban. A leggyakoribb ajándék a papír korona, de szerintem az ajándék értéke inkább attól függ, hogy milyen drágán veszed a crackereket. De találtunk már benne, kis tükröt, kis képkeretet, tollat. A viccek amúgy nem is viccesek, de erre csak ennyit tudok mondani...angolok! Na de hogy kié lesz az ajándék ami benne van? 2 ember megfogja a crackert a két végénél és széthúzza. A szakadás mindig egy pukkanással jár :) Ezt egy papír csík okozza, ami valami kémiai cuccal át van itatva. Az internet ezt mondja :) Először az Egyesült Királyságban terjedt el, de ma már más országokban is fellelhetők a crackerek. Mókás dolog! 

Visszatérve a bulihoz...a vacsora nagyon finom volt. Szerencsére, hogy ne legyen unalmas a dolog, voltak különböző játékok is. Még az asztalnál volt ivós játék, ami annyiból állt, hogy aki melletted ült jobb oldalon, azzal dobtatok egy-egy dobókockával. Aki kisebbet dobott, az volt a szerencsésebb, annak nem kellett innia, a nagyobbat dobó ivott egy feles vodkát. Ez a dobálás, mindig folytatódott, a melletted ülővel. Hát én kétszer vesztettem és két vodka jutott. Vláááh. Szerencsére csak egy kört játszottunk. Aki a nyertes volt, tehát egy felest sem kellett meginnia, arra várt egy feladat. Bekötötték a szemét, leültették egy forgószékre, jól megpörgették és mehetett a kezében ütögetni egy fellógatott bábut, amiben cukrok, meglepik voltak. Nem tudom, hogy hívják ezt a figurát, de már láttam filmekben :)

Végül amúgy egy fiú nyírta kis a kis színes ló szerűséget. Volt benne minden csimcsammyammnyamm és vicces tárgyak....

A büfé asztalon volt egy piros zselé is, ami itt nagy divat. Málna ízű volt egy kis ginnel megspékelve. Elég vicces volt, izgett mozgott, alig lehetett venni a tálból :) De az íze már annyira nem volt jó, legalábbis nekem nem jött be.  De az angolok szeretik, így rendeztek is pár kör zselé evő versenyt. Az asztal mellett álltak, kéz hátul, zselé az asztalon és mehetett is a zselé "felszippantás" szájjal. Alkoholban nem volt hiány, a társaság pár tagján ez megfigyelhető is volt. A vége felé csak, hogy nehogy kiszáradjunk kaptunk dinnyét is, amiben fene tudja mi volt, de alkohol :)

És persze Twisterezés is volt... :)

Olyan 10 körül kezdtünk elszivárogni, de nem ám azért mert, mentünk haza aludni...várt minket a táncos mulatság! A staff karácsony szerintem jól sikerült. Abszolút csapatépítőnek tartom. A hétköznapokban nem is beszélek mindenkivel, nem találkozunk annyit, vagy nincs igazán témánk (még). De valahogy az este után úgy éreztem, hogy kicsit talán közelebb kerültek hozzám. Persze nem lett minden más, de valahogy mégis az van bennem, hogy legalább megéltünk egy közös élményt, már nem annyira idegenek. Persze jobban nem szerettem meg senkit, de meg sem utáltam :) Vannak a hétköznapokban bőven problémák, főleg ha az étteremben dolgozik az ember. Szerintem több csapatépítő jellegű dolog hasznos lenne... De egyenlőre ez marad nekünk, egy jó este karácsonykor....

A buli. mint mondtam folytatódott. Egy másik városba vettük az irányt, Bowness-be. Először úgy volt, hogy csak mi 6an magyarok megyünk, de valahogy hozzánk csapódott ittas szoba szomszédunk és az egyik új szakács lány, aki mellesleg szintén nem volt szomjas. Egy kocsi, amúgy sem lett volna elég számunkra, de a két bulizni vágyóval kis buszra volt szükségünk. Szerencsére van köztünk egy angolul jól beszélő honfitárs, aki szerzett nekünk taxit. Mondjuk a taxis, aki vitt a buliba, még magyar volt! Hát igen, akad itt magyar bőven! A hely, ahova mentünk végülis egy disco volt, egy kisebb féle. Amikor megérkeztünk a két ittas kolléga levált, nem is tudjuk mi lett velük, hogy kerültek haza. Értelme volt eljönniük velünk. A szórakozó hely üres volt, amikor megérkeztünk. A zene minősége vicc volt, még az otthoni hangfalszettem is jobban szólt annál. Aztán ahogy telt az idő, megsokasodtunk, rengeteg kolléga megjelent, ahhoz képes, hogy úgy volt nem jönnek. A zene minősége, hogy megjavult vagy megszoktuk, azt nem tudom :) Eltáncolgattunk, iszogattunk, jó buli volt. Most már elmondhatjuk, hogy angol buliban is voltunk! Haza fele a mi magyar hősnőnk szerzett taxit. 3-ra ágyba is került mindenki. Így ért véget a 10 órás mulatozás. Jó nap volt. Másnap mi szerencsére nem dolgoztunk. Az izgalmaknak még nem lett vége. Jött a karácsony. Már ugye tudtam, hogy nem tudok este skype-olni a családdal, nem is voltam túl boldog. A szállodában estére meg várt az őrület, rengetek vendég, teljesen más menetrend az étteremben, mint a megszokott. Olivérrel még délután megajándékoztuk azért egymást :) Mindegyikőnk beszélt a családdal, aztán rohanás az étterembe. Talán azért nem fájt annyira, hogy nem lehettem otthon, mert igazán meg sem tudtam élni a karácsonyt. Volt fánk, volt ajándék, rengeteg készülődés, de elszállt. A munka és a vele járó stressz elsöpörte. Még jövőre kibírjuk, aztán utána húzzunk haza! Kell az igazi karácsony! A meló az étteremben nagyon kemény volt. A szálloda majdnem telt házzal ment. A megszokott 4 fogás helyett volt 6 vagy 7 fogás. Durva volt. Azt hiszem 25-én este még a Mikulás is jött az étteremebe. Egyik menedzser beöltözött. Ez mondjuk egész mókás élmény volt. Az étterem egyik oldala totál üveg, a Mikulás itt kezdte meg az udvaron a népek szórakoztatását. Minden asztalon volt trombita, lufi és természetesen cracker :) Amint meglátták a Mikulást mindenki trombitált, ujjongott, nagyon mókás volt :) A mikulás körbe járt minden asztalnál és ajándékokat osztogatott. A Mikulásról jut eszembe...nem tudom már melyik nap, de a staffnak is volt még  finom evészet az étteremben ebédre. Még alkoholt is kaptunk, persze csak egy pohárral ééés nem ízlett :) Ekkor kaptuk meg a titkos Secret Santa ajándékokat. Ez az a bizonyos karácsonyi húzás volt, a staff között. A főnöktől is kapott mindenki egy kis illatszeres ajándék csomagot. Tehát végülis mondhatjuk, hogy jól telt a karácsony, igaz sok munkával és alig vártuk már a szabadnapot, de jó volt. A jó karácsony nem keverendő össze azzal, hogy kellemesen telt, de nem volt az igaz meghitt hangulatú. A legjobb az volt benne, hogy minden nap finomakat ettünk ebédre. Már nagyon kezdtem unni a szokásos kajákat. Az omlettől meg már egészen rosszul vagyok!!! Még előttünk van a szilveszter, amit persze szintén munkával fogunk tölteni. Kigondolta volna?? Most már jó lenne lassan valami olyan munkahely, ahol nem kell dolgozni az ünnepnapokon! Talán majd egyszer... tehát a szilveszter még húzósabb lesz! A szálloda telt házzal fog menni. Szóval mondhatjuk, hogy a karácsonyi brutálisnak tűnő hajtás, csak bemelegítés volt szilveszterre. Szuppper. De azzal vigasztalom magam, hogy most csak 3 napot fogunk dolgozni, aztán 2 szabadnap. Lesz időnk kiheverni hajtást. A szilvesztert nem is sajnálom, hogy úgy mond kihagyom. Nem is szeretem. Erőltetett ünnepnek tartom. Muszáj mulatni. Szóval a munka nem fog megviselni. Elvileg lesz majd tűzijáték, legalábbis tavaly volt. 

Van még valami, amit meg kell osztanom veletek, ami egészen kiborít. Hol is kezdjem...Otthon, hogy szállodában dolgozhass, mondjuk mint menedzser, éveket kell tanulnod egy főiskolán vagy egyetemen, több év szakmai tapasztalatodnak kell lennie, mászhatsz a ranglétrán. Ha van kapcsolatod, talán pár fokot kihagyhatsz. Ekkor talán pozícióba is kerülhetsz. De itt??? Épp hogy kiesel az iskolából, mondjuk az érettségi után, és már szállodában dolgozhatsz és 21 évesen már menedzser vagy. Itt ez megy kérem. Egy fiatalabb felettes mondja meg mit csinálj. Az egyik felszolgáló srác most lett 18 éves, és 2 éve itt van. Akkor gondolhatod mennyit tanult vendéglátásról. Mi otthon Magyarországon álmodhatunk ilyen dolgokról. Nincs tapasztalatod??? Nem kellesz! Mondjuk a 2 srác munkáján meg is látszik, hogy nem tanultak meg a munkájukért, munkamoráljuk nincs túl sok. Nem is kellett megküzdeniük a melóért, tanulni meg pláne. Szerintem ha jelentkeztem volna itt a helyi kisboltba eladónak, felvettek volna. Nem szőröztek volna, hogy nincs években mérhető bolt tapasztalatod?!?!? Nem kellesz! Otthon sajnos ez van. De ami a legelszomorítóbb, hogy mennyit kapunk ezért a melóért és mennyit kapnék otthon azért, hogy diplomával dolgoznék a szakmámban. Fényév különbség. Sajnos nem csodálom, hogy hagyják el Magyarországot a fiatalok, Folyamatosan látom, hogy újabb ismerős van kint külföldön. Én speciel haza fogok menni, de nm csodálom ha más nem akar. Hova??? És ezt most a munkalehetőségekre értem természetesen. A másik letaglózó dolog számomra, a facebook-os magánélet lényegtelensége. Nem sok kollégám az ismerősöm, nem is jelölgetem be őket. Múltkor mégis megnézegettük egyik kollégát. Konkrétan a 18 éves srácot. Olyan fotók voltak fent róla, hogy mélységesen megdöbbentem. Oké, hogy valaki fiatal, bulizik, de hogy konkrétan egy szál pöcsben van róla fotó?? Valamint hasonló színvonalú képek. És dolgozik, van munkahelye. Egyik új lánynak tömve van a facebook-ja bulis képekkel. Otthon ha ilyen képek lennének rólam fent, biztosan nem vennének fel. Magyarországon ma már bevett szokás, hogy az önéletrajzod után megnéznek a közösségi oldalakon. Az sokat elárul rólad. Úgy tűnik itt ez sem számít. Bár reménykedem, hogy egy nivósabb állásért kicsit komolyabb embereket versenyeztetnek. Emlékszem mielőtt kijöttük, töröltem pár bulis fotót a facebook-ról, ne tűnjek nagyon bulizósnak. Kár volt, senkit nem érdekel mi van fent rólam. Én komolyan annyira megdöbbentem. Hol itt az erkölcs rendészet? Otthon bezzeg nem elég, hogy 80 interjú körön kell végig menned egy átlagos, tudást nem igénylő állásért, még a közösségi oldaladat is feltúrják. Egy rossz kép, aztán szevasz. Ez van, mit tudunk tenni. Más ország. Más körülmények...igaz ezért is vagyunk itt kint.

Remélem Mindenkinek jól teltek az ünnepek, a szilveszter meg jó lesz :)

U.I.: Szakad a jég eső :) 

Hát amikor Angliába költöztem kicsit aggódtam az időjárás miatt, vajon hogyan viselem majd a sok esőt?! Eddig egész jól, bár talán azért, mert dolgozunk és 10 perc sétára lakunk a melótól és azt kibírjuk. Bár ilyen esőt, amit néha produkál az idő, még nem nagyon láttam. Vízszintesen esik az eső, na jó persze a szél segít neki :) Meg olyan durván tud zuhogni, hogy ezt már nem csak dézsából öntik! Már meséltem a fura ablaknyílási szokásokról. Nekünk is olyan ablakunk van, hogy bentről nem tudnám megmosni. Csak ha szerzek valami jó magas létrát és kivonulok egy vödörrel. De itt ilyet elvileg nem szoktak csinálni az emberek, hanem ablakmosó embereket hívnak. De ha nem hívnak, mint mondjuk mi, akkor sincs probléma, hisz az eső barátunk megoldja! Tehát mondhatjuk, hogy egészen megbarátkoztam az esővel, a gumicsizmámmal élvezettel trappolok a tócsákban. Amúgy most itt zárójelben megjegyzem, hogy kiskoromban mindig azon gondolkodtam, hogy a pocsolyák, milyen hatalmas tengerek lehetnek a hangyáknak :) Amióta a tócsákban mászkálok, megint elkezdtem ezen gondolkodni....hát de most nem?? :) Az eső azonban nem mindenkinek a barátja, Olivér a harmadik esernyőjét fogyasztja.... :) De talán Pierre Cardin-nal (az esernyő márkája) karöltve talán megbarátkozik a sok csapadékkal! Persze nem csak eső van itt kérem szépen, ugyanis beköszöntött a nagggyon hideg is. Itt visszakanyarintom a gondolatom a jegyzet elejére...azt hittem itt kint nem lesznek nagyon mínuszok!!! Hát vannak. Pár napja igen csak csípős az idő. Az otthoni időjárás hallomásom szerint kellemesnek mondható volt az elmúlt pár napban, hát itt pont nem. Szerintem hó nem esett, de valami fehér jegyes izé akadt a járdán. A hegyek csúcsa is porcukros volt. Ma csúszkáltunk is a járdán. Tegnap olyan deres volt minden, hogy egészen vékony hó rétegnek hatott a látvány. A szép zöld fű, egészen fakó lett. Ez a látvány fogadott reggel...

Pont ezen a deres napon utaztunk Kendalba. Az úton ilyenkor mindig sok barit látunk. Mást nem látok soha, hogy a bárány barátunk eszik vagy fekszik. Izgi élet, nem?? :) Pont azt képzeltem el, hogy oda fagy a nyelve a fűhöz, amit épp eszik. Vagy ilyen esemény nem lehetséges? Esetleg előre beleheli? :D Na jó hagyjuk!! Eszik aztán kész.

A karácsonyi láz totálisan megfertőzött! Oly annyira hogy, miközben most blogot írok, beraktam egy kellemes kis karácsonyi muzsikát. Az, hogy kinek mit, merre hol, már 2 hete legalább megfertőzte az agyam. Nem emlékszem, hogy meséltem e, de akik 6an magyarok itt kint vagyunk, közös kis karácsonyozást tervezünk :) Kaja, pia, ajándékozás. Csináltunk is titkos húzást. Vicces volt a húzás, elég nehezen hoztuk össze, hogy valaki ne magát vagy a párját húzza, de megoldottuk. Én annyira belelkesedtem, hogy gyorsan meg is vettem az illetőnek az ajándékot. Most egész jól sikerült magamban tartani az információt. Csak Olivér tudja, hogy kit húztam, de csak mert kiszedte belőlem :) Emlékszem a suliban, mindig kiderült 2-3 nap alatt ki kit húzott, mert senki nem tudta tartani a száját! Amúgy a hotelben is volt "Secret Santa", staff karácsony is lesz. Na jó, ezt a húzást, azaz kit húztam már többen tudják, 3-an jujj :) Szóval a karácsonyi vásárlási láz nem hagyhat alá. Hát nem is olyan egyszerű nekem ajándékozni, már mint a családdal kapcsolatban...postázzak vagy ne? De az olyan messze van.....de befér a dobozba ennyi minden? De akkor posta vagy DHL? Ááá, de biztos ne januárba vigyem őket haza? De befér a kézipogyóba minden? De nincs is még bőröndöm, lehet nem is veszek, csak otthon... Amúgy kinek mi kell még? Kb. ezek a kérdések szánkóznak a fejembe naponta oda-vissza, néha óránként is :) De a karácsonyi ajándékoknál sokkal fontosabb a hangulat. Mint múltkor említettem, az angolok sokkal hamarabb állítanak fát, mint mi Magyarországon. Már sok fát lehet látni, főleg a szállodák ablakain bekukucskálva. De magán házaknál is láttam már fát. Mi ilyet nem fogunk csinálni, Olivér hiába nyaggat.  Magyarok vagyunk, magyar szokásokkal PONT! Amúgy már megvettük a fát :P Egy hete már meg van. Csodás kis műfenyő, dísszel, fénnyel :) Egy méteres tuti lesz, azért nem aprózzuk el! DE a dobozban pihen karácsonyig. Adventi koszorúnk nem lesz, helyette 4 szalaggal körbekötött gyertya képviseli majd a vasárnapi gyertyagyújtást. Fotó még nincs, majd holnap csinálom csak meg. Vettünk égősort is a szobába dekorációnak, de ez is várat még magára. Najóó, talán 20.-a körül feltesszük :) Már minden boltba, ahova bemegyünk karácsonyi zene szól. El sem tudod kerülni a karácsonyi lázat! Jövő héten megint megyünk be a városba....vásárolniiiii :) Egyszer van egy éveben karácsony nahh! Tegnap, amikor szintén Kendalban voltunk, direkt sötétedésig maradtunk, hogy láthassuk a karácsonyi kivilágítást. Hát bevallom kicsit nagyobb cécóra számítottam, de azért ez sem volt rossz....

Elvileg volt karácsonyi vásár. Hát nem tudom. Igazából egy rakás termelő volt kint finomabbnál finomabb ételekkel, de sehol nem láttam "Vörösmarty-s karácsonyi vásárt". Az a szintű karácsonyi felhajtás kicsit hiányzik. De inkább hagyjuk is, hogy mi hiányzik és fog is. Igyekszem majd karácsonyt teremteni ide is, ha már a család távol van. Aztán ha 24-én este dolgozunk, az maga lesz a pokol, mert skype-on szeretnék belecsöppeni a család karácsonyába....majd kiderül. 

De hogy kicsit feldobjam a blog hangulatát, mesélnék vicces esetekről a munka közben. 2 kedvencem van. Az egyik: Épp egy "stay" (marad a vendég)  fürdőszobát takarítottam. A tükör alatti márványlapot törölgettem ami a wc és a mellette levő mosdó felett volt. Ilyen kis kiugró pakolásra. A vendégnek pont ott feküdt az elektromos fogkeféje. Persze miért állt volna a talpán, hisz fekve viccesebb... Valahogy törölgettem a környékén és a fogkefe szépen belepottyant a wc-be! Egy másodperc sokkot kaptam. A fogkefe feje épp hogy kilógott a vízből :D :D Hát elvileg nem ment tönkre, mert ezek bírják a vizet, elvileg!!!! Kikaptam, megmostam, aztán szakadva a nevetéstől elújságoltam a lányoknak. Hát a kisfőnök is szakadt a röhögéstől. Esküszöm már félek szállodába menni vendégként. Ki tudja miket művelnek a cuccaimmal :) Meg hát tudok egy-két mocskos kis titkos is a housekeepingről! Na de ez most mellékes. A másik story: egy szemetes zsák volt a szoba ajtaja előtt, én porszívóztam a szobában. Kicsit kiporszívóztam a folyosóra is, később ne kelljen. Véletlenül a porszívó bekapta a szemeteszsákot és beszívta, de a szemét meg se rezzent, ott maradt. Most ezt úgy képzeljétek el, mintha egy megterített asztalról a terítőt kirántanák a tányérok alól. Ez így nem tűnik viccesnek, de látni kellett volna. Újabb derűs pillanatokat szereztem a housekeeping tagjainak :) Hát nem unatkozunk...vannak jó napok is :)

Ez most egy rövidke blogra sikeredett, hiszen aludnom is kell valamit!!! :) Az írás alatt ezt a kellemes karácsonyi "mix"  adta az ihletet: https://www.youtube.com/watch?v=rBucWIwkqMM Ha egyszer karácsonyi dallamra vágytok ajánlani tudom!

És egy kép, hogy ti is elkapjátok a lázat :) 

Na de ne feledjük szegény Télapót, még ő is jön majd..... :)

Elég régen jelentkeztünk, de ami késik nem múlik :) Ez nem annak köszönhető, hogy halálra dolgozzuk magunkat, hanem szabadnapjainkon pihentünk, kirándultunk  és nem blogot írtam. Ejnye!

Már majdnem egy hónapja, hogy ellátogattunk egy szép napsütéses napon az Easedale Tarn nevű csodálatos helyre. A "tarn" magyarul tengerszem. A tó Grasmere-től kb. 3.2 kilométerre található. A Tarn Crag és Blea Rigg között fekszik, a tengerszint felett 280 méteren. Úgy vélik, hogy a tó 11.000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor a jég olvadni kezdett és feltöltötte. Az Easedale Tarn az egyik legnagyobb tó a környéken, kb. 480 méter hosszú és 300 méter széles. Gyönyörű hely, szerencsére sikerült napsütésben elkapnunk :) 

 A színek hihetetlenül élénkek! Még a mai napig el tudok rajta csodálkozni, hogy milyen zöld minden, ahhoz képest, hogy ősz van. Természetesen a fákról már bőszen hullanak a levelek, de a fű az zöld!! A tó (a képen ) pedig nagyon kék volt :) Hát ilyet is ritkán látni. Nem tudom milyen mély lehetett, de elég sötét volt. A képeken nem látszik, de fent a tónál kegyetlenül fújt a szél, engem simán odébb taszajtott. Kellemes kirándulás volt. Itt bárhova mész mindig számítani lehet sárra, tócsákra, hisz az eső mindig pótolja magát. Ezen a kis túránkon nekem volt bakancsom, hát Olivérnek már kevésbé. Akadt is kisebb nagyobb cipő baleset, mert én közöltem, hogy mindenen át lehet kelni, ha nem is arra visz az út, akkor is. Hát át is keltünk, Olivér kicsit kevesebb sikerrel a cipőjére való tekintettel. Elmerült a sárba nah :D Én a bakancsomban szakadtam a nevetéstől gonosz módon. De már ilyen baj nem érheti, mert vett egy szuper bakancsot. Már kezdünk asszimilálódni az itteni turista ruházathoz. Van bakancs, esőkabát, széldzseki, minden ami kell! 

Ha kirándulásra vágyik az ember nem kell messze mennie. Ez az, ami nekem nagyon tetszik ebben a helyben. Otthon Pesten legalább 1 órát kellett utaznod, hogy kiérj a Margitszigetre, esetleg fel menj a Normafa környékére.  Ha folyó parton vágynál ücsörögni, az sem olyan egyszerű, hiába van egy Dunánk, nem éppen csendes, nyugodt a partja. Igaz a Csepeli-sziget környékén találni pár kellemes helyet. Itt pedig mész 10 percet és már élvezheted a patakot, a természetet, és a rengeteg madarat. Abszolút tökéletes! Pesten élve mindig azt gondoltam, hogy én nem tudnék lakni kis városban, sőt faluban pláne nem. Most ennek ellenére kis faluban élek, igaz itt kicsit másabb, jobban turista központúbb. Pesten lakni jó, van minden, mindent meg kapsz, amit akarsz. Ez hiányozna is, ha Magyarországon vidékre kellene költöznöm. Bár már sokszor éreztem azt, egy balatoni nyaralás után, hogy beérve Pestre, szinte rám szakadt a tömeg, a rohanás, a nyüzsi. De gyorsan visszaszoktam. Itt talán azért élvezem annyira a nyugalmat és viselem jól, mert sok minden megváltozott az életemben. Idegen ország, idegen nyelv, idegen szakma a munkahelyen. Ehhez a komplett változáshoz pont bele illet egy új életstílus is, a vidéki élet. Nem hiányzik igazából a nyüzsi, a tömegközlekedés, a mozi, a pláza, a sok ember. Hisz valljuk be, ezek a tényezők sok programot idéznek elő az életedben. Utazás, találkozás, vásárlás, időtöltés egy idegen helyen csak úgy. Itt semmi ilyen kötelezettséged, kényszered nincs, mert nincsenek is ezek a dolgok...ez hihetetlenül tettszik nekem :) Persze barátokra itt is leltünk, de nem kell utazni közel órákat, hogy találkozz velük. Ha nagyon vásárolhatnékom van (bevallom akad :D) itt is van bolt, de kiélhetem magam egy másik városban. Nem rég rendkívül vásárolhatnékom volt, hajtott a közeledő karácsonyi láz is, meg a "valami új kell" kényszer is! Fogtam magam az egyik szabadnapon, buszra ültem és elmentem Kendalba. Olivért itthon hagytam, mert éreztem, hogy ez hosszú vásárlás lesz és nagyon nézelődős! Így is lett :) Ez a kis kiruccanás két hétig most elég is, de december elején legkésőbb, megint útra fogok kelni vásárolgatni :) Ha két szabadnapunk van, általában az egyik nap maximális pihenéssel telik, a másikon már valami cselekedet kényszerünk van. Vagy másik városba megyünk, vagy sétálunk egy nagyot. Nem rég a közeli tóhoz tettünk egy sétát. Napsütésben ez is lenyűgöző volt! A megelőző pár napban volt az a bizonyos hóesés Magyarországon. Nálunk főleg csak esett az eső, de feljebb a hegyek már havasak voltak kicsit.

Nem rossz hely mi?! Várom a jelentkezőket látogatásra :) Kedves Családom, ez főleg nektek szól! 

Egyébként ahogy sétálsz a faluban, szinte minden 3. ház vendéglátásra van szakosodva. De ne ilyen panziókat képzeljetek el. Kis magán háznak néz ki, de nagyon aranyosan meg vannak csinálva. Pont a mellettünk levő ház is ilyen. Pici, de a szobái nagyon jók (az ablakon belátni :P), kis ebédlő helység. Tiszta angol! Árban nem tudom mit tudnak, de nem hiszem, hogy egetverőek az árak. Bár aki jön hozzánk látogatóban, az tuti ne a mi szállodánkban szálljon meg. Nem annyira olcsó. De jó :) Ezen a héten végig rendezvények vannak. Tegnap volt borkóstoló, ebéd, jött egy sztár szakács, aki főzött és konyhán lehetett nézni. Tegnap este ő főzött a hotelban. Hát ciki vagyok, nem emlékszem a nevére és kikeresni sem tudtam, de annyit tudok, hogy Gordon Ramsay kollégája. A tegnapi desszert amit csinált valami isteni volt. Körte volt egy tésztán és szósszal le volt öntve. Hát ezt elmondani nem lehet milyen finom volt!!!! Én is csak azért jutottam hozzá, mer tegnap este én is az étteremben dolgoztam, felszolgáltam. Most valahogy 4 napig étteremben dolgoztam. Hát volt cidri rendesen! De szerencsére az első napon Olivér is dolgozott és el tudott mindent magyarázni. Egész büszke voltam magamra, annyira talán nem bénáztam. Bár az elmúlt pár napban csináltam pár vicces bakit, pl. rossz asztalhoz ültettem egy párt, előbb a pasinak adtam a kaját, rossz asztalhoz vittem ki a kaját. Hát ez van :) De nem is olyan egyszerű ám ez a pincér szakma, mint gondoltam. Nem csoda, hogy ezt tanulják rendesen a suliban. A rendelés üvöltözés a konyhán, csinálj mindent sorrendben, ja és értsd meg mit akar angolul...hát van itt feladat rendesen! Egyébként valószínű azért raktak étterembe, mert közeleg a karácsonyi időszak és a szilveszter. Ez pedig a hotelnek jó kis forgalmat jelent. Az alkalmazottaknak pedig nagyon sok munkát. Mind a housekeepingen, mind az étteremben. Minél több embernek kell "több funkciósnak" lennie.

Apropó, ha már a karácsonynál tartunk...itt Nagy-Britanniában kicsit másképpen működnek a dolgok. Unalmasabb perceinkben a hotelben takarítás közben a kis főnökünket szoktuk faggatni a karácsonyi szokásokról. Hogy kicsit hivatalosabban tudjam nektek visszaadni utána néztem interneten:

"Nagy Britanniában Christmas, azaz karácsony az év legfontosabb ünnepe. Már októberben pirosba és zöldbe öltöztetik az utcákat és a házakat (az angoloktól ered a karácsonyi fagyöngy szokása). A Trafalgar Square-en álló hatalmas karácsonyfa hagyományosan a norvég nép ajándéka a briteknek II. világháborús segítségükért. Az utcák, terek fényárban úsznak, turistalátványosság a több ezer világított gömbbel díszített Harrods áruház kirakata. 
A családi körben eltöltött karácsony, illetve a faállítás szokása Viktória királynő idején, a 19. század közepén terjedt el Angliában német mintára. Itt az ünnep szintén 3 napos, mint Magyarországon. Első nap, Christmas Eve - az egész napra ezt a kifejezést használják - dec.24-én van. Ahogy Amerikában, itt sem akkor kerül a karácsonyfa díszítésre, hanem két vagy akár három héttel korábban már feldíszítik. Christmas Eve estéjén nincs ajándék bontás, hanem mindenki megy a helyi pubba/étterembe vacsorázni. Általában ilyenkor a pub-ok tömve vannak és már hetekkel előre le kell foglalni az asztalt, hogy a családnak legyen helye. Szoktak ilyenkor külön karácsonyi menüt kínálni (pulyka, lazac, rákkoktél, Christmas pudding stb) de az emberek többsége ilyenkor csak hagyományos angol menüt rendel, mert tradícionálisan a karácsonyi menüt 25-én szolgálják fel.Vacsora után mindenki megy haza és várja, hogy a télapó (vagy ahogy itt hívják, Father Christmas) megérkezzen az éj leple alatt és kipakolja az ajándékokat a fa alá. Nincs kisjézus, meg háromkirály...csak Santa Claus (v. Father Christmas). Az éjféli mise katolikus hatásra Angliában is elterjedt, de az igazán vallásos anglikánok inkább a másnap reggeli protestáns istentiszteletet látogatják.December 25-én reggel bontják ki az ajándékokat, ez a Christmas Day, ilyenkor jön össze a család is, és ekkor eszik a hagyományos karácsonyi ebédet, a Christmas Dinner-t. A karácsonyi ebéd sült, töltött pulykából vagy valamilyen szárnyasból sült krumplival, boiled green peas(zöldborsó), carrots (répa) és Brussels sprouts (vagyis kelbimbó). A pulyka után jön a desszert, ami lehet hagyományos karácsonyi puding (ami igazából egy torta tele brandy-vel vagy rummal gyümölcsökkel) vagy gyümölcs zselé, vagy trifle (rétegezett piskóta, gyümölcs zselatin és vaníliakrém) esetleg mince-pie (kicsi, kézben fogható sütemény, ami omlós tészta, aszalt gyümölcs töltelékkel, mandulával, muffin formában sütik és omlós tésztával fedik be). Ezen a napon minden televízió és rádió közvetíti a királynő hagyományos karácsonyi beszédét, amely az angolok szerint meglehetősen unalmas, mégis mindenki megnézi, meghallgatja. December 26-a a Boxing Day, ekkor hagyományosan a személyzetet ajándékozták meg. Neve arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, hogy tartalmát szétosszák a szegények között."

Ami nekem a legmeglepőbb volt, a 2 héttel karácsony előtti fa állítás. Nekünk igazi fánk nem lesz, de valami pici műfenyőt akarunk. Lassan rohanhatunk a boltba, mert már itt nem marad semmi december elejére! 

Sajnos hó nem várható nagyon erre felé. De hátha :) Viszont ködös esős idő annál inkább! Egyik nap, amikor nagyon mehetnékünk volt itthonról pont egy ilyen ködös nap volt. Ennek ellenére neki vágtunk a Helm Crag nevezetű dombnak, ami 405 méter magas. Nem tűnik annyira magasnak, de azért voltak kaptatós részek. A köd teljesen ráült a környező hegyekre, így a mi úti célunkra is. Semmit nem lehetett látni, nagyon horrorisztikus volt. Sokszor nem is tudtuk pontosan merre kell menni, csak követtük a többi arra járó embert. Érdekes érzés volt, hogy tudod, hogy ott állsz a szikla szélén, alattad valószínű semmi, de nem látod. Sok báránnyal is találkoztunk, azok ugyanis szabadon járkálhatnak. 

Azért talán érdemes lesz tiszta időben is megmászni, nem tűnik rossz helynek. 

Van még pár érdekes dolog itt Angliában, ami vicces/furcsa/meglepő, angolosan szólva "strange"! Pl.: életemben nem láttam még nő útépítő munkást, azaz pontosan útfestőt, de itt igen; A kukás kocsi nem csak pityeg, hogy tolat, hanem beszél is :D; Épp utaztam a buszom, amikor láttam egy lovat ruhában; Még mindig nem szoktam meg, hogy a kormány a bal oldalon van, így néha még mindig meglepődöm, hogy egy gyerek vezeti az autót; Levest konzerv dobozban lehet venni kész állapotban, a zacskós leves, amiből otthon rengeteg van, az itt ritka mint a fehér holló.   

Hát most így hirtelenjében ennyi gondolat és élmény jött ki belőlem. De nem aggódom, mindig történik valami, amit majd mesélhetek :)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    

Egyszer volt, hol nem volt egy Csete Aliz, aki gimnázium után nem tudta mit tanuljon, csak azt tudta, hogy főiskolára akar menni, okos akar lenni, sikeres akar lenni a leendő szakmájában. Édesanyja és Aliz meglátták eme vágyak irányát, az andragógiában. 3 év főiskolai év után és sok vizsga után Alizunk lediplomázott. De mint minden jóban van valami rossz is, esetében is így esett ez. Nyelvizsgázatlan volt az andragógus lelkem. 3 év tanulás (na jó és persze legszabadabb, lazább évek) után jött a felnőttek világa, ami annyira nem is akarta befogadni a mi kis friss andragógusunkat... igaz, annyira friss volt és tapasztalatlan, mint egy egy napos csibe! Pár hónap alatt sajnos csak annyi történt, hogy Aliz mindössze idősebb lett, munkás asszony sajna nem! Ebben az időben a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér azonban szívesen fogadott minden népet, legyen az friss hús, esetleg rágósabb. Így került a kis andragógus megrendezetlen rendezvényekkel a háta mögött, az utasbiztonság világába. Itt ismét sokat tanult, mire önállóan leshetett röntgengéppel az utasok táskájába, vizsgálgathatta az embereket, ha azok csúnya módon bejeleztek a fémérzékelő kapun :)

Szép korszak volt ez a pár hónap Alizunk életében. Külső szemlélőnek idegesítő ellenőrzés (igaz néha annak is, aki csinálja) de ez egy más világ volt, a reptér világa :) Ahogy telt az idő, Aliz nem is tudta, de egyre messzebb sodródott a rendezvények csillogó világától. Erre a már akkor ex meteorológus Budai Olivér tette a pecsétet. Na de ki ez az Olivér?? Főhősnőnk a repülőkőn, a röntgengépeken kívül sok emberrel is megismerkedett a reptéren. Sok barátságot kötött, de volt egy, ami többre is hivatott volt. Így kerül a mesénkbe egy újabb szereplő, aki egy bizonyos pillanattól kezdve meghatározó szerepet töltött be. Olivér években hasonló súlyt nyom, mint Aliz. Viszonylag párhuzamosan futott főhőseink iskolai évei, kivéve, hogy Olivér, aki az időjárás misztikumait kívánta elemezni a jövőben, egy évvel előrébb járt. Ő is sokat tanult és vizsgázott (na de az is tuti, hogy ő is szabad volt és logós egyetemi évei alatt :P) és végül lediplomázott. Ez a legény, igaz rendelkezett nyelvvizsgával, de a felnőttek borús világa nem akarta befogadni őt, hogy napsütést varázsoljon. Így a reptér, mint mindig segítő kezet nyújtott a friss kiscsibéknek. Olivérünk is oszlopos tagja lett a biztonságos repülésért dolgozó csapatnak. Ő többszörösen többet dolgozott itt, mint Aliz, de egyszer egyszerre jó helyen voltak és megismerkedtek. Innentől kezdve a sors szőtte szövevényes fonalát az életükkel kapcsolatban. Elindultak egy közös úton, ami egyszer csak egy kereszteződéshez ért és hirtelen irányt váltott. Ez a hirtelen kanyar Aliz terveiben még csak homályosan sem létezett, de Olivér már egy ideje kereste ezt a kereszteződést, hogy irányt válthasson. Egy kocsiban utaztak, így Aliz átgondolta a jövőről szőtt terveit, de nem talált semmit, ami az ismeretlen út ellen szólt volna, így az anyós ülésen maradt. Elhagyták a repteret és egy hosszan tartó úton, így jutottak el együtt a vendéglátás világába.

Nos így kerültünk mi pontosan ide, ahol vagyunk :) Hogy miért vendéglátás? Angliában szerintem nagyrészt ebben a szakmában nyitottak a külföldiekre....még. Azt már mindenki tudja, hogy vidéken vagyunk egy hotelben. De hogy ki, mit és miért csinál arról mindjárt lehull a lepel. 

Amikor kijöttünk pontosan még nem tudtuk, hogy mit fogunk pontosan csinálni. "General assistant"-nek jelentkeztünk, ami végül bármi lehet: szobalány, londiner, felszolgáló. A szerződésünkben, amúgy general assistant-ok vagyunk, de már teljesen kialakult, hogy ki mit fog csinálni. Olivér az étteremben dolgozik, én housekeepeng-en (szobalány). Na de mielőtt belemennék kicsit jobban a dolgokba, először is szeretném megmutatni a szállodát!

A becsületes neve Rothay Garden Hotel. Jelenleg ez a hely tölti ki az életünk nagy részét. Nagyon szép helyen helyezkedik el, egészen pontosan egy patak folyik el a hotel mögött. A környezet hasonlóan pazar, mint a Grasmere-s képeken láthattátok. Az épület kívülről olyan angolos :) 

Mint látjátok nem rossz kis épület! A szálloda 4 csillagos. Elég neves szálloda, különböző díjakat és elismeréseket is bezsebelt. Akit pontosan érdekelnek ezek az elismerések, az a szálloda honlapján megtekintheti : http://www.rothaygarden.com/ Az étteremről és az ételekről is csak a minőség jut eszembe. Nekem még nem volt szerencsém enni a felszolgált ételekből, de a látvány gyönyörködtett! Ezen az utolsó képen sajnos nem látszik, de a kert is nagyon szép. A szállodához egy spa részleg is tartozik. Nem túl nagy, de hangulatos. Van benne egy aromaterápiás kabin (terem, vagy hogy mondjam :D), szauna, 2 több funkciós zuhany részleg és egy kis medence, ami itt ott bugyog, zizeg, sistereg :) Hát nekem csak takarítani volt szerencsém benne :) Íme pár kép róla....

A szállodán belül van tehát az étterem, 2 lounge, ééés rengeteg szoba :) Az első kép az egyik lounge lesz, a többi pedig a szobákról pár kép...

Vannak kisebb és nagyobb szobák, erkélyes, teraszos. Azok a szobák, amelyek a patakra néznek mindig megviccelnek, a patak hangjára mindig azt hiszem, hogy esik az eső! 

Nos én ezeket a szobákat takarítom és még a hotel többi részét is konkrétan. Amióta itt vagyunk úgy alakult, hogy én a housekeepingen vagyok. Eddig egyszer voltam étteremben, de egyenlőre nem is hiányzik. Nagyon bonyolult :P Takarításon 4 lány dolgozik és egy head housekeeper. Ebből 3 magyar lány, egy román és a kis főnökünk pedig angol. Mondhatni, hogy abszolút szerencsés voltam, mert magyar nyelven tudtam betanulni. Azt gondolná az ember, hogy ó mi lehet nehéz egy takarításban....de azért volt mit megtanulni. Emlékszem az első 2 nap után fájt a kezem a sok porszívózástól, na és a lábamról ne is beszéljünk. Azért fizikai munka nah! Mára már megedződtem. De ami a tuti, hogy ez a munka a tisztaságmániásoknak való!!! Azoknak a szakmája ez :) Team-ben dolgozunk, 2 fős egy csapat, de van hogy 3an vagyunk csak egy nap és akkor 3an dolgozunk együtt. Itt a head housekeeper is dolgozik velünk, ezen nagyon meglepődtem, azt hittem, hogy csak dirigálni fog. Van olyan nap, hogy magyar lánnyal vagyok csapatban és akkor szinte nem is beszélek angolul, de van, hogy csak én vagyok magyar és csak angolul beszélek egész nap. Szóval elvagyok. Már belerázódtam, vannak jó napok, vannak rosszabbak. A munka idő 9 óra, ebből fél ebédszünet. 7:45-re járok dolgozni, de van hogy 7:30-ra kell. Itt az ebéd, mint már meséltem inkább reggeli, így 11:30-kor van. Délután 16:45-ig dolgozom. Utána szabad az estém. Ezt most csak azért hangsúlyozom ki, mert ebben a szállodában ez nem annyira egyértelmű, pl. Olivérnek. Na de akkor mesélek is róla kicsit. Ő étteremben dolgozik, mint mondtam. Neki már kevésbé volt szerencséje, mert angolul kellett betanulnia egy teljesen idegen szakmát. Az étteremben 3 magyar, 2 román (néha a román szobalány is,3.-nak) dolgozik és a menedzserek pedig besegítenek, rendelést vesznek fel, a borral foglalkoznak. Olivér amikor betanult pont szabadnaposak voltak a magyarok, szóval igazi mély víz volt.   De túlélte :) Az étteremben ők előkészítik a reggelit, reggeliztetnek. Itt ne csak olyanra gondoljatok, hogy odamegy a vendég az asztalhoz és kiszolgálja magát....van ilyen is, de a reggeli további részében rendelés,kiszolgálás van. Ha vége a reggelinek előkészítik az éttermet a vacsorára, mert ebéd a hotelben nincs, csak vasárnap. Az éttermesek reggel 7:45-re mennek és  13:00-kor haza mennek. Este 18:45-re visszamennek és mehet a vacsora! Ők ilyen osztott műszakban dolgoznak. De van náluk olyan is, hogy 8:30-ra mennek, ebben az esetben 13:45-ig vannak bent és ugyanúgy este 18:45-re mennek vissza. Az esti műszakuk a vendégektől függ, hogy meddig maradnak. Van hogy este 10 előtt haza érnek, van hogy 11 körül. Hát nem tudom mennyire tűnt fel nektek, de elég eltérő műszakban dolgozunk. Egy átlagos napon 1 óránk van együtt, amikor haza érek 17:00-ra, de 18:00-kor már készülődés van vissza a hotelbe. Este mire Olivér haza ér, én már mindig alszom, mert korán kell kelni. Napközben szinte nem is látjuk egymást bent, kivéve az ebédszünetben. Szóval egymásra marad a szabadnap.  Sokat is röhögtünk az elején ezen, hogy megunni nem fogjuk egymást :) Szabadnap az nem konkrét nap, a lényeg hogy megkapj 2 napot a héten. Itt szintén nincs hétvége, se ünnep. A szállodában nem csak a munkaidőt töltjük, hanem azért is bemegyünk, ha eszünk. Ugyanis a szállás mellé, étkezést is biztosítanak. Reggelizni itthon szoktam, mert kényelmesebb, ebéd az ugye bent a munkaidő alatt. De ha szabadnapunk van, akkor is be lehet menni enni. Vacsira Olivér alapból visszamegy, mert dolgozik, én meg csak enni megyek be és haza jövök utána. 18:15-től van vacsora. Szóval mindegyikőnknek van saját szabadideje, amikor azt csinál amit akar. Olivérnek du. 5 szabad óra, nekem az estém szabad. Igazából nem tudom melyikőnk munkarendje a szimpatikusabb, de én kedvelem az enyém :) Szóval ilyen a mi kis munkás életünk. Néha unjuk a benti kaját és főzünk itthon, vagy ha begyünk nagyobb városba ott eszünk. Kicsit még visszakanyarodva a munka felé....van munkaruhánk! Nekem kétféle, mert más a ruha takarításon, mint az étterembe. Mindenkinek saját fekete nadrágja van és cipője. Én takarításon pólóban vagyok, gyönyörű zöld, pont neeem :) Plusz kis kötény. Erről nincs képem, de ha étteremben dolgoznék, arról van. Ilyenek vagyunk munkában....

Az angolról még annyit, hogy én annyiban fejlődtem, hogy megmerek szólalni, még ha hülyeséget is mondok, túl sok szót még nem tanultam, amit tanultam, az is takarítással kapcsolatos. Szóval a beszédkészség fejlődött egyenlőre. De már az is valami. Tehát az otthoni tanulás elengedhetetlen szabadidőben. Olivér meg angolul kell beszéljen mindig. Az ő angol tudásáról nem tudok nyilatkozni, nem áradozik róla :) Sokszor küzdünk az angolokkal, mármint megértésileg. Akivel sokat vagyunk azt már megértem, de van olyan, akinek szinte alig értem a szavát. De rafkósak nagyon! A szomszédom múltkor beszél hozzám, látja hogy nézek rá, mint valami kuka, erre elkezdett úgy beszélni, hogy értettem. Tudnak ezek azért érthetően is beszélni. Tegnap volt egy vicces  eset. Utaztunk a buszon és hallottam, hogy egy csaj beszél mellettem angolul. Épp mondtam Olivérnek, hogy milyen szépen beszél, minden szavát értem, erre fél óra múlva magyarul telefonál és beszél. Na mondom, ezért értettem én :D

Most talán ennyiben tudnám bemutatni a munkát! Remélem senkinek nem vettük el a kedvét, aki Angliába készül :)

Azzal kezdeném a mondandómat, hogy itt minden olyan más, mutáns, fordított! Kezdve a bal oldali közlekedéssel...még a mai napig nem tudom honnan jön a kocsi. Mindig először átgondolom, hogy otthon hol jönne a kocsi, na és akkor pont a másik oldalon jön itt :) A villanykapcsolók pont fordított állásban vannak lekapcsolva (a szállodában sosem vágom, hogy akkor mikor kéne égni vagy nem égni), A kulcsokat sok zárban fordítva kell belerakni! Sorolhatnám még, de ami a legfurább számomra, hogy nincs nagyon egység a dolgokban. Mondom, ahogy már meséltem ahány ablak, szerintem annyi képen nyílik, ahány csap annyiféle képen nyílik. Ilyenkor tutin le tudom magam fröcskölni, mert nem számítok rá :) Na de összességében elvagyunk az újdonságokkal, mindig van valami új.

Grasmere egyébként abszolút turista célpont. A falu egy nemzeti parkban helyezkedik el, gyönyörű hegyek vannak, folyók, tengerszemek. Ide mindenki túrázni jön. Minden ember úgy is néz ki, mintha a Decathlon-ból lépet volna ki, vagy a Mountex-ből :) Teljesen mindegy mennyi idős, mindenki így öltözködik. Az iskolás csoportoknál pedig a gumicsizma a nagyon menő. Olyan gumicsizmákat lehet kapni, hogy csak ámultam, amikor ellátogattunk egy nagyobb városba. Igaz közel 12.000 Ft-ot legombolnak érte, de olyan tuti nem lesz senkinek otthon, szóval lehet, hogy egy veszek egyet! De visszakanyarodva a mi kis falunkra...tudom, hogy 20x elmondtam milyen szép, de minden egyes séta alkalmával újabb gyönyörű tájakat lehet felfedezni. Íme pár kép az újabb felfedezéseinkről....

Ezek a névvel ellátott kövek egy parkban találhatóak. Tanakodtunk milyen régi "híres" emberek lehetnek ezek,de egy prospektusból kiderült, hogy jó pénzért, bárki ide írathatta a nevét egy kőre :)

Ami érdekes, hogy macskát csak egy darabot láttam! Otthon annyi van, legalábbis Pesten, a mi környékünkön. Nekem nem a kedvenc állatom, szóval esténként nem sírom tele a párnám a hiányuk miatt. Annál több kutya van.  Rengeteg labrador van, barna fajtát még élőben nem is láttam, egészen idáig :) Nagyon sok madarat lehet látni. Jóóó ez most úgy hangzik, mint ha otthon nem lenne madár! De egy nagy városban a galambon kívül más madarat elég nehéz is észre venni. Itt rengeteg vörösbegyet látni, rigót, na és a kedvencemet a varjút! 

Ami itt még sűrűn látható az a bárány, angolosan sheep, cukin sheepy :) Angoléknál elég gyakori látvány az út mentén a kirakott kőfalak, a dombok benégyzetrácsozva (ilyen szó van???) vele, és az elkerített területen báránykák. Mindenegyik majdnem punk, mert színes spray-vel meg vannak jelölve. 

Igaz a képből nem sok létszik, mert a buszról készült, de a fehér pöttyök azok a bizonyos barik :) Jajjj...van egy vicces esetem a bárány téma kapcsán. Egyik reggel mentem dolgozni, még félig aludtam, amikor elkezdetem a teendőket. A szállodának van egy szakasza, ahol ki kell menni az épületből és egy kirakott úton eljutsz a spa részleghez. Előljáróban hozzá tenném, hogy a szállodát nem házak veszik körül, hanem patak, mező, csupa természeti dolog. Egy patak is csörgedezik a szálloda mögött közvetlen. Tehát félkómásan jövök ki a hotelből, amikor balra tekintve a patak parton túl meglátok egy nagy barna íves hátat, mint a medvének. Megfagyott bennem az ütő egy pillanatra, hogy ÚRISTEN OTT EGY MEDVE!!!! DE miután pislogtam kettőt és észhez tértem, látom, hogy felemeli a fehér fejét az az állat és leleplezi magát, hogy ő egy bárány. Akkorát röhögtem magamon :) Pár nappal később megnéztem magamnak közelebbről az "kamu medvét" és nem is olyan nagy. Szerintem a fáradtság felnagyította :) Ők voltak azok a bizonyos barik....

Egyébként itt nem standard bárányok vannak, láttam már egy csomó félét. De jópofák nagyon, egészen megkedveltem őket. Itt UK-ban van egy design márka, aminek a termékein bárányok vannak. Nincs túl sok termékük, de ami van azon bárány van! Inkább a színekben válogathatsz. Mondtam is, hogy nekem kell valami baris. Kaptam is egy bögrét :) Itt az oldaluk: http://www.herdy.co.uk/

Itt Angliában úgy van, hogy ha dolgozni akarsz nem intézi neked a munkáltató az egészségügyi biztosításodat. Neked kell időpontot kérni egy bizonyos job centerben, és személyesen elmenni. Ránk is ez a feladat várt. Szerencsére a hotel annyit segített, hogy kért nekünk időpontot. Első héten vicces lett volna telefonon időpontot kérni, azzal a félelemmel, hogy egy jó pár angolnak a szavát sem értjük. AZ időpont meg lett, bele építették az ügyintézés napját a szabadnapunkba. Örültünk nagyon, habár mondjuk kirándulásnak is felfogható volt. Igen, egy nagy városba kellett mennünk. Ez a város pedig Kendal volt. Reggel 9 körül kaptunk időpontot. Elvileg az út egy óra, e hogy tutira menjünk reggel 7-kor indultunk, hogy el ne késsünk. Még korábban keltünk, mintha dolgozni mentünk volna. Totál sötét volt nem láttunk semmit az úton, nem tudtuk melyik megállónál kell pontosan leszállni. Két alvás közt falukat lestük hol vagyunk. Mikor megérkeztünk konkrétan ítélet idő volt. Hideg volt, esett az eső és persze a szél is fújt. Én nekem is az nap kellett szoknyát felvennem. A cipőm 5 perc alatt beázott....nem a menő gumicsizmám volt rajtam :) Valószínű rám jött a hiszti, hogy ééén ugyan itt nem maradok ha elintéztük a hivatali dolgokat. Ilyen időben én megyek haza!! Pedig nem volt olcsó, hogy elutaztunk odáig. Amúgy a közlekedés elég drága. Szerencsére volt a busz állomás mellett egy bevásárló központ és leszáradhattunk. Nyitásra a hivatal elé mentünk, bent csak jobb várakozni. De láss csodát a bejáratnál kérdeztek egyből ki vagy mikorra jöttél. A biztonsági őr széles mosollyal elkísért egy kanapéhoz és 5 perc sem telt bele jött értünk a mosolygós ügyintéző és fogadott minket. Különböző időpontunk volt Olivérrel, és korábban is érkeztünk, de azonnal fogadtak minket és egyszerre. Magyarországon hol van már ilyen??? 10 perc alatt lezavartuk a papír munkát. Csak pislogtam, hogy végeztünk is. Megkönyörült rajtunk az időjárás és elállt az eső, kezdett kiderülni az ég. Elindultunk felfedezni a környéket. Rengeteg bolttal találkoztunk. Maga volt a mámor a kis Grasmere után :) Már mindent kiszemeltünk hova fogunk menni, ha megjön a fizetésünk. Érdemes is bemenni a városba, ha jobban be akarsz vásárolni. Sokkal kedvezőbbek az árak, a választékról ne is beszéljünk és persze van más bolt is mint tura bolt, meg szuveníres. A ruhák nem drágábbak, mint itthon, csak kicsit lestem még be a boltokba, de nem tűnt vészesnek. Vannak olyan boltok, ahol mindent lehet kapni és egyes termékek hihetetlen áron vannak. Pl. tusfürdő ami a nagyobb fajta, márkás, az itt 1 font volt. Nem is hittük néha a szemünknek. Már listánk van, mit is kell venni ha legközelebb bemegyünk a városba. Mozi is van :) Habár nem hiszem, hogy én beakarnék ülni! Még azért annyira nem vagyok penge angolból! Íme pár kép a városról....

Íme egy református templom...

Találtunk egy másik templomot is. Nagyon szép volt. Egészen más felfogással épült a belseje, mint otthon. Nem volt egy főoltár. Több pici volt, több elszeparált hely. 3 nagy orgonája is volt. Nem volt a "szentséges". A padsorok is érdekesek voltak. Kis háttámla,szorosan egymás mellett. De szép ablakok voltak. Az angolok vallásáról nem tudok sokat, szóval ezt a pár mondatot az internetről másoltam ki: Angliában a legtöbb ember keresztény 71% (anglikán), de ezenkívül minden más vallást szabadon gyakorolhatnak, akár a buddhizmust, a hinduizmust, a zsidót, az iszlámot, vagy a szikhet is. A britek kb. 23%-a nem tartozik semmilyen felekezethez. Ennyit tudtam meg :) Íme pár kép...

Tehát ő lenne Kendal. Tipikus angol város. De azért tetszett nekünk. Semmi hagyományos kaját nem ettünk nap közben, bevadultunk a Mc'Donaldsba :) Kínait akartunk enni, de azok csak késő délután nyitnak. Milyen már ez?? Éhen nem haltunk az a lényeg. Ezt a városkát is megtekintettük, a többi környezőt is szépen lassan meglátogatjuk. Haza fele (és persze oda is) emeletes busszal utaztunk, olyan jó kis angolossal, igaz nem piros volt. Sikerült helyet találnunk az emeleten az első sorban. Nagyon vicces volt! Folyton olyan érzésünk volt, mintha neki mennénk valaminek a kanyarban. Sokat még nem közlekedtünk busszal, de ami késik nem múlik!

A következő bejegyzést pár napon belül megírom,  bőven lesz benne a hotelről és a munkáról ;)

Eljött a következő beszámoló ideje :) Most viszont indíthatok azzal a hírrel, hogy van gumicsizmám!! Hogy sikerült egymásra találnunk az hosszú történet, de azt is elmesélem majd. Ebben a beszámolóban mesélek az új otthonunkról, az angol furcsaságokról, az itteni új életünkről. 

Egy kis ismétlés: a hely ahol élük Grasmere. Otthonról, azaz Budapestről egészen pontosan 2197 km (22 óra utazás kocsival)! Egészen bizalom gerjesztően hangzik :) Hiába nem véletlenül találták ki a repülést!

Az Egyesült Királyságon belül Angliában lakunk, Manchester van hozzánk legközelebbi nagy város, ami még a többségnek mond valamit. A hozzánk közelebbi kisebb városkák, ahova majd fogunk járni vásárolni és csavarogni az Ambleside, Windermere, Kendal, Kestwick. Íme még egy térkép hol is vagyunk nagyjából....

Földrajzi elhelyezkedésünkről röviden ennyit. Hogy a faluban hol lakunk nem tudjuk, nem igazán látni a ház körül utca táblát. Ha bármit rendelünk majd a netről, vagy hasonlók, akkor a szálloda címét fogjuk megadni. Azt talán a postás is ismeri. A saját lakásunkról annyit tudunk, hogy rá van írva, hogy Harmony House 1! Na de erre nem mernék fogadni, hogy ez cím, szóval kélek ne küldjetek erre a szellem címre semmit :) Így néz ki a ház kívülről...

Ez pedig az azonnali kép amikor kilépünk a házból...

Akkor vegyük is át milyenek ezek angol házak. A nagyobb városkákban, ahol sorakoznak a tipikus angol köves, téglás házak, nincsenek kerítések, ha vannak is, az kb. csak dísznek van. Nekem ez annyira furcsa, hogy nem zárkóznak úgy be, mint otthon Magyarországon, ahol minimum 1,5 méter a kerítés. Elől kis udvar van, ami kutya tartásra nem túl alkalmas, így gondolom a hátsó kertekben tartják a kutyákat vagy a lakásban. Ezt most azért jegyeztem meg, mert rengeteg kutyát sétáltató embert látok, nagyon kutyásak. Visszatérve a lakásokra...itt Grasmereben inkább lakásokat látni, mint kertes házakat. De persze ez nem jelenti, hogy nincs :) Mindenhol fehér fa ablakok vannak, különböző érdekes nyílási lehetőségekkel :D De komolyan, ahány ablak, szerintem annyi féle képpen nyílik! Itt nem divat továbbra sem az elzárkózás, ha a függönyökről van szó. Csak sötétítő függönyök vannak, vagy rolók. Fehér függönyt, ami nálunk elengedhetetlen szinte, az itt csak nagyobb városban látható. Tehát nekünk sincs függönyünk, csak egy sötétítő rolónk! Ami még eszembe jut az angol lakásokról, az az, hogy mindenhol szőnyeg van!!! Ebbe mi a jó??? Én nem értem. Nálunk is, ahogy bejövünk a lépcsőházba, azonnal szőnyegre lépünk, az egész folyosót ez a cuki piros szőnyeg futja be. De konnektor a folyosón, hogy esetleg ki tudd porszívózni nincs. Tiszta logikus. Ennek a következménye, hogy gyönyörű a szőnyeg kint a lépcsőházban. Ha már bejöttünk a lépcsőházba, akkor elmondanám, hogy a főbejárat zárja egy széf biztonságával vetekszik. Tehát pont nem :D A lakás ajtó zárjáról sem mondanék biztonságtechnikailag túl sok jót! De hát istenem, mit várjunk tőlük, amikor se függönyük, se kerítésük nincs :D A falak papír vékonyak,konkrétan gipszkarton, az sincs szigetelve középen. Az ajtónk mellett bejön a fény, a hangról nem is beszélve. Hú de lehúztam itt a dolgokat, pedig annyira nem is vészes :) De ha egyszer haza megyünk, szerzünk valami szigetelést az ajtó köré az OBI-ban! Ha már így beértünk a lakásba, akkor kicsit részletezzük. Az első emeleten lakunk, talán még van egy emelet is. A lakásban 4 szoba van, egy konyha és egy fürdőszoba. Íme a szobánk....

A szoba teljesen korrekt, kivéve, hogy a kanapé tökre nyikorog, amikor ráülsz, na meg a padló is :D Nehéz lenne betörni hozzánk csendben! A kilátás is szép az ablakunkból. Első este amikor megérkeztünk már sötét volt és a rolók is le voltak húzva. Na mondom tuti valami ház oldalra nézünk, de kellemes meglepetés ért...

Ez a két kép fogad reggelente, nem is rossz :)

A konyha felszerelt, van hűtő, mélyhűtő, sütő.

Ha itthon eszünk, akkor inkább a szobában szoktunk, az asztalon és közbe filmet nézünk. A fürdőben van kád és zuhanyfülke. A meleg vízre nincs panasz, azonnal jön. A zuhanyzóban nagyon mókás a csap. Nem nyitni kel vagy csavarni, hanem van egy panel, amin gombok vannak és nyomogatni lehet, milyen erősséget akarsz, csavargatni milyen meleget akarsz. De számomra a "STOP" gomb a legviccesebb :D

Ennyit röviden a lakásunkról. Kollégák a szomszédaink. 2 chef és egy pár, akik MAGYAROK :):):):) Tehát 4 szoba van a lakásban. A 2 chef-et alig látni, sok vizet nem zavarnak. Tehát most már nem titok, magyarok is dolgoznak a szállodában. A szomszéd páron kívül még van két magyar lány, szóval 2+2+2=6 :) Elég sokan vagyunk. Szerencsére így nem hiányzik a magyar szó. Hiába vagyunk mi itt egymásnak Olivérrel, egész nap nem találkozunk. Napközben jól jön néha a magyar szó.  A rezsivel nekünk nem kell törődnünk, az étkezést és a szállást a hotel levonja a fizunkból. Internetünk van, mint látjátok :) TV nincs, de minek is. Csak angol műsor menne rajta :D Laptopon szoktunk fimet nézni. Itt kint más konnektor, azaz dugó van mint otthon. Egyenlőre még csak eggyel szerencsétlenkedünk, azzal töltünk mindent, talán nem ártana lassan egyet venni. Egyébként olyan idióta nagy dugóik vannak, egyáltalán nem helytakarékosak. De hát ez van. 

Grasmere gyönyörű, de szerintem ezt ti is láthattátok már :) Csönd van. Ha egészet üt az óra a közeli templom harangjátékát lehet hallani. Mondhatjuk, hogy idili! Habár az első napunkon egy érdekes zaj zavarta meg a csöndet. Nem felejtem el :D Én a fürdőben voltam, Olivér a szobában...valami brutális zaj süvített el felettünk. Rögtön összebeszéltünk...HALLOTTAD???? Aztán közösen megszavaztuk, hogy ez egy vadászgép volt valószínű, nem ám sima kis utasszállító. A többiek később meg is erősítettek minket, hogy igen az volt. Nos felettünk naponta párszor vadászgépek sűvítgetnek el! Néha próbálkozom a meglesésükkel, de hát olyan gyorsak nah :D 

Pár szót ejtenék a fantasztikus angol kajáról....szerintem a sót nem ismerik :D Hát ez borzalmas tényleg! Én nem vagyok valami nagyon sósan evő, de tonna számra sózom a dolgokat. Íztelenek! Egyébként a szállodában eszünk. Reggelit ha akarsz enni, be kell menni még munkaidő előtt. Akkor eszel amit találsz. Na azért persze bizonyos keretek között :) Ebéd  (amit ők reggelinek titulálnak) 11:30-kor van. Vacsi (amit lunch-nak (ebéd) mernek nevezni) 18:15-kor van. Elég érdekes kajákat eszünk néha. A és B étel közül lehet választani. Általában fogalmunk sincsen, mi van írva a papírra, csak egy két szóba próbálunk kapaszkodni, na meg a többiek tapasztalatában. Vannak fincsi kaják, de vannak váóóó de sótlanok. Most már kezdjük megtapasztalni, hogy ez szakács függő is. Vacsira valahogy mindig nagyobb adag van, ebédre meg gyakori a hideg-salátás kaja. De szinte mindig meleg étel van. A sózás az alap mozdulat nálam. Idővel biztosan hozzá fogok szokni, de mondjuk nem akarok :) Ami még nagyon bizarr az a TEJ! Műanyag flakonokban árulják, különböző zsírtartalommal. De ami a durva, az az íze. Esküszöm műanyag íze van! Először azt hittem átvette a doboz ízét, de a többiek felvilágosítottak, hogy ez itt ilyen. Biztos itt zöldebb a fű, a tehenek futkosnak, happy-k és ezért más :) Nem annyira ízlik, de szeretnék tejet inni, így iszom! Na jó kakaóval megspékelve általában. Elég drága is. Majdnem 1 font!

A sima natúr vaj is minimálisan sós ízű. Nem annyira, mint otthon az enyhén sózott, de picit tényleg az. Azért ehető lekvárral. Nagyon fincsi süteményeket, meg kekszeket lehet kapni a boltban, valahogy mindig bemászik egy a kosarunkba :) Ami még érdekesség, hogy ha itt leárazás van, az tényleg egész jó kis leárazás, akár 1 fontot is spórolhatsz. Nem úgy,mint otthon kb, 100 ft-ot. Itt elég nagy divat a 2 veszel, akkor olcsóbb. De tényleg jó kis dolgokat lehet venni. Az alkohol elég drága, igaz még csak helyi kisboltos tapasztalatunk van, de itt egy üveg bor átlagosan, 4-5 font (egy font 360 ft körül van talán). A tömény sem jobb árarányban. Na meg itt minden nagyobb kiszerelésben lehet kapni:) Tényleg nagyon vicces! Az egyik ilyen szerzeményünk a Celebrationos csoki válogatás!

De ami még ennél is viccesebb, a hatalmas chips zsákmányunk :) kb. 1000 Ft volt, de van benne több íz, és sok kicsi csomag! Itt érdekes, hogy lehet kapni kicsi csomag chipseket, ami 25 gm-os. Na de kinek elég az a kicsi adag??? És elég drága is. ha ilyen kicsit veszel. Itt a nagyobb dolgok jobban megérik :)

Jajj a gumicsizmás történetet el ne felejtsem! Valljuk be nem keveset esik itt az eső...otthon nem vettem gumicsizmát, mert itt is van, a bőröndbe sem fért volna be, na meg itt hátha olcsóbb. Ki is néztem magamnak az első Grasmere-s sétánk alkalmával. Le volt árazva. Na de a bolt persze zárva volt. Gondoltam másnap munka után elmegyek és megveszem. Így is tettem. Bemegyek az üzletbe, de közlik velem, hogy zárva vannak...mondjuk kérdem én, akkor miért nincs zárva az összes ajtó...ez 5 óra előtt volt. Még első napom volt itt kint, nem is akartam firtatni miért meddig hogy...na mondom majd másnap. Bent meg is vitattuk a munkahelyen, hogy valószínű 5ig van nyitva az üzlet. Munka után rohantam a bolthoz, oda is értem 10 perccel zárás előtt. Erre megint ismétlődik a szituáció. Egy ajtó nyitva, de a bolt "zárva". Meg is kérdeztem, hogy meddig vannak nyitva, de tényleg 5ig. Azt gondoltam annyira még nem jó az angolom, hogy neki álljak vitázni, hogy de még van 10 perc 5ig!!! Szóval úgy döntöttem, hogy feld**** maguknak a csizmát!!!! Majd szabadnapomon megint bepróbálkozom. De milyen üzletpolitika már ez??? Ma szabad voltam, meg is vettem Szerencsére még akciós volt!!! Az ő szerencséjükre :) Íme a szerzeményem.... Egyébként minőségre sokkal jobb, mint az otthon kapható kínai.

Hát mára ennyi mesélni való jutott! Remélem elégedettek vagytok és várjátok a következőt, ami már szólni fog a munkánkról és a hotelről is :) 

Hol is kezdjem a mesélni valómat....még mindig nem tudtam venni gumicsizmát!!!! De talán ugorjunk visszább egészen pontosan 3 napot. Talán azt nem kezdeném el mesélni, hogy hogyan jutottunk el idáig Olivérrel, aki tudja, tudja, aki nem,nem, aki sejti, az jó úton jár :) Vasárnap este elkezdtem bepakolni az életemet egy böröndbe. Gondoltam pikk pakk összedobom a táskám, hisz van listám a vinni valókról, arról nem is beszélve, hogy rutinos utazó vagyok. De a valóság mégis az, hogy 4 órán keresztül pakoltam be. Na jó, a börönd méregetés és sakkozás a cucokkal egy órába telt. Nagy nehezen összehoztuk a maximális és egyben megengedett súlyt. Hatalmas szívfájadalom, hogy a 8 dkg-os csokikrémet és a 5 dkg testápolót otthon kellett hagynom :)

Reggel 6 órakor indult a Wizzair londoni járata Luton felé. Ez persze egy hajnal 4 órás check-innél való kezdést jelentett. Két óra alvás után a 32 kg-os börönd huzagatás maga volt a mámor. Utoljára  haladtunk át az ex munkahelyünkön, az utasbiztonsági ellenőrzésen. Furcsa volt ott utasnak lenni. Azért hiányozni fog! A gépünk pontosan indult. Azért a Wizzair gép kicsit szebb volt, mint a Ryanair-é. Az utazásból nem élveztünk túl sokat, azonnal elaludtunk, legalábbis én biztosan. Olivér mondta, hogy átrepülünk a La Mache csatornán, azt le kéne fotózni. Persze az alvás ezt ellehetetlenítte, így csak ezt a képet tudtam két szunnyantás között lekapni.

Egyébként olyan idegesítőek a stewardessek, folyton bemondanak valamit a gépen, nehogy tudjál aludni :) Ahogy landoltunk London felett rengeteg felhő réteggel találkoztunk. Szegény fényképezőm már kattanásra készen állt, hogy lekapjak valamit a városról, de annyi felhő volt, hogy már csak azt vettük sézre, hogy leszálltunk. Fantasztikus esős idő fogadott minket. Már egészen csalódtam volna, ha ragyogó napsütés vár :) A reptérről busszal mentünk tovább Birmingham felé. 3 órát várakoztunk a buszra bennt a terminálon. Egy örökké valóságnak tűnt, de ezt alvással csillapítottuk. Repülő utazásunk során egy baleset is történt...Olivér böröndjének kitörött a kereke! Még jó, hogy ilyen szépen megtermet legény és tudta húzni vonni :) No de visszatérve a buszos utazásunkra. Londontól 2 órát utaztunk buszon az átszállásig Birminghambe. Húúú hát az a busz olyan kényelmes volt, hogy napot is tudtam volna utazni benne. Nagy volt a hely és a mosdó is működött (Magyaroszágon ez luxus, igaz ott nincsenek is ilyen nagy távok). Birminghamban szembesültem elöször a "fantasztikus" angol ízekkel.

A fincsi hamburgerezést az újabb busz utazás szakította félbe. Az a busz már nem volt olyan kényelmes, sokan is voltak, de a legrosszabb, hogy 5 órát utaztatott minket. A sofőrök, két már jócskán hatvan éves korán túl levő fiatalember volt. Olyan fittek voltak, hogy csak úgy hajigálták be a csomagokat a buszba. Bár ez a fittség, ennyi idősen elég jellemzőnek tűnik az angolokra. Le a kalappal! Teljesen mások. DE ami az első pár órában már feltűnt, hogy nagyon udvariasak, kedvesek és kommunikatívak. Főleg az idősek. Ez nagyon megdöbbentő volt számomra. Na de visszatérve a buszútra...jajj szörnyű volt tényleg. Nem elég hogy szomjaztunk, még a hely is kicsi volt.  Én személy szerint igyekeztem átaludni. Az alvás mellett azért néha nézelődtem is. Nagyon szép a táj, minden zöld, sok a bárány az út mentén :) Ekkor még annyira nem is volt gondom a bal oldali közlekedéssel. Az időjárás hozza a formáját, mint azóta is minden nap: borus,süt a nap, borus, esik, borus, esik, süt a nap.... Gyönyörű vidéken jártunk már, amikor lassan közeledtünk a cél felé. Már keztünk lassan mozgolódni, mert az óra szerint lassacskán meg kellett érkeznünk. Már sötét volt és szakadt az eső, egészen bizalomgerjesztő volt :D Már az indulás elött napokkal azon fantáziáltam, hogy kitesz minket a busz a semmi közepén, sötét lesz, na és akkor mi merre hogy?!? Hát kb. ez történt, amikor a söfőr közölte, hogy megérkeztünk Grasmere-be és hogy ő nem is ismeri a szállodát. Leszálltunk, megkaptuk a csomagokat, aztán maradtunk a sötétben ketten. De legalább nem esett már az eső. Szerencsére telefonos segítséget kértünk és jött értünk a felmentősereg a szállodából. Kocsival még elkanyarintottak minket a szállodához, hogy másnap mégis hova kellene menni, aztán meg sem álltunk a szállásig. Így halkan megjegyzem, hogy a közvilágítás siralmas itt, az eső is szakadt, szóval fogalmunk sem volt hol vagyunk! A szállásunk sokkal jobb, mint amire számítottam. Én úgy érkeztem ide, hogy tuti egy ágyunk, egy szekrényünk és mini helyünk lesz. Kellemes csalódás ért. A szállásunkról és az itteni életünkről (ami tart kemény 5 napja) a következő blogos bejegyzésben olvashattok :)

De hogy kedves Családunk és Barátaink ne maradjanak képek nélkül, így mégis tovább mesélem kicsit a  történetet! Érkezésünk másnapján még nem kellett dolgoznunk. Ébredés után elindultunk felfedezni (még szűk körben) Grasmere-t. Az idő nem volt a legalkalmasabb, na ne is szépítsük, szakadt az eső. Ekkor még naívan azt hittem, az én bőrcipőm, ami otthon vizálló, itt is az lesz. Persze.....azóta van gumicsizma őrületem :) Na de nem is szaporítom a szót, íme pár kép Grasmere-ről .......

Ez az egyetlen élelmiszer bolt!

 Ma csodálatosan sütött a nap! Akkor még szebb ez a kis falu.....

Tömören talán ennyit tudunk most mutatni az új lakóhelyünkről! A lakásunkról, a szállodáról és a munkánkról a következő bejegyzésekben olvashattok majd. De hogy milyenek ezek az angolok? Nahhh az pláne megér egy bejegyzést :)